NEHAZUGGY

Két bálványimádás között

Molnár Bálint | 2020. Augusztus 4, Kedd | 19:56

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 581,275 forint, még hiányzik 1,718,725 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó estét kívánok! Nem tudom, hogy lesz másik Index, vagy nem lesz, és hogy egyáltalán mi marad a szabad magyar sajtó maradványaiból mondjuk 2022 tavaszára, az viszont tény, hogy én egyenes vonalú egyenletes megrökönyödést érzek valahányszor munkaköri leírásomnak eleget téve körbekattintom a napos oldalt. Ahol az újságírásból mára nagyjából ennyi maradt (idézek):

Orbán Viktor: A mai penzum – fotó;
Nehéz nap vár Orbán Viktorra – Fotó!;
A jelek szerint újabb sűrű nap elé néz Orbán Viktor – Fotó!
Sűrű nap elé néz Orbán Viktor. A mai penzum – ezzel a szöveggel osztott meg egy fotót a magyar miniszterelnök közösségi oldalán kedd reggel. A fényképen Orbán Viktor egy nagy halom akta mellett látható. Szemlátomást tehát ismét dolgos nap elé néz a kormányfő.

Tehát ott tartunk a kánikula és Bálványisztán kellős közepén, hogy azért kell hálálkodni a libernyákok esküdt ellenségének, mert dolgozik. (Meg uborkát savanyít, meg onokát pesztrál, meg változó biodíszletek oldalán a teraszról megtekinti a birtokát.) Illetve ott tartunk, hogy a libernyákok mindenhez mindenkinél jobban értő, mindenről egy személyben döntő ellensége (mellékállásban miniszterelnök) azzal szédíti a híveit a kormányzati gyámság alá helyezni kívánt Facebookon, hogy odaáll egy akatakupac mellé, és azt üzeni, hogy ő dolgozik. Mégpedig a kupac nagyságából ítélve: sokat dolgozik. Itt tart az újságírás nevű fedősztori: mivel semmi olyasminek nincs hírértéke odaát – ahol a Nap sem kel fel, ha Felcsút nem úgy akarja -, ami rávilágítana a viták és a szabad sajtó elől futva menekülő utcai harcos kormányzásnak nevezett évtizedes politikai szabadságharcának gyászos következményeire, ácsolják kegyetlenül és elragadtatottan a tekinyélyelvű ostobaság színpadát. Őszintén várom, hogy mikor lesz hírértéke annak, hogy két csilliárdos közpénztétel jó helyre irányítása között kiment a vécére.

Pedig. A gyűlöletben tocsogó szabadságharcos fakardozással, a néphülyítő ködszurkálással és az illiberális tápláléklánc csúcsán álló kisformátumú alak kritikátlan éltetésével ellenkező oldalon ott sorakoznak azok a több mint beszédes tények, számok, adatok (ezek közül jópár egyelőre publikusan is elérhető), amelyekről kussolni szokás a jobboldali morális fölény háza táján. Pedig ha az egysejtűek hergelésére alkalmas politikai maszlagot elfelejtjük, és kizárólag tényeket, számokat, adatokat vizsgálunk – ahogyan a G7 kétrészes cikksorozatának kiváló első részében tette -, akkor egészen döbbenetes kép rajzolódik ki a nemzeti kormányzásról elhíresült elmúlt 10 év legnagyobb csodájáról: a Mészáros és Mészáros nevű cég mesébe illő gazdaságtörténeti felemelkedéséről. Amelyben nyilván a legnagyobb csodát a közpénzek jelentik (a kiválasztottaknak ingyen közpénz, mértékegység: a teherautó; a pórnépnek saját költségen finanszírozott nemzeti konzultációs ív a hülyeségről). Ennél is nagyobb csoda, hogy a felcsúti gázszerelő cége olyan sebességű növekedést produkált, amivel olyan nagynevű cégeket körözött le, mint a Ganz Öntöde, a Láng Gépgyár, a Tunsgram jogelődje, vagy a Richter Gedeon családi patikájából kinőtt gyógyszergyár. Hogy a Google anyacégéről (Alphabet) már ne is beszéljünk. Mindezt úgy, hogy miközben az önerőből sikeres magyar vállalatok a 19. és 20. századi kapitalista fejlődés időszakában vagy exportra is termeltek, vagy dolgoztak külföldön, a Forbes-listás milliárdosnak erre sincs szüksége ahhoz, hogy mindannyiuk ~~és a bolondgomba~~ növekedési ütemét kenterbe vágja. Ami engem illet, én egy bizonyos korom után már nem hittem a mesékben és az angyalban és a télapóban. Úgy látszik, vannak embertömegek, akik ivaréretté válásuk dacára is visszavágynak az óvodába. Elég baj az a többieknek.

A tündérmesék rajongói klubjaként elhíresült Bálványisztánban, ahol egy közepesen aluliskolázott konvektorpucoló a Balatont is csak azért nem vette még a hátára, mert nem mozdítható (ellenben a partja kormányzati hátszéllel kisajátítható és magánbizniszként hasznosítható), a fent említett cselédség két bálványimádás között azokat kommunistázza napok óta, akik szót emelnek a Balaton parti szabadstrandokért. Amely szabadstrandok azok számára is hozzáférhetők, akik nem engedhetik meg maguknak a Mészárosland által kínált luxust. Ez azért szép teljesítmény. Ennél csak az szebb, hogy szerintem pont azok tapsikolnak a legjobban ennek a büdös kommunistázásnak, akik kurvára nem a Balatonon, hanem a Seychelle-szigeteken nyaralnak, meg azok, akik sehol nem nyaralnak, és ebbe már régen bele is törődtek.

És ugyanezek tapsikolnak annak a kormányzati melldöngetésnek is, hogy szeptembertől minden nappali tagozatos tanuló ingyen kap tankönyvet. A függöny elé kitaszított beszélő fej elmondja, hogy

2013-ban, amikor elindult az ingyentankönyv-program, szociális alapon a diákok 54 százaléka, 614 804 fő, 2019-ben pedig már a diákok 85 százaléka, 1 080 836 fő részesült ingyenes tankönyvellátásban (cselédfordításban: Ajándékba kapnak tudást a nappali tagozatosok – szerk.),

és nincs egyetlen hívő, akiben felmerülne, hogy bazmeg, így néz ki a tíz éve tartó, szakadatlan sikertörténet? Hogy SZOCIÁLIS ALAPON (!!!) egyre több diák szorul rá az ingyen tankönyvre? Európa gazdasági motorja ilyen kurvajól teljesít? És ha nem (már a Kövér elvtárs által vezetett Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanács sem hallja a dübörgést), akkor miért nem lehet úgy csinálni ezt a dolgot, hogy a VALÓBAN rászorulók ÉRDEMI segítséget kapjanak? A NER-oligarchia utódai, a felső tízezer kölkei miért kapnak ingyen tankönyvet ugyanúgy, mint azok, akiknek nemhogy tankönyvre, de alapvető élelmiszerekre sem jut?

A végére a kedvenc hírem a mai napról: több mint 214 millió eurónyi (azaz mai árfolyamon több mint 74 milliárd forint) fejlesztési pénztől esett el az ország azért, mert az utcai harcos a libernyákoknál csak a civil szervezeteket utálja jobban. 15 ország közül Magyarország az egyetlen, amelynek kormánya még mindig nem kötött megállapodást a 2014-2020 közötti költségvetési időszakra az Európai Gazdasági Térséghez (EGT) tartozó Izland, Liechtenstein és Norvégia kormányával, a hármak által finanszírozott projektek megvalósítására. Ez a három északi ország, cserébe azért, hogy hozzáférjenek az EU piacaihoz, komolyabb összegekkel támogatja a szegényebb uniós tagállamokat, köztük Magyarországot is. Alig pár nap telt el azóta, hogy a notórius hazudozó a rádiójában arról óbégatott, hogy nincs is uniós támogatás, az a mi pénzünk, amiért hagyjuk a nyugati cégeket itt beruházni, profitot termelni. Arról nem pofázott őfényessége, hogy miközben 3 milliárdot szerzett arra hivatkozva, hogy szegények vagyunk, mint a templom egere, egy ekkora összegről inkább lemondott csak azért, mert a pénz (egy kisebb részének!) elosztásába mások is beleszólhatnak. Köpedelem. Már sokadszor.

Mai kínálatunk:

Akkor is fontos, ha nemfontos

Mindvégig erre ment ki a játék

Az a rohadt terasz

Kerül, amibe kerül

Ezúttal az LMP a soros

Ellenzéki maszk mögött

Megdolgozott ezért a baltáért, és használni is fogja

Lódenkabát Keleteurópa szegén

Megjegyzendő nevek

Válasszuk az értékeset és jót

A mai csodálatos nap kommentjei:

• Ne feledjük, hogy most épp a közalkalmazottak vannak célkeresztben. Októbertől a kulturális dolgozókat ebrudalják ki a védettebb pozíciót jelentő közalkalmazotti státuszból. Közel 20 ezer embert érint ez a döntés. És ők mit tettek? Semmit se.
A társadalom legkülönfélébb rétegeivel sorra nyeletik le a békát, minden következmény nélkül. Nincs itt semmilyen lendületvesztés, 110%-on dübörög a ner. Forralják alattunk a fazekat és mind meg fogunk főni. Szerény vigasz, hogy a fidesztálibok alatt is ugyanez a fazék fő, ők is ugyanúgy vesztesek lesznek. Csak őket ez nem zavarja. (ufonauta)

• Halvány reménysugár az indexes életigenlés! De én még mindig nem látom az ellopott alagút végén a fényt. És sehogy nem bírok szabadulni Kertész Ákos gondolataitól… (Attila)

A nap kiemelt hozzászólása:

A náciknak ott volt Németország, a komcsiknak a Szovjetunió… de ezeknek még ürügyük sem lehet… pont, mint a Trianon előtti nemzethyeknek. Szerintem meg sem állnak, amíg az ország el nem veszíti a lakosságának az újabb 2/3-át, ha a minimagyar föld már nem is kell senkinek. (Az Állampárt jobban tudja)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!