NEHAZUGGY

Ez egy veszélyes irányba vezető út

Lázár Gergő | Ma | 19:17

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 1,800,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 501,880 forint, még hiányzik 1,298,120 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A hónap végén sorsdöntő választásokat tartanak Spanyolországban, ahol vélhetően a jobboldali-szélsőjobboldali koalíció fog győzni. A PP (Partido Popular) egy jobboldali párt, amely kénytelen lesz a győzelme esetén szövetséget kötni a VOX párttal, amelynek nyíltan szélsőjobboldali vezetője Orbán Viktor egyik európai szövetségese volt. És nyilván még ma is az, noha orbitális bukását követően (és akkor az erdőben elásott milliárdokról, amelyek viszik jó hírét a világban) a jelentősége azért csökkent, ezért Santiago Abascal megpróbálkozik azzal, hogy a Patrióták EP-szövetségének élére álljon, amiben sokat segítene neki, ha sikerülne koalíciós kormányt létrehoznia. A VOX támogatóinak zöme fiatal férfiakból áll, akiket a párt sajnálatos módon képes megszólítani úgy, hogy túlpörgeti a spanyol nacionalizmust. Az egyik legfontosabb ideológiájuk nem más, mint az az üres szlogen, hogy Spanyolország és vele együtt a spanyolok az elsők a sorban. Ez hasonlatos Trump MAGA-agybajához, ami nem túl meglepő, hiszen a két politikus ugyancsak jó kapcsolatban van.

Ez a felfogás azonban azt is jelenti, hogy könnyen lehet, hogy a most jól működő spanyol rendszer helyét átveszi majd egy olyan, amelyben szinte a Franco diktátor idejét idéző törvényeket kell majd követni. A VOX arról álmodozik például, hogy megszerzi a jelenleg Nagy-Britannia részét képező Gibraltárt. Ezen felül pedig megszabná, hogy hány külföldi gyerek tanulhat egy-egy osztályban, valamint szociális segélyek tucatjait tenné elérhetővé kizárólag a spanyolok számára. Ezzel azt érné el a VOX, hogy az ideköltözött külföldiek – éljenek itt akár 20-30 éve – többé nem élhetnének úgy, mint bárki más az országban, hiszen egy eltérő csoportba kerülnének, ahol kevesebb jog illeti meg őket. Ez persze teljes mértékben ellentétes lenne az uniós joggal, ezért nehezen hiszem, hogy kivitelezhető lenne, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy egyébként ne ez lenne a párt felfogása és ne ebbe az irányba tenne lépéseket.

Az érthető és elfogadható szándék, hogy részesüljenek előnyben azok, akik itt élnek és itt fizetnek adót, de egy itt született állampolgár mégis miért kellene, hogy előjogokkal rendelkezzen olyanokkal szemben, akik itt élnek akár évtizedek óta, és ugyanúgy fizetik az adót, mint egy őshonos polgár? Pontosan az az EU egyik csodálatos vívmánya, hogy a schengeni zónán belül az emberek szabadon mozoghatnak. Ez azt jelenti, hogy bárhol élhetnek és dolgozhatnak, ahol szeretnének, feltéve, hogy betartják az országban hatályos törvényeket. Ezt egyetlen állam kormánya sem írhatja felül, hiszen az mindenben szembemegy az EU alapelveivel. Ezzel tehát a VOX inkább azt próbálja bebizonyítani a szavazóinak, hogy ők készen állnának akár arra is, hogy a Spanyolországban élő bevándorlókat lényegében másodrangú állampolgárként kezeljék, hiszen Spanyolország a spanyoloké. Az, hogy létezik ilyen felfogás, nem újdonság, az viszont már igen, hogy ezen felfogás legkomolyabb támogatói a spanyol fiatalok, akik közül sokan előszeretettel szalutálnak Franco tábornok emlékére is.

Úgy vélem, nem kérdés – ha csak addig valami csoda nem történik -, hogy a PP és VOX koalíciója lesz az, amely kormányt alakíthat majd hamarosan. Viszont miközben a PP is egy meglehetősen nacionalista párt, addig az akár 19 százalékot is elérni képes VOX valódi veszélyt jelent a spanyol demokráciára és Spanyolország uniós tagságára. Ilyen felfogással ugyanis nem elképzelhető az, hogy Spanyolország továbbra is teljes jogú tagja legyen a közösségnek, hiszen nem fenyegetőzhet azzal, hogy megszerzi más országok területeit, sem pedig azzal, hogy eltérő megítélés alá vonja azokat, akik nem Spanyolországban születtek. Ezek persze csak a legfelháborítóbb vállalásaik és ígéreteik, ezen felül természetesen szembemennének a városok zöldítésével – az autók és az autósok támogatása révén a környezetvédelem rovására – és minden olyan vállalással, amely szerintük ellentétes a jobboldalisággal.

Attól tartok, hogy a spanyolok egy olyan kormányt fognak megválasztani, amely hasonló lesz a jelenlegi amerikai kormányhoz, azzal a különbséggel, hogy Spanyolország legalább nem rendelkezik a világ legerősebb hadseregével, ezért nem érzi úgy, hogy bárkit megfenyegethet, vagy megtámadhat. Viszont az 50 milliós lakosságával egy erős európai országnak számít, amely komoly befolyással bírhat az európai politikára. Arra viszont nagyon nincs szüksége most Európának, hogy bárhol is többségbe kerüljenek azok, akik ezt a fajta mentalitást képviselik, hiszen akkor visszatér a világháborúk előtti időszak, amikor nacionalista, fasiszta és náci barmok vezették háborúba a saját állampolgáraikat. Úgy tűnt viszont, hogy tanultunk a két világháborúból és létrehoztuk az EU-t, amely békét garantált a kontinens és akár a világ számára is, azonban azzal, hogy ilyen elvakult nacionalistákat választunk meg – de ott van példaként Marine Le Pen vagy épp az AfD vezetője, Alice Weidel – azt kockáztatjuk, hogy újra egy olyan útra lépünk, amelynek végén a konfliktusok szinte elkerülhetetlenek. Jó lenne, ha megjönne a spanyol fiatalok esze, ugyanis a jelenlegi állás szerint egy olyan kormánynak kívánnak jogot adni az ország irányításához, amely óriási károkat okozhat 50 millió embernek.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!