VENDÉG

Havas a hálón

Az Emberiség evolúciós története új fordulatot vett, miután az internet teljesen behálózta a világot, két vállra fektetve a golyóbison lakókat. Akik valamilyen szinten – szinte kivétel nélkül – ott, a világhálón élnek, dolgoznak, esznek, kommunikálnak, közösülnek, szopnak és szopatnak. A legteljesebb nyilvánosság előtt szervezik, tengetik, élik fel mindennapjaikat. 

Az olyan emberelődöktől, mint a dél-szibériai, Altaj hegységbéli barlangban – csonttöredékek formájában – fellelt gyeniszovai előember és a neandervölgyiként emlegetett ősember, egészen a Homo Sapiensnek mondott modernkori óemberig húzódó evolúciós vonalnak egy új hajtása vár szakavatott feldolgozásra. A hominidák eme legújabb – genetikai, fizikális és szellemi deformitásokat sejtető – ága-bogának hivatalos neve még nincs. „Munkacímként” nevezhetnénk őket nethuszároknak, az megfelelően magyaros. Küllemükre megbízható következtetéseket levonni még nem lehet, de elképzelhető a csenevész testalkat, a megvastagodott hüvelykujj és a méretes koponyában lötyögő – barázdáltságavesztetten is barázdabillegető – agy. Mindez további beható oknyomozó és egyben pragmatikus tudományos tanulmányozások tárgyát kell képezze.

Az új evolúciós lépcsőfokot jelentő emberfaj nem homogén összetételű, különféle csoportok alkotják. Ha éles szemmel nézzük, megkülönböztethetjük a youtubereket, a tiktokkereket, fészbukozókat, az instagrammnyi belátóképességgel sem rendelkező konzolidiótákat és a nagyferó-féle műrokkereket – de az már egy másik történet.

A nemzetközi, magát a Magyar Táltosok és Látók Egyleteként definiáló, jópénzért evolúciót (is) kutató, farokcsóváló formáció az ebbéli jóslatát tartalmazó tanulmányt a Járomberkei Harsona című helyi lapocskában publikálta, onnan vette át a Mucsa és Vidéke című sajtótörténeti kuriózum. Innentől a világhírt már meg sem lehetett volna állítani, pszihedelikus állapotot kiváltó tömegpszichózisba ejtve a Nagyérdeműt. Még ugyan közös a remény, hogy ez az elválás nem jelent ugyanakkor szakadást is az óemberek és a csipet-csoportok között, de a jövőnk mindenképp baljós előjelekkel terhes.

Ámde igazándiból nem is erről szeretnék írni. Ismered azt az érzést, amikor a Teremtésben Te vagy a Te? Ugyan honnan is ismerhetnéd?!… Lám, mégis van egy embertársunk – mi több, honfitársunk -, aki minden jel szerint ebben a meggyőződésben élt, él és élni fog az idők végezetéig. Bármerre jár, a vörös szőnyeg magától a lábai elé borul, amelyen az I Am the World dallamára sasszézik végig. Nem csak a bolyongók (politikai hontalanok), de még a bolygók is hozzá igazítják a mozgásukat. Őkelme a honderű egyik letéteményese. ’56-ban Ő már azelőtt felkelt, mielőtt lefeküdt volna. Ez a Háry János díjjal kitüntetett médiaszemélyiség furtonfurt tényezőként mutatja magát, podcastok, shortok, lápszemlék, írások tömkelege zengi dicséretét időtlen idők óta és nap mint nap. Vízhiány esetén a csapból is Ő folyik. Némileg munkamániás is a lelkem. Házainak rendűletlenül híve, oh, Magyar! (Péterünket mellesleg egyszer „prosztó csávónak” bírta titulálni, csak azért, mert nevezett Sajtóosztálya nem válaszolt az interjúkérő „hivatalos” megkereséseire (levél, SMS). Azaz – eshetőlegesen választásutáni bokros teendői okán – őt MP „visszautasította”. ŐT, aki valamennyi korábbi magyar miniszterelnökkel lepacsizott és tévés interjút készíthetett, Gorbacsovot nem is említve). Igen, Havas Henrikről van szó, lánykori nevén Rokobauer Henrikről. Amely utóbbi családnév nekem sokkalta jobban tetszik, de hát ugye, a politika viharai folytán a magyar világban is rengetegen kényszerültek nevük és nációjuk megváltoztatására. (Szűkebb famíliámban így lett a magyar Hencselből még magyarabb Honti.) Számos családban már csak legenda az egykori mivoltuk. 

Szóljon tehát ez az írás a közismert Havas „Ingyen nem megyek!” Henrikről, aki két inkomplett rendszerváltást influenszerkedett végig anélkül hogy korábban ismerte volna ezt a szót, és anélkül hogy bármikor rendesen, úgy istenigazából a lábára léptek volna. 

Aki – autóvillamossági szerelői munkás mivolta és (ismerjük el!) tehetsége miatt – hamar az ancien régime kegyeltje lett. Ehhez képest később filter nélkül bemutatta, „hogyan működött a rendszer besúgóhálózata”. Meglehetős alapossággal monitorozta az ország útját a vasfüggönytől a hasfüggönyig, olykor a (hó)határokat is feszegetve.

HH (jár neki a csak közismerteket megillető betűszó!) nem rejtette véka alá: „nem hiszem hogy Orbán Viktor teljesen normális.” „A saját kitalált világának a foglya lett.” „Olyan mint egy ócska humorista”. „Annyira ostoba, hogy tényezőnek hitte magát Európában.” Hitelesnek tűnő forrásból hosszan ismertette OV és családja portfólióját. Se vége, se hossza a bel-és külföldi vagyonelemek, pénzlerakatok felsorolásának – akinek alacsony a vérnyomása, keressen rá a listára. A Felnyitom Orbán Viktor szemét című, a közösségi oldalán közzétett jegyzetében tudatta a Vezérrel, hogy az idióta bűvészkedés a Harcosok Klubjával, valamint a DPK-k szart se érnek. „Minden, ami a Fidesz körüli médiát, mondjuk a Magyar Nemzetet vagy a Mandínert illeti, az egy merő katasztrófa.” „A Fidesz kommunikációja úgy ahogy van, pusztulat.” Na, akkor kellett volna rá hallgatni! Mégiscsak ő az a médiaszakember az elmúlt 50 évből, akit a legtöbbször nem választottak meg végül se rádióelnöknek, se tévéelnöknek, se mindenható kormányzati kommunikációs tótumfaktumnak. Pedig a díszparaszt Torgyán József még tájékoztatási minisztert is akart volna belőle földművelni. 

Ezen meglátásait némileg meghazudtolva, maga is belépett a Harcosok Klubjába, ahol azon melegében bejelentette: életre hívja az „id. Rokobauer Henrik emlékére létrehozott ’Vidám Foglyok’ DPK-t. Az egykor őrvezető rangú, a hadifogságból 40 kilósan hazavánszorgott apja tiszteletére tette ezt, a legnagyobb komolysággal. Zéro trollkodás, maximális íz.

Az ukrán háborgás kapcsán HH nyíltan kimondta: „Elmebeteg módjára tolja a Fidesz a háborús propagandát.” „Orbán és förtelmes bandája”… „a választási kampányban orrba-szájba hazudoztak mindenkinek.” „Agyhalottak vezették a pártot.” „Az egész Fidesz egyenként egy senki.” (Azért ne legyünk igazságtalanok, felebarátaim! Ne hagyjuk teljesen figyelmen kívül, hogy a Fidesz által gerjesztett gyűlöletkampányok mily nagymértékben gazdagították a magyar nyelvet. Lingvisztikai szempontból ez nem érdektelen. Minap is azt olvasom egy ízes kommentben: „te tetvedék”. Hát nem csodálatos, mennyire gyarapodik minden egyes nap a szókincsünk – mégha beledöglünk is?!…)

Mindentudó HH tudja, „mennyi fideszes politikus járt a szado-mazo klubba. „A Fidesz már csak a szerencsétlen hülyék gyülekezete”. „A Fidesz-árvák kíméljenek” – kéri.

A karaktergyilkolászási kísérletek sem álltak távol Henrikünk lelkivilágától. Beletolatott Navracsics Tiborba is, aki szerinte „egy romlott értelmiségi.” Hankó Balázs „a hülye és a buta között ingadozik.” (Őt talán azért próbálja védeni a Fidesz, mert – Matolcsytól, Sesztáktól, Boldogtól és boldogtalantól eltérően – ő nem saját zsebre politikuskodott. A feltétlen hívek Orbán-anyukával, Kiszel Tündével fűszerezett fogolykiváltó imákkal harcoskodnak kollektíven a „politikai” börtönláncok ellen. Vajh’ hány fodor van a Hankó fején, hogy a dutyiból fodrászért kiált, tizenhárom? Csak szendén füzöm hozzá mindehhez: mi, a nép vagyunk, voltunk itt a politikai foglyok. Pontosabban, a mindenkori politika foglyai vagyunk mindahányan, születésünk óta. A miheztartás végett mondom, minden irányba: az önérdek – és a vele összenőtt hatalomvágy – az nekünk nem valódi politika és nem pálya.

„Németh Balázs egy komplett idióta.” Elküldi a bánatba Pócs Jánost is, legszívesebben az „állatkertben dugná el.” Takács Péter a 8 milliárdos lélegeztetőgép-bizniszről mellébeszélve „pont olyan hülye volt, mint a náci apját letagadó Sulyok Tamás, aki kérés nélkül közhírré tette hogy ő egy szatyor fing.” „Ha Kocsis Máté ki lenne púderezve, elvinném a bálba”.

HH a honi médiamunkásság rendszereken átívelő vezéralakjaként körömszakadtáig kiállt a vélt, valós vagy fentről diktált igaza mellett. Nem a Dunagate-ről, a kurvákról, az életfogytosokról vagy a menekülttáborokról írott könyvei, hanem a Heti Hetes tette őt igazán ismertté. Komoly íróként a bulvárműsorban a székét csak fanyalogva foglalta el. De aztán bennragadt a mocsárban. Bulvárbúvárok tudhatják: felesége és lánya felháborodása ellenére szépen fogyott könyveket írt az egykor szebb napokat látott Kelemen Annáról és a Nagy Ő-ről, Molnár Anikóról is.

A TV2-nél a reggeli Mokkát havi 4 milláért abszolválta 3 éven keresztül – ezt soha nem felejti el sokatmondóan megemlíteni. Csak ennyiért érte meg neki kora hajnalban felkelni. A műsort a sokoldalú Liptai Claudiával együtt vezették, sikeresen. 

HH a maga hányaveti módján belegázolt szakmabeliekbe is. Potenciális riválisokat látott bennük, vélhetőleg. Sokan voltak és vannak a médiában, akik akkor is hazudnak, amikor hallgatnak. Őt gyűlölik a legjobban a szakmában, mert ő nem hazudik – mondogatja büszkén. Mert Henrik mindent többször mond. Nem csak kétszer, hanem tízszer, hússzor – ahányszor csak van rá fizetőképes kereslet. Ugyanazok a sztorik, ugyanazokkal a szavakkal. Ahol ő még nem szerepelt, az a médiahely nem is létezik. Forró Tamás a Nap-tévében volt a kollegája, éveken át jelentett róla, nem csoda, hogy szívből utálta. „Ha találkoznék vele, leköpném.” – nyilatkozta. Mégis, tőle tudhattuk meg: az illető tavaly elhunyt. Holott egy rövidhír, egy szívhezszóló nekrológ minden ismert közszereplőt megilletne. Érdekes jelenség, hogy mennyien tűnnek el hangtalanul, észrevétlenül a süllyesztőben. Emlékeztek még például dr. Győrffy Miklósra? Újságíró, egyetemi oktató volt. 28 évig láthattuk a kincstári televízióban szinte minden nap. Egy idősotthonban végezte elfeledten, tolószékbe rekedten. Baleczky Annamária, mond ez a név valamit bárkinek is? Mielőtt kirúgták, 26 évig találkozhattunk vele napi rendszerességgel a köztelevízióban. Olyan időkben, amikor csak két televízió volt az országban. Majdhogynem családtagjaink voltak ők, utolsó éveikben mégis a magány és a kiszolgáltatottság lett az osztályrészük. Hálátlan egy utókor vagyunk, nem vitás.

HH keveseket kedvel, Majkáról viszont csak jókat mondott. Ózdi villanyszerelőből ő is a saját erejéből lett sztár. Kálmán Olgát bírja, de neheztel rá, mert az ATV kivágta a vele készült interjúból azt, hogy ő „Mucikának” szólította a műsorvezetőt. Szóljatok hozzá: mi ez, ha nem a sajtószabadság megsértése?!… Az ATV egy másik műsorvezetőjét ekként dorongolta le ”Aki ekkora hülyeségeket tud kérdezni, mint maga, az mindenre képes.” Minden indulat nélkül megállapítja egy 23 éves, jó képességű, ám kezdő, német-magyar szocializáltságú youtuberről. „Maga egy senki.” Támogatjuk a fiatalokat, ugyebár. „Terepjárós médiaszemélyiségek szednek fel kisfiúkat.” Gondolom, nem a másik nembeliekre gondolt, mert nőügyekkel ő sem foglalkozott. 

Kivéve ha rá volt kényszerülve. A TV2 üdvöskéje, Baukó Éva kürtölte világgá még az ántivilágban, hogy Havas „verbálisan inzultálta” őt. Az a Havas tette ezt vele, aki szerint „ha az általa visszautasított nőket egymás mögé állítanánk, a sor a Pozsonyi úttól a Kálvin térig érne.” Mi volt ez a gyanúsítás, ha nem blaszfémia?!… (E szónak semmi köze nincs a fémkereskedéshez!) Ennek dacára, a lejáratására – szexuális ragadozónak beállítva őt – a NER menten csatornasorba állította a csatlósait. (Az már csak sokkal utána derült ki, hogy a TV2 hírigazgatója, Szalai Vivien – akit már 4 nappal a választás után kiebrudaltak – diktálta a bíróság által elmarasztalt Évikének hogy mit mondjon.)

A csatlósok közt acsarkodott az a Huth Gergely is, aki – oh jaj! – a Tanár Úr tanítványa volt. Ő az, akinek per pillanat az a legnagyobb szívfájdalma, hogy nem ő, hanem a „független” Hont András kapott röpke félmilliárdot egy „filantróp magánszemélytől” a Fidesz égető „politikai forrásigényeinek” a térdenállva való kielégítésére. De legalább ő IS kapott volna ugyanennyit – de nem, semmi sem csurrant őnéki! Szar a világ és tök a tromf, hiába. 

A csárdában és azon kívül is dudás Skrabski Fruzsina ugyancsak Havas-tanítvány volt. Novák Katalin elnöki tanácsadójaként is domborított. Filmes munkásságát nem ismerem, annak a visszhangja jó, de amit én olvastam tőle, abban redvás badarságokat szajkózott. Tüntikézni jár az „önkény” ellen. Hát ezt és csak ennyit tanultatok a tanárúrtól?!.. Olyan ez az ott elhangzó rizsa, mint az Indiában, műanyagból gyártott rizs. Sokan fogyasztják. Tápértéke nulla. Beveszed, változatlan formában kijön, mosás után újra felhasználható. Csiszár Jenőt most hagyjuk. Bakács Tibor már bizonyára megbékélt azzal, hogy csak 3-ast kapott a helyette írt szakdolgozatára a szigorú HH-től. Milánói főkonzulként azóta már biztosan megtanult olaszul, legalább nem pofázott bele a belügyekbe, és a választás után viharos gyorsasággal jelezte, hogy július 31-vel szeretne nyugdíjba menni. A külügyminiszter ezt nem várta ki, június 30-val felmentette, és nem mellesleg 34 nagykövetet is hazarendelt. 

HH 1995-ben, a Horn-kormányban államtitkár is volt, 6 teljes napig. Ezzel kitörölhetetlenül bevonult a Guinness Rekordok Könyvébe (Guinness World Records), az izraeli – arab országokkal vívott – hatnapos háborúval karöltve. 

Nem feledhető a Fekete Pákó miatti törölközőbedobása sem. HH-nél elszakadt a cérna, amikor a celeb egy csokifasszal rukkolt elő egy tévéadásban. Csapot-papot otthagyott és méltatlankodva kirohant a stúdióból. Van az a szint, ami már neki is túl mélyen van. A jelenleg hódító trash-kultúrában ő valóban egy potenciális ellenpélda.

Fáj neki, hogy Görög Ibolya kormányokon átívelő protokollszakértő szintén nem ad neki interjút, dacára hogy ő nagyon tiszteli. Emiatt már ott tart, hogy ha valami  csúnyaság ugrik ki a száján, azonmód korrigálja magát, Görög Ibolya elnézését kérve. Eb ura fakó, szófia tahó. (Ez utóbbi fordulat most jutott eszembe, rátok bízom, hogy próbáljatok valamiféle értelmet csempészni bele.) A mi korunkban már valóban nem könnyű megtanulni Görögül, de Havasunk legalább törekszik rá. Jobb későn, mint soha. 

Henrikről köztudott: nagy foci- és ezen belül Újpest-rajongó. Ő aztán igazán tudja: söprögető nélkül nincsen csapat. Nemrégiben megkérdezték tőle egy interjúban: ha lenne egy óriásplakátja, mit íratna rá? „Hajrá Újpest! Minden fradista dögöljön meg még ma!” – mondta. A fradisták meccsen kifeszített molinón válaszoltak: „Havas, csak utánad!” HH jót derült a frappáns riposzton, de tisztázta: félreértették, ez csak egy parafrázis volt. Humor, Karinthy Frigyes után szabadon. Mert hiszen ki ne ismerné a neves szerző „Igy írtok ti” című művéből a Szabolcska Mihályt parodizáló verset, s azon belül is a két utolsó sort:

„Fulladjon meg Ady Endre

Lehetőleg máma még.”

Nem vehető komolyan a rosszkívánság, szentigaz. Csak nem esett le a tantusz. Hogy miért? Spongyát rá! Nemcsak Tóth Gabriella életművész-nőre férne rá az érettségi, maradjunk ennyiben. Ne feledjük azonban: a Fradi-székház egyben az ultrák bázishelye is. Akiket 2006-ban bevetett a Fidesz a TV-székház ostromakor és az akkori, utcai zavargásokként eufemizált puccskísérletben. Használta őket a Lendvay utcai székházát védeni. Apropó: fennáll még abban az utcában a tüntetési tilalom? Emlékezetes az a 2017-es eset is, amikor a Nyakó István nevével fémjelzett, a vasárnapi boltzár elleni népszavazás-kezdeményezést 20 kopasz egyén lanszírozásával hiúsították meg. Akik tevőlegesen megakadályozták, hogy a szoci politikus elsőként juthasson el az aulában levő időbélyegzőhöz. Így végül a herceghalmi fideszes polgármester felesége lehetett az, aki leadhatta – a boltzárat támogató – népszavazási kérdéseit a Nemzeti Választási Irodában. De bármelyik kopasz is megtehette volna, mert – különös érdekesség -: valamennyiük egy-egy egyforma dossziét lobogtatott, ugyanazon – boltzár melletti – népszavazási kérdésekkel. Ergo, az abszolút filmszínház nem mostanság kerekedett. A még mindig Fradi-elnök Kubatov Gábor volt a jelenet rendezője, az akcióban résztvevő személyek közül többeket a Fradi Security alkalmazottjaiként azonosítottak. A politikai nyomásra, mondvacsinált ürügyekkel dugába döntött büntetőeljárás irataiból az is kiderült, hogy a bevetésen részt vevő tarfejűek mindegyike büntetett előéletű volt. Nem állítom, hogy a Ligetvédők ellen is ők léptek fel, de annyi bizonyos: túl sok volt az ismerős arc és az – erőszakkal megspékelt – ideológiai megnyilvánulás az egyes exkormányzati presztízsberuházásokat őrző-védő cégek kigyúrt alkalmazottai körében. Egy fizetett nonreguláris hadtestről beszélünk tehát, nem drukkerekről. 

HH a külpolitika iránt sem maradt érzéketlen. Sommás megítélése szerint „Putyin Budapesten egy köpés az ’56-os honvédők sírjaira.” „Robert Fico egy gengszter.” HH anno az ellenzéket sem kímélte. Két éve írta: „Az ellenzéki önkormányzatok ma kifizetőhelyekként működnek.” Gőzöm sincs, országosan is ez-é a helyzet, de hogy a Fővárosi Önkormányzat rengeteg sunyin lapuló DK-ás léhűtőt tart el, az biztos. Ellopta a cica a nyelvüket talán?

HH príma kérdező – nem az az alákérdezős típus, na. Játszani tud a tűzzel is, a bűzzel is. Interjúalanyként kinek csak szókimondó, kinek túl durva. Tény: nem lehet bealudni tőle. Nem sótlankodik. Olykor vicces is tud lenni. Ebben a recesszió és depresszió sújtotta országban  úgy kell a móka, a kacagás, mint egy farhátat kisérő falat kenyér. Talán ezért annyira kapós az úr. 

Nem teljesen ment az öniróniától. Véli: ez egy hülye ország, mert egy normális országban ő rég nem lenne képernyő- és szalonképes. „Én nagyképű, arrogáns vagyok.” De elég ritkán van ilyen őszinteségi rohama. Szándékosan gonoszkodik. Bárkibe belerúg, aki nem szimpi. Hiábavaló minden apelláta, felesleges a feedback. A megboldogult Bajor Imre szerint ugyanakkor HH egy csupaszív, kenyérre kenhető ember. Hogy más képet mutat? Az valóban csak képmutatás. Álca. Manír. Szerepjáték. Ez most épp egy kurrens technika. Mindenki mást akar láttatni, mint amilyen valójában, vagy volt korábban. A két habitust összevetve, lényegesebb a különbség mint a nagymosás és az agymosás között. Vagy másik példával élve, mint a Péti só és a Peti-show között.

HH átlagon felül intelligens, tanult, olvasott, tájékozott ember. Volna mire szerény legyen, de nem tud az lenni. Önfényezi magát. „Szórakoztató vagyok és jól is nézek ki.” – minősíti önmagát. Hát ja. Kivéve amikor pont úgy néz ki, mint aki legargalizálta már egy budai lakás árát.

Nem nagyzol, legalábbis nem non-stop. A kisdoktori címét sem használja, például. De arisztokrata felmenőjét már nem hallgatja el. Biztosan baró lehet egy báró unokaöccsének lenni. Nárcisztikus tüneteket produkál. Rossz nyelvek szerint Tiszás is csak azért lett, hogy a vízen járhasson. Az MDF-nél ez nem volt egy lehetősége. Többször beperelték őt, és ő is beperelt másokat. Világutazó ő, de nem világpolgár. Egy jópofa csibész, aki érvényesülni akart mindig, minden körülmények között – amint az egykor fideszes, de átállt Nagy Alekosz mondaná. Nem volt egy Grál-lovag, de legálisan kereste meg, amije van. Nincs ott semmi látnivaló. 

Ő mindenkit ismer, de őt igazándiból nem ismeri senki. „Homofób vagyok, de küzdök ellene.” Kevés dologban volt sikertelen de ebben igen. Hímsoviniszta, nőalázó, szexista. Mindennek tetejében, még prűd is. „Csak olyan szexvideó érdekel, amiben én is benne vagyok.’

Volt ő már minden, csak – mint mondani szokás – akasztott ember nem. Nékije nem a talpa, hanem a haja alatt fütyül a szél. Memóriaproblémái miatt ötpercenként rászorul az asszisztense, a vizuálisan soha nem látható Ágika segítségére. Ami persze semmit nem von le a szereplései értékéből vagy értéktelenségéből. (Mondjuk, helyében én nem aláznám meg rendszeresen a nézőknek láthatatlanul is szimpatikus Ágikát, mert tartanék attól, hogy egyszer csak faképnél hagy.) Még ki sem nőtte a gyerekcipőit ez a vásott kölyök, ez a szájhős fenegyerek, de már a második gyerekkora küszöbén toporzékol vagy épp ventilálja az élményeit, anekdotáit, élettörténeteit és a betegségeit.

Na de Henrik, te rosszcsont pennahajder! Függetlenül attól hogy gyakorta mélyen egyetértek veled, hát ezt meg hogyhogy?!… Ildomos ez a Stihl-fűrészes stíl szerinted? Ez a – Puzsér Róbert által csak henrikségnek leszólt – magatartás ? Talpig glóriában belerongyoltál a fél országba – hol marad az oktalanul megbántottak megkövetése, a keresztényi szánom-bánom, a bűnbánó pardon?! Ez bezzeg eszedbe se jut – és még élvezed is a piszkálódást, a mások agyagba döngölését. Bevallhatnád!

Lázárnál is őszintébb híved: 

Pandula Dezső

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább