NEHAZUGGY

Még nem készülök halni, de nem hinném, hogy azt én megérem

Forgács Erzsébet | 2017. November 16, Csütörtök | 9:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Micsoda óriási távolság van Ausztrália és Magyarország között! Nem csupán földrajzilag – úgy is, mert onnan jóformán már csak visszafelé lehet jönni -, hanem gondolkodásban, a másik elfogadásában is.

Miközben nálunk a kormánypropagandistáktól Kövét Lászlón át Németh Szilárdig a nagyonmagyar nagyonférfiak azért paráznak, hogy elrabolják a férfiasságukat a buzik és a genderek, az ausztrálok önként és dalolva népszavaztak a melegházasságról. A választókorú polgárok majdnem nyolcvan százaléka döntött úgy, hogy véleményt óhajt nyilvánítani ebben a kérdésben. A 24 milliós ország felnőtt lakossága szavazott tehát és kétharmados arányban támogatták egynemű kapcsolatban élő embertársaik házassághoz való jogát. Akik ellenezték, azok is tudomásul vették a többség akaratát. Mert van ilyen is.

Nem lehet rossz egy olyan országban élni, ahol nem uszít az aktuális kormány – tudom honnan indult az ország, de most most van és nem a múlt – és az emberek képesek elfogadni azt, hogy nem vagyunk egyformák. Nem kellett hozzá méregdrága nemzeti konzultáció, nem hívogatta őket telefonon a helyi Szijjártó Péter, hogy ugye, drága honfitársaim, milyen rémesek a buzik? Teljesen önként szavaztak (levélben) és kinyilvánították, hogy milyen országban akarnak élni.

Olyanban, ahol mindenki élheti a maga életét és nem annak alapján ítélnek meg másokat, hogy azok a mások történetesen a saját nemükhöz vonzódnak. Na és akkor mi van? Semmi. Nem kötelező, nem erény, nem bűn. Senkit nem zavar. Legyen normális, becsületes ember és kész.

Nem pánikolnak tőle, hogy a heteroszexuálisok elkapják, mint egy fertőzést. Nem óbégatnak, hogy mennyire gyalázatos dolog. Úgy gondolják (nagyon helyesen), hogy nem ezen múlik valaki emberi minősége és úgy is gondolják, hogy ez nem oszthatja meg a társadalmat. Elférnek egymástól és tolerálják egymást.

Ehhez képest szörnyű egy, a kereszténységére és az ezeréves múltjára büszke országban naponta nézni, hallgatni, olvasni azt a kútsötét uszítást, ami a mindennapjaink része lett. A legmagasabb beosztású politikusoktól a legutolsó propagandafirkászig napi szinten felbugyogó gyűlölet minden és mindenki ellen, aki, ami nem simul bele a NER rothadó szövetébe. A nők – pláne a prostik – érdekében megszólaló nők feminácik. Ezt ma olvastam a 888-on, konkrétan Papp Réka Kingáról nyilatkozott meg ilyen módon az egyik – nem éppen szellemi és szakmai nagyságáról ismert – íródeák. Napi téma a halálos kórt hordozó gender, a hagyományos családmodell megvédése (bármi legyen is az), a keresztényi értékek melletti kiállás (pláne bármi legyen is az), de főleg mindenki sárba tiprása, aki nem felel meg a néhány agyament, kőagyú, önmagában és talán szexuális beállítottságában is bizonytalan nagyhangú elvárásainak.

Nem hiszem, hogy Ausztráliában több meleg ember élne, mint bárhol máshol. Az ezer százalék, hogy arányait tekintve nagyságrendileg alig nyom valamit a latban az ő szavazatuk. Tehát a nem meleg emberek szavaztak ilyen nagy arányban úgy, hogy azonos jogok illessék meg a polgárokat, szexuális beállítottságuktól függetlenül.

Nem tudom, hogy a magyar társadalom mikor fog eljutni erre a szintre, ha eljut egyáltalán. Még nem készülök halni, de nem hinném, hogy azt én megérem. Pedig örömmel kipróbálnám az életet egy befogadó, toleráns, normális országban. Jó lehet. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!