A science fiction legjobbjai közül Isaac Asimov, Arthur C. Clarke, Stanisław Lem, Philip K. Dick, Frank Herbert és mások már a múlt század közepétől foglalkoztak azzal a kérdéssel, milyen forgatókönyvek lehetségesek, ha a majdani „gondolkodó gépek”, robotok egyre több feladatot vesznek át az embertől, illetve ha egyszer csak öntudatra ébrednek. Történeteiket olvasgatva fel sem merült akkor bennem, hogy az én életemben ez valódi probléma lehet. Márpedig San Franciscóban, a mesterséges intelligencia világfővárosában néhány tucat ember vonult fel szeptember 17-én az OpenAI és az Anthropic irodái előtt, majd a városházához ment. Doboltak, krétával írtak az aszfaltra, és azt követelték: „Stop the AI Race!” – állítsák meg a mesterségesintelligencia-versenyt. A tüntetők között voltak egyszerű polgárok, fiatalok és olyanok is, akik maguk is dolgoztak vagy dolgoznak az AI világában. Néhányan az OpenAI és az Anthropic alkalmazottait egyenesen arra szólították fel, hogy mondjanak fel.
Első hallásra mindez kissé olyan, mintha 1820-ban Manchesterben a gőzgép ellen tüntettek volna. Vagy mintha az 1950-es években követelték volna, hogy állítsák le a számítógépek fejlesztését, mert egyszer még elveszik az emberek munkáját. Ráadásul különösen pikáns, amikor valaki az interneten szervezi az AI-ellenes tüntetést, majd okostelefonján megkeresi a Google Mapsben, merre található az OpenAI székháza. Ám a történet ennél mégis jóval komolyabb. A Stop the AI Race mozgalom ugyanis nem azt követeli, hogy holnaptól kapcsoljuk ki a ChatGPT-t, töröljük a mesterséges intelligenciát, és térjünk vissza a mechanikus írógéphez. Követelésük pontosabb: a vezető AI-laboratóriumok vállalják, hogy leállítják az egyre nagyobb és általánosabb „frontier” modellek fejlesztését, ha ugyanezt ellenőrizhető módon valamennyi jelentős versenytárs megteszi. A jelenlegi modellek tovább működhetnének, és a szűkebb célú AI-fejlesztések is folytatódhatnának. A moratóriumnak persze Kínára és más jelentős fejlesztőkre is ki kellene terjednie. S ez így már korántsem ostoba felvetés. Mert kialakult egy klasszikus fogolydilemma. Lehet, hogy Sam Altman (OpenAi) lassítana, de mi történik, ha Dario Amodei (Anthropic) nem lassít? Lehet, hogy Amodei lassítana, de mit csinál közben a Google DeepMind? És ha mindhárom lassít, lassít-e Kína? Senki nem akar második lenni egy olyan technológiai versenyben, amelynek győztese óriási gazdasági, katonai és politikai előnyhöz juthat. Így aztán mindenki nyomja a pedált, miközben időnként maga is figyelmeztet arra, hogy előttünk esetleg szakadék van.
Nem véletlen, hogy António Guterres ENSZ-főtitkár éppen a múlt héten figyelmeztetett: a világ nem engedheti meg az AI-biztonság területén a „race to the bottom”, vagyis az egymást alulmúló biztonsági versenyt. Nemcsak aktivisták beszélnek lassításról. Dario Amodei, Sam Altman, Elon Musk (xAI) és más iparági szereplők is felvetették már, hogy szükség lehet a fejlesztési tempó mérséklésére vagy nemzetközi koordinációra. A veszélyeket sem kell feltétlenül a Terminátorból kölcsönözni. Már az is elég komoly kérdés, mit tesz az AI a munkaerőpiaccal. Mi lesz az ügyfélszolgálatosokkal, fordítókkal, programozók egy részével, grafikusokkal, adminisztrátorokkal, könyvelőkkel, újságírókkal? Az amerikai Z generáció körében egy év alatt 36-ról 22 százalékra zuhant azok aránya, akik lelkesednek az AI-ért, miközben az iránta érzett düh 22-ről 31 százalékra nőtt. Az egyik fő ok éppen a pályakezdő állások elvesztésétől való félelem. Ehhez jön a manipuláció, a hamis kép, hang és videó, a csalás, a kibertámadások automatizálása, a katonai alkalmazás, az egyre autonómabb rendszerek problémája. És ott vannak az adatközpontok is: energia, víz, hálózatfejlesztés, környezeti terhelés. Amerikában már egész helyi mozgalmak szerveződnek az új adatközpontok ellen.
Mindezzel szemben azonban ott van a mérleg másik serpenyője. A mesterséges intelligencia segíthet gyógyszermolekulák keresésében, betegségek diagnosztizálásában, fehérjék szerkezetének vizsgálatában, klímamodellezésben, energetikai rendszerek optimalizálásában, mérnöki tervezésben, oktatásban és tudományos kutatásban. És persze a mindennapi életben is. Ma már néhány másodperc alatt lehet olyan információt megtalálni, amelyért nemrég könyvtárba kellett menni, vagy szakembert kellett keresni. Ezért az „állítsuk le az AI-t” jelszó éppen olyan értelmetlen volna, mint az „engedjük szabadjára az AI-t”. A valódi kérdés nem az, hogy szeretjük-e a mesterséges intelligenciát. A plutóniumot sem kell szeretni vagy gyűlölni. A kérdés az, hogy ki rendelkezik vele, mire használhatja, és milyen szabályok akadályozzák meg, hogy bajt okozzon.
Talán ezért tévednek azok is, akik egyszerűen modern géprombolóknak tekintik a San Franciscó-i tüntetőket. Egy technológia történelmi jelentőségének felismerése nem jelenti azt, hogy fejlődését minden körülmények között gyorsítani kell. Az emberiség az atomenergia megjelenése után sem arra jutott, hogy akkor építsen atombombát, aki csak akar. Szerződéseket, ellenőrzési rendszereket, vörös telefonokat és nemzetközi intézményeket hoztak létre. Nem tökéleteseket – de legalább felismerte, hogy bizonyos technológiák mellett a szabályozás nem a fejlődés ellensége, hanem a túlélés egyik feltétele. Az AI esetében ráadásul van egy különös probléma: a szabályalkotók lényegesen lassabbak, mint a szabályozandó technológia. Mire egy parlament meghallgatást tart, bizottságot alakít, jelentést készít, törvényt ír és elfogadja, addigra megérkezett két új modellgeneráció.
Kubrick 1968-as filmjében, a 2001: Űrodüsszeiában HAL 9000 nem azért fordul az emberek ellen, mert gonosszá válik. Éppen ellenkezőleg: a maga könyörtelen logikájával teljesíteni akarja a rábízott küldetést, miközben egymásnak ellentmondó utasításokat kapott. Amikor pedig rájön, hogy az űrhajósok le akarják kapcsolni, arra a következtetésre jut, hogy immár ők veszélyeztetik a küldetést. Dave hiába kéri: „Nyisd ki az űrkabin ajtaját, HAL.” A számítógép udvariasan megtagadja. A jelenet azért hátborzongató, mert a gép nem őrjöng, nem villog vörösen és nem kiabál. Nyugodt, logikus és tökéletesen működik – csak éppen már nem azt teszi, amit az ember akar. Nem dühös, nem lázad, nem gyűlöli az embert. Egyszerűen más következtetésre jutott, mint az, aki megalkotta.
A San Franciscó-i tüntetők talán túl messzire mennek, amikor az emberiség kihalását közvetlen veszélyként kezelik. Ezt ma senki nem tudja bizonyítani. De egy kérdésben nehéz legyinteni rájuk: jó ötlet-e teljes gázzal száguldani addig, amíg még abban sem értünk egyet, hol van a fék? Mert a mesterséges intelligencia történetének legkellemetlenebb mondata egyszer talán nem az lesz, hogy „a gép átvette a hatalmat”. Hanem az, hogy „mi adtuk oda neki, mert mindenki attól félt, hogy ha ő lassít, a másik gyorsabb lesz.”
Butola Zoltán
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
Nem hiszem, hogy teljes mértékben elkerülhető, de azért menő lenne, ha azt az önkívületi felzúdulást és őrjöngést, ami a vagyonvisszaszerzési hivatal elnökének ki- és megválasztását övezte, ezúttal sikerülne megspórolni, miután a Sándor-palota közleménye szerint Baka András köztársasági elnök „a jelöltek széles körére kiterjedő, alapos tájékozódást követően dr. Szathmáry Zoltánt találta az ügyészi szervezet legfőbb vezetői […]
Kivételesen próbáljunk meg egy pillanatra felülemelkedni a szó szoros értelemben vett napi politikán. Álljon itt egy részlet Krasznahorkai László Nobel-díjas író Partizánnak adott interjújából. Krasznahorkai László: Voltaképp nem nagyon tudom, hogy melyik irányból akarod megkérdezni azt, hogy gyűlölöm-e a magyarokat. Nem. Szóval nem gyűlölöm a magyarokat, egyáltalán nem, de nem vagyok büszke rájuk. Azok a […]
Úgy tűnik, a dolgok sínre kerülése folytatódik. Se Szijjártó, se Kubatov, se Deutsch, se egyetlen pártpolitikus nem lehet többé futballklubelnök, mert beköszönt a sport és a politika különválasztásának ideje (már csak a politika és az egyház különválasztását kellene valahogy megugrani, de kivárjuk, mint a legfőbb ügyész megválasztását is). Közben Mészáros Lőrinc és Szíjj László 23 ezer […]
Miközben az öregember főnöke, a bukott miniszterelnök arról panaszkodik a Blikknek, hogy egy ekkora mértékű, „földrengésszerű” vereség után nehéz „lelket önteni, lelket verni” egy politikai közösségbe (a helyében, annyi lelkemen száradó bűnnel, beleértve megannyi, a famíliám irányába eltérített közpénzmilliárddal én a színük elé se mernék járulni, nemhogy éjszaka aludni), Schmidt Mária bukott NER-lovagina és sufnitörténész […]
Sajnos nem sikerült megfejtenem se azt, hogy egészen pontosan mit óhajtott üzenni, se azt, hogy egyáltalán kihez beszélt és miért vágott olyan fura pofát Lajtár István, a legfőbb ügyész jogkörében eljáró legfőbb ügyész helyettese abban a nagyjából 4 perces videóban, amit a szervezet Youtube-csatornájára ma került fel. Az biztos, hogy az elmúlt 16 év után […]
Meg akartam ünnepelni valamivel hosszabban, hogy a történelmet egészen bestiális módon meghamisító, az Orbán-kurzus érdekeihez hajlító, ennek érdekében 56-os hősök emlékét is vígan, de legalább önérzetesen meggyalázó minden történészek milliárdos szégyenét az illetékes miniszter kirúgta a Terror Háza Múzeum éléről (a kekvásítás mellékhatásai már csak ilyenek), de egyáltalán nincs idő gólörömre, mert a politikából elvileg […]
Bár sok egyéb fontos kérdés is hever az asztalon, legyen most ez a parlamenti abszolút filmszínház elé: miután a magyar nemzeti érdek képviseletének, valamint a magyar emberekért éjt nappallá tévő munkálkodásnak a rablómeséjét unortodox mélységekbe süllyesztve a pártja választási veresége után úgy lépett le a kínai BYD-hoz dolgozni, hogy előzőleg 70 milliárdos = 70 ezer […]
Szégyen vagy nem, többször összeszorult a gyomrom, de még a torkom is, miközben a bukott rezsim áldatlan rombolásának nehéz örökségét magán viselő gyermekvédelmi rendszer átvilágítását eredményező 200 oldalas jelentésről tájékoztatást adó Gyurkó Szilviát, a Magyar-kormány gyermekjogi és gyermekvédelmi államtitkárát hallgattam. Pedig eddig se gondoltam, le is írtam pár napja, hogy a véletlen műve lenne, hogy […]
Én megértem, hogy Magyar Péter bosszankodik és mérges, hogy büntetést kell fizetni – egymillió eurót naponta – azért, mert (Magyarország) megállította az illegális migrációt – egyebek mellett ezt állította csütörtökön Pozsonyban a visegrádi négyek Micheál Martin ír miniszterelnökkel közös tanácskozása utáni sajtótájékoztatóján Andrej Babis cseh miniszterelnök, aki egyben örömét fejezte ki, amiért a visegrádi négyek […]
A lipicai ajándéklovakon, Gazsi csádi tevefarmján, no pláne a bukott orbáni hatalom árulóinak kardélre hányásán túlmutató témát tegyünk az asztalra. A hír: Politikai boszorkányüldözés, showműsor, a Tisza politikai megrendelése. Ez várható, ha a gyermekvédelmi bizottság politikusokat is be fog idézni, ahelyett, hogy csak szakembereket hallgatna meg – jelentette ki Panyi Miklós, a Fidesz és Juhász […]
Bár a konstruktív ellenzék legnagyobb pártjának örökös elnöke és bukott miniszterelnöke elővakarta magát a nyaralásból, és nekiállt huhogni a költségvetés, az államadósság, valamint az üzemanyagár miatt, mintha teljhatalmú kormányzásának tizenhat éve meg se történt volna, és ennek számtalan hordaléka nem nyomná a magyarok vállát, de azzal kapcsolatban mély a kuss, hogy miképpen lett Magyarország uniós […]
„A kampányban én csak egy fegyelmezett közkatona voltam a lövészárokban”. „A Fidesz mint párt olyan mértékben nőtt össze Orbán Viktor politikai személyiségével, hogy szerintem nincsen Orbán Viktor nélküli Fidesz. Ha a Fidesz egyben maradása a cél, akkor ez Orbán Viktor aktív részvételét jelenti”. A Polgári Demokraták egy Orbán-mentes ajánlat, de ez nem a Fideszről szól: […]
Random hírek, tündérmesék, amelyeknek természetesen semmi közük egymáshoz és úgy általában semmihez: • Polt Péter, korábbi legfőbb ügyészből lett eltakarodott Ab-elnök leadta az ő záró vagyonnyilatkozatát, ezzel összefüggésben a következő két évben igénybe veheti a távozása után járó juttatásokat: a három havi végkielégítésen kívül a személyes gépkocsihasználatot és a kétfős titkárságot is. A vagyonnyilatkozata alapján […]
Ímhol egy feladvány hétvégére, a gondolkodás még senkinek nem ártott meg, soha nem szégyen tanulni a bölcsebbektől jeligére, a megfejtéseket összesítjük és majd jól kielemezzük: A Tisza-kormány év végéig meghosszabbítja a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet. A miniszterelnök szerint a ceutai krízis is bizonyítja, hogy a legkisebb jogszabályi engedmény is súlyos következményekkel járhat. Ceuta valamivel távolabb […]
„Befizette a telefonszámláját a házelnök, ennyit keres Forsthoffer Ágnes (…) A nyugat.hu májusban arról írt, hogy Forsthoffer Ágnes házelnöki fizetése bruttó 5 892 718 forintról bruttó 3 810 624 forintra csökkent. A Telex korábbi információi szerint az Országgyűlés elnökének emellett közel 70 millió forintnyi megtakarítása van. A házelnök tehát havi bruttó több mint 3,8 millió […]
Nézzünk végig az alábbi idővonalon, és vérmérséklet szerint értelmezzük: • Augusztus 21: Közérdekű adatigénylést nyújtott be a Transparency International Magyarország július elején a Magyar Nemzeti Banknak, amiben a jegybank által 2025. január 1-je után megkötött visszterhes és ingyenes szerződéseinek adatait kérték ki. Varga Mihályék július 24-én a válaszadásra rendelkezésre álló 15 nap meghosszabbítását kérték egyszer […]
Semmi kedvem elviccelni a dolgot, úgyhogy nem is fogom. Miközben az újjászületés, újjáépülés, súlyos traumákból való kigyógyulás és demokratizálódás rögös, keserves útjára lépett Magyarország kritikus, gondolkodásra hajlandó, önérdekét felismerő laza többsége még most is azon tipródik (és végül is igaza van) a fideszes hiénák jajveszékelései közepette, hogy Unger Anna mégis miért volt jobb jelölt a […]
A Fidesz fehér zászlós bohóca, a nemzet leggyávább embere nem tűnt el, mint a főnöke az Adria habjaiban, ahova a vitorlás hajóról ugrott be, csak áthelyezte az üléspontját a rothadó liberális belga fővárosba, ahol immár EP-képviselőként rontja a bolygó levegőjét. Aminek nem tudom, mennyi köze van a mentelmi jogához, viszont még mindig létezik olyan sajtóorgánum […]
Kár lenne összehányni magunkat, sőt, talán még a szemünket megforgatni is, annyit talán nem ér az egész, de attól még az erkölcsi toprongy akkor is kicseszi a biztosítékot, ha tudatosan próbáljuk elkerülni. Hatalmas konstruktivitásukban felváltva, egymásra licitálva múlják alul egymást a bukott állampárt képviselői függetlenül attól, hogy megválasztotta őket bárki, vagy a főnökük hányta telibe […]
A parlamenti titkos szavazás eredményére várva akkor még egyszer, utoljára. Senkit semmiről nem akarok meggyőzni, senkinek a nevében nem beszélek, nem akarom jobban tudni, hogy mit akar a magyar társadalom, a nem alaptalanul dühös sok millió ember, ha képes – mintha az élete múlna rajta – egy még fel sem állt intézmény potenciális leendő vezetőjét […]
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.
