Két üzlet közt, hallgassatok meg,
Ügyeletes erkölcsi tiszták,
Leleplezett perverz sumákok,
Felkent erkölcsű zsurnaliszták…
Palijai, kik fizettétek,
S most mocsokról prédikáltok,
Menő stricik az Ibolyában,
S Ti Rákóczi téri lányok,
Ti, Méri, Maca, Baba, Csirke,
Melegmárik és lerobbant cápák,
Két fuvar közt hallgassatok meg…
Dadogós Etát hazavágták.
Nem ismerhettétek sorsát, fáslizott szívű volt,
Akárcsak Ti.
Kis butatyúk a zűrzavarban, életregénye sem haláli.
Malteroslányként kezdte Ő is, s a segédúr – ahogy már szokta – a vakolandó középület rücskös tövén – gerincre dobta.
S midőn légy esett a tejbe – megjött az esze, ez nagy érdem.
Beállt kobrabűvölőnek, közétek a Rákóczi téren.
Hogy mért tette? Nem is kérdem, hisz megszokott illúzió.
Nálunk nincs, ó, nincs, nálunk nincs prostitúció.
A gyönyört kétkilóért mérte, ámha sóher volt – mint a költő – kapualjakban huszasért is báván kukára könyökölt ő.
Anyjáért, leánygyermekéért őrülten hajtott a dohányra, s mert pléhkrisztus, a mügli bakter lépten-nyomon elkapdoválta, naponta átrázva a törvényt, sunyin vigyorgó hódolóit kégli helyett a szabadba vitte – plébánostól a lábápolóig.
Csipás neon, harsány plakátok, sztriptíz, Vietnam, atom, béke,
Fehérkarmantyús fakabátok szirénázó motoros éke.
Hat-nyolc fuvart csinált naponta.
Ha volt ürge, bírta a vágtát,
S mikor a nemi nyomoroncok a remegésig lestrapálták közfürdőbe tért megpihenni…
A gőzgomolyban, fuldokló fények alatt álmodva aranyórát, zongorát vett gyermekének.
Pusztíthatatlan! – hitte olykor.
Erő a testben, pénz a bankban.
Néha mellőzött vén bigékkel daj-dajt csapott a Jó Falatban.
Ma is ingázna eme időtlenség, ingázna, de egy éjszaka megállította a végső vendég.
Dadogós Etát zöldbe hívta, háromszázat súgott fülébe, s Ő gyanútlanul, ősi pózban ereszkedett a domb füvére.
A pénz, a pénz, a pénz… csak állta a kanok megszokott motozását,
a pénz, a pénz, a pénz … és pénzéért zúzták péppé koponyáját.
A polgár eltáthatja száját, hisz megszokott illúzió.
Nálunk nincs, ó nincs, nálunk nincs prostitúció.
Intelem az utánpótláshoz:
Amíg Ő, túl a földi spúron, csillagneonos tejúton strichel – tovább szédít e pálya.
Kiscsajok, kiknél ez a végcél,
Gondoljatok az első pénznél,
Úgyám,
a Dadogós Etára.
Soós Zoltán
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.