Október 13,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Ez is lehetne az iskolai reformok része

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 436,590 forint, még hiányzik 1,863,410 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem nagyon hiszem, hogy olvasóink között van olyan, aki még iskolába – általános iskolába vagy gimnáziumba – jár, de azt hiszem, hogy mindenki emlékszik még azokra az időkre, amikor már reggel nyolckor vagy rosszabb esetben akár 7-kor is az iskolában kellett lenni. Ráadásul, hogy a helyzeten még tovább lehessen rontani, sokszor olyan órákkal kezdték/kezdik a napot a gyerekek, amelyek komoly figyelmet igényelnek. A gyerek agya viszont sokszor erre még nincs felkészülve ilyen korán, ezért az esetek jelentős részére igaznak tűnik, hogy a gyerek fizikai valójában ott volt a tanórán, fejben viszont egyáltalán nem. Az ilyen órákon a diákok alig tanulnak valamit, hiszen leginkább azzal küzdenek, hogy ébren maradjanak. Jó esetben egy idő után felébrednek a nap folyamán, de ez már nem tudja jóvátenni azt az időszakot, amikor ugyan tanulniuk kellett volna, de az agyuk még nem volt felkészülve a komoly információk befogadására.

Pontosan emiatt egyes országokban megpróbálkoztak a későbbi iskolakezdéssel, ami sok esetben bevált, hiszen tudományosan bizonyított, hogy a gyerekeknek több alvásra lenne szükségük, mint a felnőtteknek. Erre lehet mondani, hogy mi is túléltük, aztán mégis itt vagyunk, esetleg azt, hogy majd megszokja a gyerek, de ennek sok értelme nincs, hiszen a helyzeten nem javít. Ezzel csak azt érjük el, hogy a gyermekeink és unokáink ugyanúgy végigszenvedik ezt az időszakot, ahogy mi is végigszenvedtük. Ahhoz viszont, hogy a diákok, kisebbek és nagyobbak produktívabbak legyenek, mint mi voltunk annak idején az iskolában, bizonyítottan arra lenne szükség, hogy tovább aludhassanak és később kezdhessék el a tanórákat. Ez ellen viszont sokan harcolnak, hiszen az élet ritmusa jellemzően a korai iskolakezdéshez van igazítva. Így tudja a szülő még munkakezdés előtt bevinni a gyermekét az iskolába, de ehhez igazodnak a buszok és más tömegközeledési eszközök.

Ám az, hogy mindannyian ehhez szoktunk, kvázi ez a szokásjog, nem jelenti azt, hogy ezen ne lehetne változtatni. Ilyen egyébként a 8 órás munkanap is, amelyet nem is olyan régen vezettek be, mégis úgy tekintünk rá, mintha az emberiség a kezdetektől fogva így dolgozott volna. Persze vannak olyan példák, ahol az ember még napfelkelte előtt elmegy dolgozni – pásztorok, állattartók, esetleg pékek -, viszont ez távolról sem mindig jelenti azt, ez kellene, hogy általánosságban is normális legyen. A társadalmunk fejlődik, az életünkben fontos dolgok pedig megváltoznak, hogy alkalmazkodjanak az életritmusunkhoz. Mégis úgy tűnik, mintha képtelenek lennénk hozzányúlni az iskolakezdés időpontjához, vagy a napi 8 órás öt napos munkahetekhez. Pedig semmi törvény nincs arra, hogy ezeket nem változtathatjuk meg, csupán akarás kérdése az egész, hiszen kísérleti jelleggel már több országban is megpróbálkoztak ezzel.

Arra lenne szükség, hogy hallgassunk a saját gyermekeinkre, figyelembe vegyük az igényeiket, hiszen ők jobban tudják azt, hogy mi az, ami leginkább működik számukra. Vagy ha nem hinnénk a saját gyermekeinknek, akkor ott vannak a mi emlékeink és tapasztalataink is, amelyeket vélhetően nem felejtettünk el csak azért, mert felnőttünk. Én emlékszem a kegyetlen reggeli kelésekre és a hajnali iskolakezdésre. Arra, hogy órákon keresztül próbáltam magamnál lenni, és túlélni az első órákat reggelente. Persze vannak olyanok, akiknek eltérő a biológiai órájuk, és jobban képesek alkalmazkodni a korai keléshez, de a többség számára ez a mai napig nagyon nehéz. Én például azért is imádom a spanyol kultúrát, mert aludhatok akár reggel 10-ig is, mivel a nap Dél-Spanyolországban nem nagyon kezdődik az előtt. Iskolába persze itt is kell járni, de például a legfiatalabbak 9 körül kezdenek, miközben a gimnázium az, ahol kötelező a 8 órás kezdés. Ha Spanyolországban képesek arra, hogy eltolják egy órával úgy az iskolakezdést, hogy az nem okoz társadalmi összeomlást, akkor vélhetően ezzel máshol is megpróbálkozhatnának.

Arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi kormány egyébként is oktatási reformokat sürget, amelynek ez is lehetne egy hangsúlyos része. Fontos persze az, hogy mit tanulnak, milyen eszközök állnak a diákok rendelkezésére, és az is, hogy mennyi pénzre van ehhez szükség, de talán az is lényeges lenne, hogy valahogyan sikerüljön azt is kitalálni, hogy miként lehetne csökkenteni a diákok terhét nem csak azzal, hogy kevesebb órán kell részt venniük, hanem úgy is, hogy nem kialvatlanul ülnek be az iskolapadba, hogy ott az első órákban azt se tudják, hogy hol vannak és minek. Elég egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy ez segítené a diákok koncentrálását, és ez nagy valószínűséggel az iskolai eredményeiken is meglátszana. Sőt, még az is lehet, hogy nem úgy mennének iskolába minden reggel, hogy csak azt várják, mikor érnek véget az órák. A társadalmunk változik, ezért jó lenne, ha ehhez igazodnánk mi magunk is, és végre képesek lennénk átalakítani az olyan ma már elavult rendszereket, mint a 8 órás munkanap, vagy a reggel 8 órás iskolai kezdés.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.