NEHAZUGGY

Ja. A nyugati kereszténység utolsó bástyái vagyunk mi, mindannyian

Lázár Gergő | 2018. Március 3, Szombat | 17:49

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,582,500 forint, még hiányzik 417,500 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A lakájmédia valamennyi zászlóshajója büszkén hozta le tegnap azt a szívmelengető hírt, miszerint Silvio Berlusconi megdicsérte Orbán Viktort. A kormánymédia tényleg büszke arra, hogy egy megszámlálhatatlan korrupciós ügyben, adócsalásban, hatalommal való visszaélésben részt vevő, maffiakapcsolatokkal rendelkező és fiatalkorúak részvételével tartott orgiákat rendező volt olasz miniszterelnök megdicsérte Orbán Viktort. Sőt nem csak megdicsérte, de kedves barátjának is tartja. Itt tartunk, kérem szépen. Ettől lenyűgözőbb talán már csak az lehetne, ha maga Vlagyimir Putyin dicsérné meg frontálisan miniszterelnökünket, az ő nevéhez ugyanis több gyilkosság köthető, mint Berlusconiéhoz. Az lenne ám a siker!

Mondjuk megértem. Ha már lassan a teljes nyugati világ fintorogva-félrefordulva elhatárolódik Orbán Viktortól, akkor arra is büszkének kell lenni, ami épp megadatik. Ha az azerbajdzsáni diktátor nevezi kedves barátjának Magyarország miniszterelnökét, akkor annak, ha az olasz maffia egyik feje, akkor pedig annak kell örülni. Miközben Szijjártó Péter bejárja a fél világot – azt a felét, ahol a demokráciát csak hírből ismerik – addig Viktorunk fogad minden olyan vezetőt idehaza, akikkel a nyugati világ szóba sem állna. Mi megtesszük.

Egyezményeket kötünk olyan országok kormányaival, melyek saját népük nyomorából élnek. Terroristáknak és gyilkosoknak adunk jó pénzért új hazát, miközben saját polgárainkat hagyjuk az utcán megfagyni. Olyan szorosra fűzzük kapcsolatainkat a szomszédos diktatúrákkal, hogy már lassan észre sem vesszük, hogy itthon is az épült ki. Miközben oly büszkék vagyunk 56-os hőseinkre és arra, hogy a szovjet megszállás után végre független nemzet lettünk, azt sem látjuk, hogy Nyugat-Európától eltávolodva, Oroszország karjaiba rohanunk. Ezúttal azonban szándékosan, önként és büszkén.

Mindaz, ami 5-10 évvel ezelőtt felháborító lett volna, ma már büszkeségre ad okot. Nem érdekel már bennünket, ha egy maffiavezér a barátjának hívja országunk miniszterelnökét, sőt az sem, ha a török elnyomás vezére, Erdogan példájával kacérkodik az ország miniszterelnöke. A fél világ elrettentő példaként emlegeti a magyar kormányt, miközben az úgy érzi, az erőt szimbolizálja. Ja. A nyugati kereszténység utolsó bástyái vagyunk mi, mindannyian. Legalábbis Orbán Viktor és kormánya lázálmaiban.

A kormány kommunikációja szánalmas, élén a minden héten egy újabb nagykövetet bekérető és lemondásra felszólító Szijjártó Péterrel. Aztán van nekünk egy Kovács Zoltánunk, aki saját blogjában hetente háborodik fel valamin és kikéri magának, ha például a The Washington Post nem hozza le a magyar kormány agyatlan propagandáját szajkózó irományát. A bármit kérdés nélkül aláíró Áder Jánosról nem is beszélve. Magyarországnak egyszerűen nincs olyan külképviselete, amelynek legalább egyetlen tagja tiszteletnek örvendene.

Silvio Berlusconi dicsérete Magyarország számára siralmas és elkeserítő. Országunk miniszterelnökének legjobb barátai olyan emberek, akiknek már régóta a börtönben a helyük. Köztörvényes bűnözők, diktátorok, terroristák a világ minden tájáról. Országunk megítélése Európa- és világszerte nevetséges, amit mindenki megtapasztalhat, aki e kerítéssel körülölelt kicsiny ország határain túl él. A Soros-kampánnyal magát nevetségessé tévő, a menekülteket terroristákká és gyilkosokká minősítő kormányunk megítélése pont olyan, mint amilyennek látszik: lesújtó.

Orbán Viktor és kormánya reménykedhet abban, hogy a hétvégi olasz parlamenti választásokat Silvio Berlusconi megnyeri, így egy újabb korrupt maffiavezér látogatásának adhat otthont Budapest gyönyörű városa. Nem kell nekünk Merkel, Macron vagy Rajoy, hiszen itt van nekünk Putyin, Berlusconi és Aliyev. Mit számít, hogy mindannyiuk bűnöző, hiszen a magyar kormány jelentős részétől sem áll távol a bűncselekmény gyanúja. Legalább lesz majd miről beszélgetni a tárgyalóasztalnál. Berlusconi tanácsokat adhat Orbán Viktornak a korrupciós ügyek elsikálásban, míg Putyin és Aliyev tippeket adhat az újságírók és a hatalmát veszélyeztető emberek likvidálására. This is the beginning of a beautiful freindship! Ja nem, azon már rég túl vagyunk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!