Nincsenek rá szavak, ezért kivételesen minimális szót tervezek pazarolni a bukott miniszterelnök minden fronton percről perce tudósított friss, meleg tusványosi öklendezéséről, amiről majd úgyis megmondják a megmondológusok, hogy miképpen kell érteni és mi mit jelent. A magam földhözragadt agyával annyit tartok érdemesnek megjegyezni, hogy bár szokás szerint terjengős volt és bűzlött az akasztófahumor lábszagától a hiteltelen litánia, ahogy szokott, nem áll jól egy bukott lótolvajnak, amikor a Buddhába oltott győztes hadvezér a megfelelőnél három számmal kisebb gyűrött gatyáját és zakóját rángatja magára.
Bármely tetszőleges pontján bele lehet hallgatni a szellemileg megvénült, gondolati értelemben kiüresedett korrupt despota papírból felolvasott ömlengésének, lehetetlen elveszteni/nem találni a fonalat, mert nincs fonal, nincs semmi, ami legalább a valóság körvonalaira emlékeztetne. Semmi. Egyetlen nagy igazságot tudnék kiemelni a minden elemében hamis, szekunder szégyent megszemélyesítő mondanivalójából, bármilyen fájdalmas is. Nevezetesen hogy beiktatása előtt pszichológiai alkalmassági vizsgálatnak kellene alávetni a miniszterelnököt. Nyilván nem magára értette, mi viszont tudjuk, hogy pont tizenhat évet késtünk vele. Most meg itt állunk, és hallgatjuk a repedt fazék-imitátort, akinél április 12-én este elvágták az utolsó kapaszkodókat is, amelyek még nyomokban a realitáshoz kötötték. A taknyos-véres-brutális választási vereségből és az azóta kialakult új helyzetből egyetlen dolgot értett meg:
nem szembenézésre van szükség, ezért a Fidesz sem ellenzéki politizálásra készül, hanem nemzeti ellenállásra.
Ennyi a lényeg, nem mintha az egész dörgedelemben egyetlen önkritikus mondat elhangzott volna (az nem önkritika, hanem a közönség alá muzsikálás volt, hogy bocsánatot kért, amiért Magyar Péter fideszes volt), nem mintha egyetlen krákogás erejéig érintette volna a saját és famíliája és udvartartása pofátlan rongyrázásának esetleges szerepét a totális választási kudarcban.
Ennyi a lényeg, és végül is ebben is van igazság, nem tagadom: ellenzéki politizálásra alapvetően politikai pártok képesek. A Fidesz viszont nem politikai párt, hanem a nemzeti érdek képviseletének megélhetési hazugsága mögé bújt, az ország kizsigerelésére berendezkedett bűnszervezet, ahogyan Hadházy Ákos több ízben precízen megfogalmazta. Egy bűnszervezet márpedig értelemszerűen nem alkalmas ellenzéki politizálásra. Marad az, ami eddig, bár ebben semmi újdonság nincs, ezért tök felesleges volt ilyen hosszasan ventilálni: felforgatás, lázítás, hergelés, provokáció. És a remény, hogy a csalódott tiszásokból kormányváltó fideszes többség lesz. Ez már másoknak is bejött a csalódott fideszesekkel, úgyhogy sok sikert hozzá!
Különben meg valóban nem szembenézésre van szükség, hanem az elmúlt tizenhat év bűneivel való elszámolásra. Azt meg a nemzeti ellenállás aligha fogja megakadályozni.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.