NEHAZUGGY

Azért álljon már meg a menet

Lázár Gergő | Ma | 19:13

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 412,770 forint, még hiányzik 1,887,230 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ma egy éve annak, hogy meggyilkolták korunk ikonikus keresztény tanítóját, a Turning Point USA társalapítóját, Charile Kirköt. Azért kellett meghalnia, mert ellene mondott a világ sodrásának és mert a korszellem fogságától szenvedő fiatalok hallgattak rá.

Nem véletlen, hogy a Utah Valley University rendezvényén, többezer fiatalhoz beszélve találta nyakon a gyilkos golyó.

Charlie Kirk nyíltan, okosan, vitára készen és mindig jókedvű szeretettel képviselte Jézus tanításainak igazságát. Akkor is, ha a világ körülötte egészen mást mondott életről, halálról, szeretetről vagy épp a teremtés törvényeiről.

Arra tette fel az életét, hogy misszionárius legyen egy hitében megrendült, összezavarodott, önző korban.

Élete ma is példa és megerősítés kell legyen számunkra is, akik botladozva, dadogva szólva szeretnénk vallást tenni Jézus Krisztusról személyes életünkben és a köz ügyeiben megszólalva is.

Máthé Zsuzsa, magát kereszténynek valló parlamenti képviselő, kurvák elől menekülő Semjén-féle KDNP honanyája a közösségi oldalán arról lamentált, hogy micsoda nagyszerű ember volt a tavaly meggyilkolt Charlie Kirk, aki korunk ikonikus keresztény tanítója volt. Nos, nekem nem célom egy halottról rosszakat mondani, de egy közkeletű félreértéssel szemben az úgy van, hogy halottakról jól, vagy semmit, ezért azt sem tartom helyénvalónak, hogy valaki úgy kezd el megemlékezni valakiről, mintha egy teljesen más ember lett volna. Charlie Kirk halála tragikus volt, ez vitathatatlan, viszont csak azért, mert valaki már nincs közöttünk, még nem jelenti azt, hogy kötelező pozitívan, szuperlatívuszokban emlegetni a tevékenységét, ha az legalábbis megkérdőjelezhető volt. Charlie Kirk nem egy kétségbevonhatatlanul pozitív személy volt, és felfogni sem tudom, hogy pontosan miben vélte látni a keresztény tanítót Máthé Zsuzsa. Kirk egy enyhén szólva is megosztó figura volt, de nem csak azért, mert őszintén beszélt bizonyos kérdésekről, hanem azért is, mert szándékosan olyan fiatalokkal „vitázott”, akiknek már csak a korukból kifolyólag sem volt lehetőségük olyan tudásra szert tenni, mint amit ő már megszerzett. Nyilván ezeket a „vitákat” a legtöbb esetben megnyerte, noha azért ez sem volt mindig így.

Számtalan olyan idézetet ide lehetne rakni, amelyekből nem éppen az világlik ki, hogy egy keresztény emberről beszélünk, noha ez a fogalom az utóbbi években igencsak megváltozott. Hogy ne mondjam hogy kiüresedett, devalválódott. Hiszen ha például a KDNP szemmel láthatóan bűnöket elkövető politikusai kereszténynek mondhatják magukat, akkor mégis miféle valódi morális alapot jelent ez? Látva, hogy kik a mai „keresztények”, talán jobb, ha az ember nem kerül ebbe a kategóriába. Én ugyan nem vagyok keresztény – papíron igen, mivel a közösségi normák miatt annak idején megkereszteltek -, mégis úgy vélem, hogy azok az emberek élnek keresztényi életet, akik segítik és elfogadják a másikat. Azok, akik akkor is igyekeznek adni, ha nekik sincs. Számomra a keresztényi cselekedet nem az, amikor nőket becsmérelnek, feketéket és más bőrszínűeket néznek le, vagy mindenkit támadnak, aki nem úgy gondolkodik, mint ők. Márpedig Charlie Kirk ennek volt a hangos képviselője, és célja az volt, hogy az igéjét elvigye emberek millióihoz.

Ez az ige viszont nem a szeretetről és az elfogadásról szólt, hanem a gyűlöletről és a kirekesztésről. Csak azért, mert valakit távozott az élők sorából, még nem válik hirtelen szentté, és a tettei sem válnak hirtelen hőstettekké. Kirk gyűlöletet prédikált, sőt, egyszer arról is beszélt, hogy sajnos embereknek meg kell halnia fegyverek által az Egyesült Államokban, ami megerősíti, hogy szükséges az Alaptörvény második kiegészítése, vagyis a fegyvertartás. Szerintem egyszerűen nem lenne szabad, hogy Charlie Kirk példát jelentsen, pláne pozitív, követendő példát, hiszen másról sem beszélt, mint megosztásról és gyűlöletről. Azt a látszatot keltette, mintha a vitát promotálta volna, de több esetben is úgy viselkedett egy-egy vita hevében, hogy megtagadta a válaszadást, mert tudta, hogy nem jöhet ki jól a beszélgetésből. Kirk nem egy zseni volt, akit sokan nem értettek meg, mint ahogy nem ő volt a megváltó sem. Ez nem azt jelenti, hogy a halála ettől még nem volt tragikus, hogy nem kellene mélyen elítélni azt, ami vele történt, de akkor is el kellene felejteni azt, hogy egy olyan embert dicsőítünk, akinek szinte csak negatív hatása volt az amerikai társadalomra. (És úgy tűnik, nemcsak az amerikaira.)

Ilyen emberek nem lenne szabad, hogy példaképek legyenek bárki szemében. De egy olyan korban, amikor Andrew Tate vagy más bűnözők és utálatot szító egyének sztárokká tudnak válni milliók szemében, el kell gondolkodni azon, hogy mégis milyen társadalmat szeretnénk? Egy olyat, ahol valódi keresztény értékeket követnek az emberek – szeretet, elfogadás, szolidaritás -, vagy egy olyat, ahol Charlie Kirk már-már keresztény megváltónak tűnik? Én inkább egy olyan társadalomban szeretnék élni, ahol az emberi élet – bárki élete is legyen – kincs, és nincs különbség az eltérő bőrszínű, nemzetiségű vagy vallású, esetleg szexuális irányultságú emberek között. Ahol a nők és a férfiak is ugyanúgy megbecsülendők, hiszen különbözőek vagyunk, mégis egy a célunk: egy emberhez méltó, boldog élet.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!