NEHAZUGGY

Akkor kellett volna hőbörögni, hogy mi a teendője a külügyminiszternek

Miközben a miniszterelnök az 1956-os forradalom alkalmából a magyar szabadság közös ünneplésére hívott mindenkit péntek délutánra, hogy töltsék meg újra azt a teret (a Kossuth teret), ahol 70 évvel ezelőtt a magyarok világtörténelmet írtak és mondjanak köszönetet a hősöknek, akik a hazáért küzdöttek, akiknek a harca nem volt hiábavaló, hiszen a forradalom győzött, zavarba ejtően érdekeset tojt az orbáni propaganda egyik utóvédharcos különítménye.

Megérkezett Putyinék ajándéka Magyarországnak október 23-ára, Orbán Anitának most lépnie kell: botrányos ítéletet mondtak az oroszok az 1956-os forradalomról

– ezzel a címmel jelent meg ma vadhajnalban egy részletes beszámoló a KESMA egyik ma is rendületlenül harcoló maradványa, a Világgazdaság hasábjain, amelyben arról tudósítanak, hogy botrányos kijelentések hangzottak el Moszkvában egy orosz történészek részvételével lezajlott, az 1956-os magyar forradalomról szóló kerekasztal-beszélgetésen, ahol a résztvevők egy, a Magyarországon és Európában széles körben elfogadottól merőben eltérő értelmezést vázolták fel 1956-tal kapcsolatban. Ilyenek például:

• Az 1956 őszén Magyarországon történt események nem spontán népfelkelés, hanem a nyugati titkosszolgálatok (CIA, MI6, német hírszerzés, izraeli titkosszolgálat)  által gondosan előkészített nagyszabású művelet eredményei voltak. Az a gondolat és tézis, miszerint ez spontán népfelkelés volt a szovjet elnyomás ellen, ma már nem állja ki a tudományos kritikát.

• „Nagyrészt elhallgatták vagy jelentéktelenítették a Nyugat különleges szolgálatainak szerepét, amelyek részt vettek ezekben az eseményekben”.

• A nyugati titkosszolgálatok az 1940-es évek végétől, illetve az 1950-es évek elejétől kezdve célzottan készítették elő a magyarországi lázadást, konkrét irányelvek alapján. „Ez nemcsak propagandát jelentett, hanem konkrét pénzügyi támogatást és közvetlen segítséget is a fegyveres lázadáshoz”.

• Ausztriából és Nyugat-Németországból előzetesen mintegy négyezer fegyverest küldtek Magyarországra, akik a felkelők „harci egységét” alkották volna. „Tudjuk, hogy a titkosszolgálatok adatai szerint a Vöröskereszten keresztül repülőgépekkel további mintegy 500 ember érkezett”.

Az orosz történész elvtársak szerint a magyarországi eseményekben óriási negatív szerepet játszott Nyikita Hruscsov szovjet vezető,  aki nem elég hogy faszságokat beszélt a Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusán, amivel aláásta a kommunista mozgalom alapjait, így Magyarországon is, de 1955-ben amnesztiában részesített korábbi magas rangú magyar katonatiszteket, akik a hitleri Németországot szolgálták, és a Nagy Honvédő Háború éveiben részt vettek a szovjet nép elleni népirtásban. Ezek a tisztek sarkallták aztán a későbbi fegyveres lázadókat mindenféle kegyetlenségek elkövetésére. Ezeket a bűncselekményeket dokumentálták, a fényképfelvételeket pedig az FSZB archívumában őrzik. Az a kegyetlenség, amellyel a felkelők a szovjet katonákkal és saját állami tisztviselőikkel is bántak, „egyszerűen felfoghatatlan”.

Ilyen és hasonló finomságokról csacsogtak a putyinista történészék Moszkvában, az elmúlt években a Kreml dezinformációs propagandáját terjesztő KESMA-maradvány pedig meg van rökönyödve ezen, és utasítgatja a külügyminisztert, hogy feladat van. Hát lett volna feladat az elmúlt években, az biztos.

Legkésőbb 2023-ban kellett volna ráborítani az asztalt Vlagyimirra és Szergejre, amikor Szijjártó külügyminiszter alázatosan maszatolva nem tiltakozott hivatalosan, és az orosz nagykövetet sem kérette be a Külgazdasági és Külügyminisztériumba (az is igaz, hogy minek, hát hiszen ott laktak), miután 2023 augusztusában kiderült, hogy az új orosz állami történelemtankönyv fasiszta lázadásnak nevezi az 1956-os forradalmat.

Nemhogy tiltakozás nem volt, a nyugat irányába toporzékolásügyi tárca először államtitkári szinten reagált, Menczer kijelentette, hogy 1956 kérdése a magyar történelemben teljesen egyértelmű, a forradalmárok hősök voltak, erről a kormány „nem nyit vitát senkivel”, majd a főnöke is megismételte: soha senkivel nem voltunk, nem vagyunk és nem is leszünk hajlandók még csak vitázni sem erről.

Aztán szeptemberben az ENSZ New York-i közgyűlésén állítólag szóban felhozta a témát Lavrovnak, állítólag jelezte a kollégájának, hogy ez elfogadhatatlan, az meg röviden lerendezte a dolgot: az ügyben a főnöke nyilatkozata az irányadó. Putyin nem sokkal korábban egy gazdasági fórumon „hibának” nevezte, hogy a Szovjetunió tankokat küldött Budapestre és Prágába. Szijjártó ezt a választ tudomásul vette, és a kormány részéről lezártnak tekintette az ügyet.

Na akkor kellett volna hőbörögni, hogy mi a teendője a külügyminiszternek. Ehelyett még közel három éven át terjesztették az orosz háborús propagandát a moszkvai elvtársak és a Fidesz érdekében, és elhitették magyarok tömegeivel, hogy Putyin a barátjuk, aki csak visszaütött a szomszédnak. És ha nem buknak meg áprilisban, ma is ez menne. A Matolcsy-klán bűneit se lesz könnyű se elfelejteni, se megbocsátani, de ez… ez az a bűn, amire nincs bocsánat.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább