Október 12,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Hacsaknem Blog


Kinek szól az óvatosság?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 376,475 forint, még hiányzik 1,923,525 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Nagyon óvatos vagyok. Miniszterelnökként kötelességem minden magyart képviselni, és vannak érzékeny témáink, mint például [a szexuális kisebbségek helyzete] vagy az eutanázia.”

Ezt mondta Magyar Péter abban a Karmelita kolostorban regisztrált mindössze 10 perces interjúban, amit a norvég közmédia kikosarazása után – külön kiemelve, hogy akinek van időpontja az kaphat interjút – a Helsingin Sanomat finn lapnak adott, a bicskei gyermekotthon több évtizedes tragédiájáról készült vizsgálati jelentést bemutató múlt csütörtöki sajtótájékoztató után. Amely interjúban az alkotmány teljes újraírásának legfontosabb kormányzati feladata mellett arról is beszélt: elképzelhetetlennek tartja, hogy olyanná váljanak, mint a Fidesz. Ez is egy elég magas labdának tűnik, ha megpróbáljuk elképzelni, hogy hányan voltak, akik hasonlókat gondoltak magukról és aztán mi lett velük és belőlük, de bevallom: én sem tartom ezt elképzelhetőnek, még ha sok minden mást, apróbb dolgokat, amelyekkel nem értek egyet, már elképzelnem sem kell, mert már megvalósultak. Emlékeztetnek azoknak a megnyilvánulásaira

Ezzel az interjúval a norvégok orra alá biztosan sikerült ezzel némi borsot törnie a miniszterelnöknek, de ezekkel a skandinávokkal láthatóan így is csak a baj van. Az interjú második felében az azonos nemű párok házasságának és örökbefogadásának engedélyezéséről kérdezték Magyart, miután egy szeptemberi sajtótájékoztatóján azt ígérte, módosítani fogják az örökbefogadás szabályait, és a jövőben nem a miniszterek, hanem szakemberek döntenek majd a kérdésben. Magyar most is arról beszélt, hogy egy gyermeknek jobb azonos nemű szülőkkel nevelkednie, mint egy gyermekotthonban élnie. Arra ugyanakkor nem adott egyértelmű választ, hogy támogatja-e az azonos neműek házasságát és azt, hogy örökbefogadhassanak. Sőt, a Helsingin Sanomat cikkében egyenesen az állt, hogy Magyar nem kívánja előmozdítani az azonos nemű párok házasságát, de miután ezt a magyar sajtó lehozta (lásd: Telex), Magyar stábja jelezte, hogy a kormányfő valójában ilyet nem mondott, ez csak a finn riporter megállapítása volt.

Nem mintha nem lenne életszerű, hogy egy riporter önkényesen tesz hozzá, vesz el, vagy színez át, esetleg ért félre elhangzott és el nem hangzott állításokat, de ez nem változtat azon, hogy ez a 10 perces interjú se volt zökkenőmentes. Igazából nem is nagyon lehetett, hiszen az óvatosság kényszere eléggé egyértelműen behatárolja az egyenes és félreérthetetlen kommunikációt. Azt hiszem, hogy itt valami ilyesmiről lehet szó amellett, hogy az óvatosság eleve is magyarázatra szorul. Illetve nem szorul magyarázatra: indokolatlan és káros, ráadásul inkább óvatoskodásnak, populista egyensúlyozásnak tűnik, ami fél évvel egy elsöprő fölénnyel megnyert választás után nem értelmezhető. Még akkor sem, ha a választási kampány idején nagyjából mindenki, akinek elege volt Orbánból, engedelmesen elfogadta, hogy a megosztóként, érzékenyként elkönyvelt kérdéseket a Fideszben szocializálódott Magyar Péter tudatosan kerüli, nem akar belesétálni a a volt pártja által felállított, sűrűn elhelyezett csapdákba, ezért nem vonul a Pride-on, ezért nincs véleménye a morális pánikgomb nyomogatására alkalmas témákról. Mert majd a magyarok eldöntik, majd a szakemberek eldöntik.

Ez rendben volt, mindenki beállt a sorba, sőt, mindenki üdvözölte azt is, ahogy aztán miniszterelnökként hétről hétre beledörgölte az erkölcsileg bukott parlamenti ellenzéke arcába, hogy ideje lenne befejezni a magyarok magánéletében való vájkálást. Joggal tette. Csakhogy felmerül a kérdés: miniszterelnökként minek szól ez az ún. óvatosság? Hiszen nem kell választást nyerni négy és fél éven belül, ezért a minden pillanat megnyerésének kényszere helyett inkább annak az élhető, emberséges Magyarországnak az irányába kellene félreérthetetlen lépéseket tenni és úgy fogalmazni, hogy egy finn újságíró ne tudjon belemagyarázni és továbbgondolni semmit. Egyszerűen csak meg kellene érkezni a 21. századba, és túllépni az orbánizmus árnyékán. Nem kerül pénzbe, nem terheli meg a költségvetést. Az Európai Unió 27 tagállamából 17-ben engedélyezett a melegházasság, 18-ban pedig a teljes jogú, közös örökbefogadás az azonos nemű párok számára. Ez nem sok vagy kevés, ez egy tény. Az Európai Unió országainak közel kétharmadában kéz a kézben jár az azonos nemű párok házassága és az, hogy az azonos nemű párok örökbe fogadhatnak gyereket. Az EU országainak zömében nem képez érzékeny témát a jogegyenlőség, még egy szélsőjobbos német pártnak a vezetője is lehet egy leszbikus nő, aki melegházasságban él és gyereket nevel.

Aki miniszterelnökként minden magyart képvisel, az értelemszerűen azokat a magyarokat is képviseli, akik a saját nemükhöz vonzódnak, de a magyar törvények okán nem tudnak összeházasodni, mint az ellenkező nemhez vonzódó társaik, pedig esetleg szeretnének. A miniszterelnöknek, a kormányának, annak, amelyik emberséget ígért az elődjéhez képest – amely elődje politikai terméket csinált emberi életekből és sorsokból, teljes társadalmi csoportok elleni uszításból és kirekesztésből – egyáltalán nem kell óvatosnak lennie az emberi jogokkal kapcsolatban, nem kell semmilyen érzelmi viszonyban lennie egyik vagy másik társadalmi csoporttal, de még csak nem is kell rajongania a melegekért vagy a melegházasságért. Egyszerűen lehetővé kell tennie, hogy az érintettek szabad akaratuk alapján élhessenek ezzel a joggal. Azzal a joggal, ami még mindig nem illeti meg őket, mert ugye ez egy érzékeny téma.

Ki miatt kell óvatosnak lenni? Rétvári Bence vagy Juhász Hajnalka miatt, netán Dúró Dóra miatt? Akik a jogfosztásra építenek politikát? Esetleg a szavazóik miatt? Miattuk nem óvatoskodni kell, hanem alternatívát kell állítani velük szemben. Bebizonyítani, hogy komolyan gondolják, hogy ez egy emberséges ország, ahol egy gyereknek jobb helye van egy szerető, azonos nemű párnál, mint az állami intézetben. Mert ha ezt komolyan gondolják, akkor semmi ok nincs óvatoskodni az azonos neműek házasságával se. Bármit is szőtt bele a finn újságíró az interjúba, amit a magyar miniszterelnök amúgy nem mondott, 2026-ban tojásokon lépkedni ebben a témában, rendkívül szomorú. Nem gondolom, hogy a Tiszából Fidesz lehetne valaha is, de az látszik, hogy a kormányváltás nem hozta magával azt az igényt, hogy orbáni reflexek és mentalitás kiszolgálása helyett ezekkel szakítani akarnának. Mert ugyan a nép nemet mondott Orbánra, de az új kormány úgy van vele, hogy a fejekben még a régi program fut, azt kell kiszolgálni. Amely szerint a melegek még mindig nem teljes értékű polgárok, érzékeny témát jelentenek, óvatosnak kell lenni velük.

Pedig a Medián viszonylag friss reprezentatív kutatása szerint a magyar lakosság 68%-a támogatja, hogy az azonos nemű párok is házasságot köthessenek. Akkor kinek szól az óvatosság?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.