NEHAZUGGY

Narancssárga és kék

Horn Anna | 2020. Március 8, Vasárnap | 17:55

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tudom, könnyű idegen tollakkal ékeskedni, szégyellem is magam egy kicsit, de az igazság: ez: olyan sok idő telt azóta, hogy az alábbi zene megdobogtatta sokunk szívét, hogy már csak azért is érdemes felidézni, nehogy feledésbe merüljön.

Március 11-én lesz hét éve annak, hogy Cipő már nincs közöttünk, nem ír és nem játszik nagyszerű zenéket. Nekem nagyon hiányzik, biztos vagyok benne, hogy sokan másoknak is. Csak a „hivatalos” elismeréseit sorolom fel, az életművét meg lehet találni számtalan helyen. Milliók szerették meg Őt és a Republic együttest. (Nem tudom, honnan a név, de nagyszerű.)

Bódi László, alias Cipő Artisjus-díjat kapott szövegírói életművéért. Posztumusz ugyan, de Fonogram-életműdíjat is magáénak tudhat, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét is. Továbbá – noha nem ott született – halálának évében Kisvárda díszpolgára is lett.

Fotó: MTI/Haáz Sándor

A dal eredeti címe pont fordítva íródott, mint az én szösszenetemé, és nem tehetek róla, de sajnos valamiért a mocskos politikára asszociáltam most. Talán először azóta, hogy a szívem csücske lett ez a dal.

Mert én egy olyan országban élek, ahol a kék dominál (jó, persze, a piros-sárga-piros mellett). Vagyis az Európai Unió szellemisége. Ahol a jóléti társadalom kiépítése a nemrégen, sok éves politikai marháskodás után hatalomra került kormány zászlajára tűzött cél. Buktatókkal, a szokásos játszmákkal és ellehetetlenítéssel kísért pár hét után ez a kormány leült tárgyalni a katalánokkal. Például. A katalán kérdés régóta nem talál megoldásra, és nagyon komoly károkat okoz az egész országnak. Most csak azt hallani a több évtizedes probléma kapcsán a kormány képviselőitől, hogy párbeszéd nélkül nem lesz megoldás.

Sok kihívással kell szembenéznie a mostani spanyol kormánynak, rengeteg lyukat betömni a szociális háló terén, megoldani a fiatalok körében tapasztalható nagy munkanélküliséget. De talán lesz négy évük, hogy bizonyítsanak valamit. A kék zászló szellemében, annak értékeit tartva elsősorban szem előtt.

Vissza a dalhoz. „Ne sírj, úgyis mindegy, a lovacska elszaladt.” Bevallom, én időnként sírok, mert erről a magyar rendszerváltozás, az akkori remények, a 2004 utáni (uniós csatlakozásunk, 83 százalékos népakarattal megtámogatva) lehetőségek jutnak eszembe, aztán meg a 2010-ben és azóta is narancsba borult ország. A felhők között ugyan ott a Nap, meg a kék ég, csak valahogy nem éri el egyik sem a magyar közéletet, közhangulatot, és azt sem tudom, létezik-e még az az öröm, hogy papíron Európához tartozunk. Mert ma már csak így tartozik Magyarország a demokratikus világhoz.

„Egyszer mindenki eljön, egyszer mindenki itt lesz…” Na jó, de akik tíz éve eljöttek (a nyakunkra?) muszáj hogy maradjanak? Hiszen nagyon sokan szeretnénk eltüntetni őket a történelem süllyesztőjében. Ha lehet, még ma.

„Egyszer mindenki elmegy.” Igen, viszont Cipőnek még sokáig velünk kellett volna maradnia.

„Most már senki se bánthat, most már semmi se fájhat.” Basszus, de. Szinte minden nap bánt a narancs bunkósága, gátlástalansága, hamis külsője alatt rohadó belseje, és az hogy, mindent megfertőz maga körül, amit tud.

Minden nap fájnak a hazugságok, és az is, hogy olyan sokan bedőlnek ezeknek. Hogy már az sem érdekli ezeket az embereket, milyen az, amikor az ég – vagy a környezet – nem narancssárga, hanem köze van a kékhez, legalább alapjaiban, a háttérben, a mentalitásban, az emberségben.

Legyen az, hogy Cipőre emlékezünk az egyik – szerintem – legszebb dalával, és legyen az, hogy nem csak hivatalos elismerései miatt.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!