NEHAZUGGY

Persze a 16 százalékot ez is magyarázza

Tudom, hogy nagyjából minden fontosabb, mint ez a Facebook-poszt, de én nem találtam ma ennél alávalóbb megnyilatkozást, olvassuk el figyelmesen:

„A miniszterelnök szerint érdemes megvizsgálni, hogy Cseh Gergő Bendegúz vajon nem politikai megrendelésből hibázott-e Lezsák Sándor és mások esetében. Annyiban igaza van a miniszterelnöknek, hogy a politikai megrendelésnek valóban van köze a hibához: a kormány és annak egyes tagjai felől érkező nyomásgyakorlás, siettetés, fenyegetőzés valóban olyan hatást jelent, ami a kormány politikai megrendelése miatt hajszolta reménytelen szakmai helyzetbe a levéltár dolgozóit. 

Ahogyan 2006. augusztus 20-án, a halálos tömegszerencsétlenséggel járó ünnepségnél, úgy most is sikerült megtalálni a politikusok számára ideális bűnöst. Akkor a szolgálatban lévő meteorológus, most a levéltár igazgatója tehető felelőssé. Aki szegény már fel is ajánlotta a lemondását. 

Csakhogy a Tisza világából nem lehet ilyen könnyen szabadulni. Ahogy Feledy Botondot még a nyilvánosság előtt meg kellett alázni korábbi megbízásai miatt, úgy most Cseh Gergő Bendegúzt kell ügynökké tenni. Példát statuálva mindenkinek, aki hibázik, vagy szabadulni akar. A Tisza világából nincs menekvés.”

Navracsics Tibor polgári demokrata sajátos, (romlott) árukapcsolásoktól hemzsegő ma reggeli posztja ez. Ez az a Navracsics, aki majdnem minden becsületét és komolyan vehetőségét eljátszotta, amikor nem mondott le, pedig belengette, hogy lemond, ha nem sikerül hazahoznia az uniós forrásokat, és aki minden maradék becsületét és komolyan vehetőségét elkártyázta, amikor választási veresége esetére belengette, hogy visszavonul a politikától, de aztán a főnöke utolérte a kertkapuban. Az eredményt látjuk. Vegyük sorra ennek a mindent mindennel összemosó posztnak a szálait.

Annyiban igaza van Navracsics Tibornak, hogy a levéltári dolgozók érdekképviseletének némiképp megkésve kiadott közleménye szerint az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársai vétlenek a Lezsák-mizériában, és azt állítják, hogy politikai nyomásra, a Tisza Párt választási ígéretének teljesítése érdekében kerülhetett sor az állambiztonsági iratok gyorsított nyilvánosságra hozatalára. Annyiban nem csak Navracsicsnak, de mindenki másnak is igaza van, hogy az nem oké, ha a politika közvetlenül akarja befolyásolni a kulturális intézményrendszert, akár csak sürgetni egy dokumentum, lista, adatbázis mielőbbi közreadását. Ha Navracsics a levéltár dolgozói, pláne a levéltár igazgatója miatt aggódna, akkor itt kiteszi a pontot, és követeli a kormánytól, hogy adjon világos és egyértelmű választ arra, hogy történt, vagy nem történt ilyen nyomásgyakorlás. Mert ha történt, akkor Magyar Péter állításai, miszerint a törvény értelmében a levéltár nem utasítható szervezet, a hibáért pedig nem a kormány a felelős, és még az is lehet, hogy a hiba mögött akár valamilyen megbízás állhatott, attól függetlenül csúnyán öregedtek, hogy nem Orbán Áron ügyével tereli a Tisza a figyelmet a Lezsák-mizériáról, hanem a Fidesznek jön jól ez a malőr, hogy az egyre hosszabb ún. politikai fogolylistájukkal összemosva áldozati pózba ránduljanak.

Navracsics, akinek a pártja és kormánya közvetlen és brutális nyomást gyakorolt tizenhat éven át a tudományos és kulturális szférára, konkrétan szabadságharcot vívott a tudomány és a kultúra ellen, pont leszarja a levéltári dolgozókat. Különben hogy jönne ide a bujtatott gyurcsányozás? Hogy jön ide az ízléstelenkedés egy halálos tömegszerencsétlenséggel? Hát ki volt az utolsó, aki azonnali hatállyal kirúgta az OMSZ két vezetőjét, amiért a budapesti tűzijáték idejére viharos, veszélyes időjárást jósoltak, ezért az Operatív Törzs a tűzijáték elhalasztásáról döntött, a vihar azonban elmaradt? Palkovics akkori fideszes technológiai és ipari miniszter 2022-ben. Azzal a kiegészítéssel, hogy a meteorológiai szolgálat döntése mögött éppen az a tragikus 2006-os vihar állt, egyszerűen óvatosabbak lettek a hatóságok, hálából repültek az OMSZ vezetői, mert belerondítottak a fideszes állami ünnepélybe.

És a nagy ellenség, Lázár János mellett Navracsicsnak is dolgozó Feledy összemosása a levéltár igazgatójával hogy jön ide? Ki alázta meg nyilvánosan Feledy Botondot, amiért úgy fogadott el egy komoly külügyi kinevezést, hogy közben elfelejtett szólni, hogy amúgy a Fidesz minisztereinek készít(ett) elemzéseket? Senki. Mindenki elismerte a szakmai kvalitásait, Navracsics pedig azt is pontosan tudja, hogy rohadtul nem azért menesztették, mert neki dolgozott, hanem mert úgy gondolta, hogy ez nem tartozik a feletteseire. Nem azért rúgták ki, mert vállalhatatlannak tartották, hogy köze volt Lázárhoz és Navracsicshoz, hanem mert aki szerint erről nem kell tudnia a felettesének, az valamit nem értett meg az elmúlt tizenhat évből.

De hogy az a Navracsics, aki a legékesebb bizonyítéka annak, hogy a Fideszből nem lehet csak úgy kicsekkolni, aki úgy vonult vissza, hogy a főnöke egyetlen füttyentésére, korábbi önmagát szemen köpve alázatosan visszakullogott a barikádra, hogy ez a Navracsics magyarázza, hogy a Tiszából nincs menekvés, ott megaláznak és példát statuálnak, az kemény. Persze a 16 százalékot ez is magyarázza. Ahogyan az is, hogy mindent mindennel összemosásban a főnök mutatja az utat az ő komolyan vehetetlen alászolgájának. Orbán Viktor tegnap azt állította amikor letartóztatták az öccsét, hogy a célpont ő maga, Áron csupán eszköz a vele való leszámolásban. 24 óra se telt el és Orbán Áron ügyvédjétől tudjuk, hogy az Orbán Áronnal közölt gyanúsításoknak a volt miniszterelnökhöz semmi köze nincs, az ő személye azokban fel sem merül.

Hát ennyit ezekről. Nem elég alávalónak lenni, annak is kell látszani.

A címlapkép Sümegen készült egy februári kampányrendezvényen, ahol a főnöke szájából elhangzott, hogy Navracsics nagyon vezet a körzetében. (Forrás: Facebook/Navracsics Tibor)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább