NEHAZUGGY

Ide az emberek élni és nem meghalni jönnek

Lázár Gergő | 2017. December 15, Péntek | 19:54

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 41,556 forint, még hiányzik 2,958,444 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Közelednek az ünnepek, felerősödnek a családunk és szeretteink iránti érzelmek. Noha ez sokszor lehet egy nehéz időszak akkor is, ha fiatalokról és ha középkorúakról beszélünk – feltételezve, hogy több ezer km-re élnek szeretteiktől – , mégis ez talán az az időszak, mely az idősek számára a legnehezebb. Olyan idősek számára, akik már különböző otthonokban töltik napjaikat, sokszor családjuktól távol, magányosan. Sokan, egyre többen vannak magányos öregek, a megoldás mégis sokszor várat magára idehaza. De nem mindenhol van ez így.

Idehaza – ha nem is minden esetben – mégis elég sokszor, az idősotthonok elfekvőkként funkcionálnak. Nem ritkán az ott lakók már csak azt várják, mikor hagyhatják a földi létet a hátuk mögött. Pedig ez nem feltétlen kellene, hogy így legyen, vannak ugyanis pozitív kezdeményezések. Még 1986-ban a japán Shimada Masaharu fejéből kipattant egy ötlet. Arra gondolt, mi lenne, ha egyazon épületben lenne az idősek otthona és az óvoda. Mégpedig úgy, hogy az épület lakói összejárnának. Az ötlet sikeresnek bizonyult, melyet előbb 19 hasonló intézmény megépítése követett japánban, majd az országhatárt átlépve világhódító útjára indult.

Előbb az Egyesült Államok és Kanada, majd 2017-ben az Egyesült Királyság is meghonosította Masaharu ötletét. Az intézmények olyannyira sikeresek, hogy több száz fős várólisták vannak, így igény mindenképpen van rá. Tudományosan bizonyított a módszer működőképessége. Az idős lakók sokszor visszakapják életkedvüket, játszanak a kisgyerekekkel, mozognak, munkára késztetik agyuk azon részét, mely kihasználatlanul maradt az elmúlt években. Az idős emberek arcára sokszor újra visszatér az őszinte boldogság, a mosoly, melyet a gyermekek jelenléte vált ki.

„Egy élő, nyüzsgő közösséget szerettünk volna létrehozni, mely bizonyítja, ez egy hely, ahová az emberek élni és nem meghalni jönnek” – Charlene Boyd az egyik amerikai intézmény adminisztrátora

Számos ország próbál meg gondoskodni időseiről, különböző módszereket próbálnak ki.Van, ahol terápiás állatokkal – kutyusokkal, pónikkal – igyekeznek megtörni a mindennapok egyhangúságát. A lényeg a folyamatos interakció – legyen az gyermekkel, vagy épp egy kiskutyával –, ez ugyanis elengedhetetlen az egészséges időskorhoz. Nem csak az otthon idős lakói profitálnak a dologból. Az oda járó gyermekek elfogadóbbá, megértőbbé válnak az ott megélt tapasztalatok hatására. A gyermekek egészséges fejlődésében is nagy segítséget nyújthat az idősekkel való közvetlen kapcsolat.

Idős urak és hölgyek, akik korábban morcosan ülve panaszkodtak, önfeledten, mosollyal az arcukon játszottak percekkel azután, hogy a gyermeksereg megérkezett hozzájuk. Súlyos Alzheimer-kórral küzdő idős úr, aki korábban szinte képtelen volt összefüggő, értelmes mondatokban kommunikálni, érthetően tudott beszélni a hozzá érkező gyermekekkel.

Olyan orvosság ez, mely nem kerül pénzbe és mellékhatásai sincsenek. Egy csoda, melynek megvalósításához nem kell más, mint hogy átvegyünk egy olyan módszert, mely máshol már bizonyítottan bevált. Ez még csak nem is pénzkérdés, hisz nem milliárdos berendezések vagy épp megfizethetetlen gyógyszer kísérletek kellenek a sikerhez.

A felfogás az, amit jó lenne idehaza is átvenni, hisz ha időseinket nem szánalommal és lemondással kezelnénk, hanem úgy állnánk hozzájuk, mint bármely más lakójához a Földnek, akkor talán kevesebb magányos idős úr és asszony várná szomorúan a közelgő ünnepeket.

Az odafigyelés, az egymás felé fordulás mindennél fontosabb. A gyermekek közelsége csodákra képes. De csodákra lehet képes egy kedves háziállat, egy cica, egy kutyus is. Sok eszközünk lehetne, hogy élhető, teljesebb életet biztosítsunk a magányos idős embereknek, csak élnünk kellene ezekkel az eszközökkel. Először is a törvényalkotóknak kellene elgondolkodniuk a hatékony megoldásokon, szem előtt tartva Charlene Boyd szavait: ide az emberek élni és nem meghalni jönnek”. Így legyen!

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!