VENDÉG

Útátkeresztelődéshez érkeztünk

Többé-kevésbé elmondható: a Világtörténelem Főutcáját sajnos nem Dr. Orbán Viktorról fogják elnevezni. Tovább megyek: erre reális esélye soha nem is volt. Fájdalom ez nekem, de ez van. Természetesen rajta kívül álló okok miatt alakult így a dicső karrierje. Tetszett volna neki egy katonailag, gazdaságilag, demográfiailag, területileg potensebb országban világra csöppenni. Akkor igen, a párjukat ritkító képességeit tekintve Ő lehetett volna a Föld mágneses sarka (is). Minden iránytű non-stop haptákba vágta volna magát előtte, felszólítás nélkül. Mindemellett, franc sem tudja: hol, merre van a Világtörténelem Főutcája? Egy tippem volna: Magyarországon biztosan nincs.

De ne várjátok, hogy most emiatt krokodilkönnyeket fogok hullatni. Á, dehogy! Támadt ugyanis egy világraszóló ötletem! A Tisza-szigeteken innen és túl, semmi akadályát nem látom annak, hogy Nemzeti Öntörténelmünk Főutcáját – a ma még bizonyos Andrássy Gyuláról elnevezett sugárutat – a mi Vezérlő Tábornokunkról, Székesfehérvár nagy szülöttéről kereszteljük át. 

Persze nem rögtön pacekba zajlana ez az új névvel való ellátás. Valszeg sokak érzékenységét sértené, ha egy gátlástalan gazember nevét lenne kénytelen viselni ez a híres út. Kompromisszumos javaslatom épp emiatt az lenne, hogy ezután Napóleon boulevard legyen a név. Ez egy kellően burkolt, mondhatni szubtilis utalás, ugyanakkor minden hazánkfia és lánya pontosan tudná, hogy kiről is van szó valójában. Hogy még véletlenül sem I. Napóleonról, nem II. Napóleonról, nem III. Napóleonról, és nem is a bonapartisták által IV. Napóleonként emlegetett Napóleon Lajos francia császári hercegről szólna a névadás. Senki humorista nem nevezte egyiküket sem Tescós Napóleonnak. Ebben a fancy elnevezésben mintegy benne lenne a magyar néplélek felvágóssága, az előkelőség iránti kielégítetlen vágya és a migráns szavak szeretete is.

A szóban forgó terület 2002-től az UNESCO Világörökség része, holnaptól viszont – ha kiteljesedik a tervem – a Világökörség része leend. Na és akkor mi van?!… Ez a Gyula vitéz is miniszterelnök volt anno, a mi modernebb örökös gyulánkról (fáklyánkról) miért ne lehetne semmit se elnevezni?!… Részletében volt ez már Elbogengasse (Könyök utca, 1768-tól), hogy a Népköztársaság útja (1957-1990) elnevezést ne is emlegessem föl. 

Ha már itt tartunk, nézzük a kapcsolt részeket is. Az Oktogon eredeti neve Nyolcszög tér, de volt az Mussolini tér, még később November 7 tér is. A Kodály Körönd korábbi neve Hitler tér volt, ami richtig egy méltóságnév, szemben ezzel a Kodály névvel. Kész homály számomra hogy ennek a gazdája kicsoda-micsoda. (Az átnevezgetésről jut eszembe: itt és én kérek elnézést, amiért jelenlegi szűkebb pátriámban, Rákospalotán is írtak át közterületeket a Führer és a Duce tiszteletére.)

Az ikonikus utat 1876 óta nyűvi a történelem. A díszes paloták mellett rajta található a Dr. Ókovács Szilveszter univerzális antitalentumról elnevezendő Magyar Állami Operaház. Ott látható a történelemhamisítási hajlamunk ékköve, a Schmidt Mária magyarkodó áltörténész szellemét és ökörségeit őrző Terror Háza Múzeum is. 

Szárnyaló fantáziám nem pihent meg a szimpla átcímkézésnél. Blődületes elképzeléseim támadtak. A gépjárműves közlekedés betiltását követően giga szórakozást tudna nyújtani ez a hely a fővárosiaknak, a turistáknak és – az Orbán Ráhel ötlete nyomán – hazánkba hívandó és itt közpénzből ellátandó további külhoni ingyenélő celebeknek és celebrináknak. Végig a 2310 m hosszú neoreneszánsz sétálóúton reggeltől estig és estétől reggelig karneváli hangulat nyűgözne le minden szórakozni vágyót.

Csak képzeljük el: lazán bejárod az utat kis családoddal, a Nemzeti Konzulstációk Emlékművétől az Ismeretlen Fradi-ultra élethű szobráig. Kétoldalt fideszes politikusok elhíresült mondatai vergődnek karóba húzva. Óriásplakátokon kéklik a tuti igazság: „A tudatlanság hatalom, a pofátlanság erő!” „Aki másnak vermet ás, az magának utat épít.” „A vélemény tény, a tény vélemény.” Megálltok egy fülkeforr szavazófülkénél, amelyben az egykori kormánykoalícióra X-elgetve bárki vérbő forradalmárnak tudhatja magát. A Nemzeti Lottózó cégérű bódéban Gajdics Lottó fogadja a betérőket, aki külön kérésre és juttatásra élénken elénekli a „Kognitív disszonancia” címmel elhíresült dala bármelyik verzióját. Amott kerekedik egy fekete felhő: a totál független Hajdú Péter mélyinterjúkat készít a NER-elit prominens személyiségeivel. A sorozat címe: „Hogyan lettem milliomos?”.

Hivatali szekrényekből dőlnének ki a csontvázak százszámra. No nem a lebukás okozta félelemtől recsegnének-ropognának, hanem a röhögéstől, amiért még jóformán senkire nem rohad a műanyag lakat egy dutyiban. 

Mi lenne, ha valódi hatvanpusztai zebrák vinnék át hátukon a gyalogosokat a túloldalra. A zebragolás feleslegessé tenné a vonatkozó útburkolati jeleket, amelyek lekaparásáról a körmölést csak hírből ismerő Tóth Gabi gondoskodna. Az ő körmei edzettebbek, amióta tíz körömmel kell kapaszkodjon maradék hírnevébe, bankja jóindulatába és az „Őszinte hang” néven futó mentoriskolájába beíratott gyermekek szüleinek a tejelőkészségébe. 

Hatalmas üstökben főne a hamisgulyásleves, mintegy emlékeztetve mindenkit a gulyáskommunizmus álnokságaira. Még tovább a lenini úton, lenne tehénlepény-evési verseny, lángosképű úr- és úrhölgy bemutató, sajtos-tejfölös feltéttel.

Ársapkát viselő egzóta honfitársaink nemzetiszín mobil dobozokon „Itt a piros, hol a piros?” játékkal szórakoztatnák a gyanútlan sétifikálókat. A legvidámabb barakk hangulatát dedikált Barack Obama fotók idéznék meg, melyeket ingyért árusítanának. A spektákulum részeként bárki versenyszerűen felpofozhatja vagy szabadon püfölheti Gyurcsány Ferenc írót, pontosabban a róla rókaprémből készített bábut. 

Hadd szárnyaljak még tovább. A Millenniumi Földalatti Vasutat – a kontinentális Európa első kéregvasútját – kiemelnénk a föld alól, és magasvasútként folytatná pályánfutását. Akkor ugyanis mindig szem előtt lenne, nem tévedne el még véletlenül sem, mint a MÁV szerelvényei szoktak. Arccal a vasút felé – ez lenne az új szlogen, amelynek zenéjét – hirtelen jött rengeteg szabadidejének köszönhetően – Lázár János szerezné meg.

Az egykori kisföldalatti kijáratait az Átkosban mélyen elnyomott, jelenleg a NER-be beépült egykori énekesek – Nagy Feró, Zalatnay Cini, Demjén Rózsi, Ákos, Kovács Kati, Pataki Attila, Szikora Robi – szállnák meg. Ott árulnák legújabb bakelitjeiket és hátralévő lelkiismeretüket. A mélyben futó alagutat nem tömnénk be, hanem bérbe adnánk vállalkozó kedvű Nemzeti Dohányboltosoknak. Helyes kis páncélszekrényekben ott tárolhatnák a rengeteg dohányt és termeszthetnének akár bolondgombát is.

A Hősök tere ideális helyszín lehetne a 2013-ban likvidált Vidám Park (korábbi nevén Angolpark) újratelepítésére. Újfent megépítenénk a mutatványos bódékat, a vurstli játékait, az olyan kedvenceket, mint a ciklon és az óriáskerék. Az űrrakéta felügyeletét a neves űrkutató tudós és űrispán, Ferencz Orsolya látná el, az állástalanná vált fideszeseket felkaroló program egyik kedvezményezettjeként. A tükörútvesztő labirintusában bárki legalább annyira elveszettnek érezheti magát, mint a kormánypropagandisták az áprilisi választás éjszakáján. A mesecsónak slágereit Orbán tusványosi agymenései képeznék. A műanyag halacskák horgászása az adathalászásra nevelés fontos építőköve. Az olyan átköltöztetett attrakciók, mint a barlangvasút, az Europa Nostra-díjas körhinta, a műemlék hullámvasút, a dodzsem, az Elvarázsolt Kastély autentikusan ehoni, élettel teli retro disneylanddé tennék a jelenleg többnyire üresen kongó terület. 

A Városligeti tóból kivezetnénk a vizet – nem háborús veszélyhelyzet az, hogy ne lehetne kivezetni! Az üres meder kiváló lehetőséget nyújtana azon élmény átélésére, milyen érzés száraz lábal átgázolni a túlsó partra egy tó (pl. a Velencei tó) medrén.

A kamerarendszer körültekintő telepítését és működtetését  a Pócs és Tsai Kft végezné. Persze tábla figyelmeztetne mindenkit, hogy itt minden, de abszolút minden csak saját felelősségre használható. (Ez a tábla korábban a lombkoronák nélküli lombkorona-sétányt díszítette, példátlan módon valaki elemelte onnan, majd – hogy, hogy nem – itt tűnt fel. Hogy mik vannak!…)

Búcsúzóul ajánlom meghallgatásra a Napoleon Boulevard együttes garantáltan inadekvát zenéjét.

Pandula Dezső

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább