Ígérem, nem fogom megírni ezt a cikket másodszor is, miután meghallgatom és megnézem a vasárnap esti Bayer Show-ban „a Kereszténydemokrata Néppárt jövője” mellett az időszerűvé vált pártelnökségről való lemondásáról is szónokló Semjén Zsoltot. Egyrészt nem tervezem elrontani a heti egyetlen szabadnapomat, másrészt kizártnak tartom, hogy a KDNP elnöki tisztégét 23 év után átadni készülő Semjén Zsolt bármi olyasmit tudna mondani az ő kebelbarátjának, a Fidesz okleveles uszítójának, ami érvényteleníthetné azt a néhány gondolatot, ami megfogalmazódott bennem.
Alapvetően jogos észrevétel lehet, hogy ha azt állítjuk, hogy a parlamenti választásokon időtlen idők óta önállóan nem induló, ezért a parlamentbe nem saját jogon, hanem a Fidesz csatolmányaként bejutó világnézeti pártnak nincs szavazótábora, akkor miért foglalkozunk azzal, hogy ennek a társadalmi támogatottsággal szinte egyáltalán nem rendelkező pártnak az elnöke több mint két évtized után arra a felismerésre jut, hogy most kell abbahagyni és lelépni. A felvetés jogos lenne Semjén Zsolt életművésszel, a legpejoratívabb értelemben vett politikusi életpályamodell megtestesítőjével kapcsolatban, ha a politikai-társadalmi öröksége nem lenne olyan súlyos, függetlenül attól, hogy a pártjának hány szavazója van.
Csakhogy attól, hogy Semjén eltűnik a KDNP éléről, mint az erdőben a vadnyom, gonosz, kártékony öröksége messze túléli a pártelnökségét, és tovább mérgezi a társadalmat, akkor is, ha Rétvári Bencének vagy Juhász Hajnalkának, Latorcai Csabának vagy Máthé Zsuzsának hívják. Mindaz, amit a Semjén-féle, magát kereszténydemokratának nevező párt képviselt és képvisel talán még a gazdapártnál is hangosabban, nagyon sok tisztességes ember életét keserítette meg az elmúlt évtizedekben és nemcsak civil embereknek, de az egyházaknak is súlyos tehertételt jelentett. Ezzel pedig sokkal nehezebb lesz szakítani, mint az érintettnek a pártelnökséggel.
Nem gondolom, hogy érdemes az időzítés mögé bármit is belelátni azon az evidencián túl, hogy akárcsak hűségesen szolgált feljebbvalója esetében igaz, a politizálás akkor megy nekik, amikor politikai hatalommal párosul. Amikor hatalmon voltak, Orbán is, Semjén is mindig megkerülhetetlen volt, fel sem merült, hogy vissza kellene vonulniuk a szertárba, vagy át kellene engedniük valaki másnak a frontvonalat és a rivaldafényt. Ilyen szempontból majdnem biztosak lehetünk abban, hogy ha áprilisban a Fidesz-KDNP nem földbe áll, hanem mennybe megy, akkor vasárnap Semjén teljesen más dolgokról beszélgetne a gimnáziumi osztálytársával és hobbivadász barátjával az utóbbiról elnevezett párttévés showműsorban.
Semjén mellett szól, pedig mellette se szól túl sok minden, hogy nem várta meg Seszták Miklós (KDNP) letartóztatását a bejelentésével, hanem már a Fidesz-KDNP pártszövetség megsemmisítő választási veresége utáni napokban benyújtotta a lemondását, amit a KDNP Országos Elnöksége akkor titkos szavazással, egyhangúlag nem fogadott el. Semjén mellett szól, hogy már akkor is elmondta: annak ellenére, hogy marasztalják, úgy gondolja, hogy generációváltásra, személyi és politikai megújulásra van szükség, ezért a „megfelelő időpontban” teljes tisztújítást fognak tartani. Úgy tűnik, elérkezett a megfelelő pillanat: pontosan egy hét múlva tartja országos tisztújító kongresszusát a KDNP, a szakállas bácsikkal való riogatásig visszamenő ízléstelen buzizásairól elhíresült Semjén pedig még azelőtt bejelenti Bayernek, hogy most lép le a párt éléről, és majd a háttérből segíti a megújulást. Ugyan ebben a megújulási folyamatban Sesztákra már nem feltétlenül számíthat a politikai keresztények kéretlen életvezetési tanácsokból és magyar emberek egyes csoportjai életének megkeserítéséből élő pártja, de a generációváltás jegyében majd eggyel előrébb lépnek azok, akik eddig is tökéletesen képviselték azokat az idő által meghaladott, kirekesztő dogmákat, amelyek még senki életét nem tették jobbá, viszont sokak életét kifejezetten rosszabbá tették. Majd ezután Rétvári lesz a pártelnök és Juhász Hajnalka a frakcióvezető, ahogy jelenleg sejteni lehet, a Semjén-örökség tehát marad.
Attól, hogy Semjén Zsolt nem volt soha olyan harsány és trágár, mint mondjuk Deutsch Tamás, az általa és a mikropártja által képviselt, vallási mázzal leöntött, a kereszténységet minden ízében lejárató gonoszságot és embertelenséget sokan megsínylették az elmúlt években. Nagyon sok mindent fel lehetne emlegetni Orbán helyettesével kapcsolatban a plágiumbotrányától a vadászati szokásainak ötven árnyalatáig, és külön ki lehetne emelni azt, amit a kormánya Iványi Gáborral művelt a kereszténység nevében, sőt, azon is teljes joggal lehetne kajánkodni, hogy milyen átszellemülve, milyen szerelmes tekintettel rajongta és csodálta a főnökét annyi éven keresztül a parlamentben. A Zsolt(i) bácsis ügyet nem véletlenül nem hozom ide, nem értettem egyet soha azzal, hogy mendemondák, bizonyíthatatlan vádak és rágalmak alapján akarja bárki lejáratni, amikor a saját megszólalásaival bőven lejáratja önmagát.
De most, hogy hivatalosan is véget ér az elmúlt 23 éves pártelnöksége, én egyetlen viszonylag friss kijelentését hoznám ide. Lehet, hogy inkább kettőt, ugyanabban gyökereznek, mint a szakállas bácsizás („Aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re!”): a megmagyarázhatatlan gonoszságban, a politikai vezérmotívummá emelt toxikus gonoszságban.
• 2024 júliusában a tusványosi szabadegyetemen Semjén Zsolt kinevette és abszurdnak nevezte az RTL Híradó riporterének a nyári kánikulában elromló kórházi klímákról és az elhalasztott műtétekről szóló kérdését. Semjén azt találta mondani, hogy a globális geopolitikai helyzethez és a „világháború kérdéséhez” képest aránytalan és abszurd ezzel foglalkozni, miközben szerinte a háborúban már egymillió ember meghalt.
• 2024 szeptemberében a papi botrányok kapcsán (a házi papjuk, Bese Gergő lebukása és társai) Semjén Zsolt arról beszélt, hogy visszataszító a kettős élet, a szemforgatás, mindez súlyos bűn. Ennél csak egy súlyosabb bűn van, ha valaki erre még büszke is: „Amikor a saját, deviáns élethelyzetükből politikai ideológiát csinálnak és el is nevezik büszkeségnek. A legnagyobb bűn, ami létezik, ha a valaki a rosszat jónak mondja és a jót rossznak”.
Anélkül, hogy külön értekeznénk az abban játszott szerepéről, hogy a magyarországi egyházak a Fidesz-KDNP szolgálólányának szerepébe csúsztak, elég ennyit megjegyeznünk ma, amikor az esemény utáni tabletta vénykötelességének megszüntetéséről nem lehet értelmes vitákat folytatni, amikor a nők védelmét célzó intézkedéseket a kereszténységre hivatkozó Semjén-párt hisztérikus genderezésbe és migránsozásba taszítja. Egy olyan ember volt 23 éven keresztül a KDNP elnöke, és pöffeszkedett 16 éven keresztül az érinthetetlenség vörös bársonyszékében, aki nem egyszerűen deviánsnak, de kvázi bűnelkövetőnek tartotta azokat a honfitársait, akiknek azt dobta a gép, hogy másnak születtek, mint a többség.
Helytelenítettem, ma is helytelenítem, hogy bizonyítékok nélkül pedofilnak nevezték/nevezik ezt az ájtatos, szemforgató embert. Senkit nem hurcolunk meg olyasmiért, amit nem tudunk bizonyítani. Semjén politikai szerepvállalása, minden megnyilvánulása, pártelnöksége és politikai keresztény létezése viszont önmagában is lesújtó, tragikus bizonyíték. Arra, hogy milyen károkat tud okozni akár egy jelentéktelennek, súlytalannak tűnő figura is, aki szerint az a beteg és bűnöző, aki nem lopott, nem csalt, nem hazudott, csak valamilyennek született. Egy párt politikáját arra építeni, hogy megnehezítsük és megkeserítsük, ráadásul Istenre és a keresztény tanításokra hivatkozva ártatlan emberek életét, az szerintem akkor is bűn, ha nem büntetőjogi kategória. Ezért és csak ezért éreztem úgy, hogy Semjén Zsoltra érdemes szavakat pazarolni. Mert a mérgező, gonosz öröksége sajnos nem fog eltűnni nyomtalanul. Van utánpótlás.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.