NEHAZUGGY

Kár lenne, ha az önérzetes tolvajok röhögnének a végén

Toleráns, nyugodt jó reggelt mindenkinek! Az idegállapot és az agresszió megöli a bulit, ami el sem kezdődött.

Őszintén nem tudom, hogy mi a fene folyik itt, de hogy a Fidesz, a Fidesz bűnözői és a Fidesz bűnözőinek mentegetői örülhetnek, az kurvaélet. Valamit nem értek. Nem volt olyan régen, néhány hónapja epét hánytak azok, akik szerint skandalum, hogy Magyar Péter a sógorát jelöli igazságügyi miniszternek, miközben állva tapsoltak Ruff Bálint kinevezésének, aki a garancia arra, hogy az elszámoltatás megvalósul, és hogy ez nem ugyanaz a korrupt rohadt kormányzás lesz, mint amit Orbán tizenhat éven át bemutatott. Eltelt néhány hónap és most Ruff Bálint machinációja és személyes érdekérvényesítése miatt hánynak epét pontosan ugyanazok, és emelik vállukra Melléthei-Barna sógort, akiből nem lett ugyan igazságügyi miniszter, de egyedüliként szavazott nemmel az összeruffozott Unger Annára. És mielőtt valaki letépné a fejemet, hogy de hát senki nem a szakmaisága miatt bántotta Márton sógort pár hónapja, hanem azért, mert rokont kinevezni nem más, mint a Fidesz-féle urambátyám rendszer, amiből nem kérünk: most sem attól van elájulva a zöm, mert a sógor egy kiváló szakember, aki a szerinte, vagyis a zöm szerint félhülye kollégáival ellentétben egyedüliként átlátott a szitán, hanem mert ő a népszerű, a népi bölcsesség által megfelelőnek tartott jelöltet támogatja.

Szóval a tartalom egy dolog, a vehemencia, a hisztéria mértéke viszont mindent elsöprő. Ilyen lincshangulatot egy arra semmivel rá nem szolgált emberrel szemben nem tudom mikor tapasztaltam utoljára. Polgár Judit se szolgált rá, de hol volt az ehhez képest. Az nem meglepő, hogy Takács Péter olyasmit ad Unger Anna szájába, aminek ő pontosan az ellenkezőjét állította, vagy hogy az egyik korrupt végétől a másik korrupt végéig ávózik és komisszározik és ötvenes évezik Orbán roncspártja. De hogy a Fidesz-Tisza-paktumról, szabotázsról, a széthullott állampárt bűnözőinek lezsírozott büntetlenségéről tényként beszélők magabiztossága honnan jön, azt nem tudom. Rég voltam annyira tanácstalan, hogy mi lesz ebből az országból, már ha egyáltalán lesz belőle valaha fundamentálisan más, mint amivé a néplélek húrjainak tizenhat éven át történő pengetése eredményeképpen az orbánizmus letaposta. Nem szomorú, konkrétan ijesztő, ahogy a Ruff Bálint ritka, de velős megszólalásait tömött sorokban üdvözlő kormányváltók most önjelölt, mindent tudó ügyészekként, büntetőügyekben, vádhatósági, bírósági eljárásokban jártas doktorokként temetik a rendszerváltást, az elszámoltatást, tudják előre, és kizökkenthetetlenek ebből a hitükből, hogy kurvára rá fogunk baszni, mert ez a nő életében nem látott még büntetőügyet, fingja nincs semmiről, hatalmas csalódás, Orbán Bazsi doktorija, mindennek vége, a Tisza átvert, megbukott.

Nem ismerem a jelölteket, nem nekem kellett szavaznom sem a vagyonvisszaszerzési hivatal koncepciójáról, sem a vezetőiről, nem látok a jövőbe, nem vagyok orákulum, akinek mindig igaza lesz, hogy meg tudjam ítélni, hogy egy teljesen új, most létrejövő intézmény vezetői pozíciójában az egyik jelölt miért lenne jobb a másiknál. Honnan a fenéből tudhatnám, kiből lesz jó vezető, vagy ki nem válik be a szakmai múltja miatt vagy annak ellenére. Nem ismerem se Unger Annát, se Ligeti Miklóst, nem dolgoztam velük, nem voltak a főnökeim, nem láttam szervezetet vezetni őket, ezért legfeljebb feltételezéseim lehetnek arról, hogy egyikük vagy másikuk szakmai előélete mennyire illeszkedik ahhoz, amit mi az NVVH feladatáról gondolok. Ennél többet senki nem tudhat, de úgy látom, teljesen ledobta a társadalom agya az ékszíjat és nem tűri az ellentmondást. Pedig az se világos még, hogy és miben mérjük majd a hivatal sikerét? A visszaszerzett vagyon mértékében? A vádemelések számában? A jogerős ítéletek számában? Az el nem lopott vagyon mértékében? Miben? Miből hány százalékos ráta lenne a sikernek megfeleltethető? Erről semmit nem tudunk, de még ki se nevezték a vezetőt, már tudjuk, hogy alkalmatlan lesz, lépjen vissza, el se kellett volna indulnia, szégyellje magát.

Az persze igaznak tűnik, legalábbis ebben a tudatban írtuk le: nem lehet, ezért meg se kell próbálni mindenkinek megfelelni és minden pillanatban a közhangulat alapján döntéseket hozni, mert az előbb-utóbb alávág a kormányzásnak. És hát valami ilyesmi történik. Ha elhiteted az emberekkel, hogy abszolút mindenbe beleszólásuk van, hogy igazuk van, hogy a legkomolyabb szakmai kérdésekben is az ő vélt vagy valós tudásuk, féltudásuk, vágyaik, óhajaik adott esetben ordas prekoncepcióik döntenek, akkor abból ez lesz. Ha nem a kommentszekció hangulata és óhaja alapján alakítod a személyi kérdéseket, akkor felfalnak, megesznek, kardélre hánynak, miközben Orbán röhög a markába és egy hónapja Horvátországban szarik mindenre.

Mivel nem látok a jövőbe, ezért nem tudom megmondani, hogy Unger Anna mennyivel lenne alkalmatlanabb a pozícióra, mint amennyire minden vitán felül alkalmas lenne Ligeti Miklós. És ezzel ugyanígy van a sok millió büntetőjogi szakmai tudással, nyomozati és vádképviseleti tapasztalattal, a társhatóságokkal való együttműködéshez szükséges kapcsolatrendszerrel Unger Annához hasonlóan nem rendelkező közönség is. De ez nem akadályozta meg abban, hogy határozott véleményt nyilvánítson és kinyírja a jelöltet, aki most már vért izzadhat, akkor se lesz semmi esélye arra, hogy bizonyítson. És már most nem az a kérdés, hogy kinek lesz igaza, mert már nem is fog kiderülni. A vehemens okoskodás, az ellentmondást nem tűrés, a magas C, a felháborodás, a kurvaanyázás szerintem eldöntötte a kérdést. Az apró kis viccesség, hogy éppen azok, akik most a legnagyobb hangon elégedetlenkednek, a mi anyánk picsájába küldtek el, amikor leírtuk, hogy ha Magyar Péter elcseszi, ha a kormánya elcseszi, akkor nem tizenhat év múlva, nem nyolc év múlva, legkésőbb négy év múlva megy a levesbe. Ha fasz embert ültet életbevágóan fontos pozícióba, az a Tisza felelőssége kizárólag, aminek meglesznek a következményei is. Úgy tűnik, azt az esélyt se sikerült megadni, hogy kiderülhessen, kóklert vagy nem kóklert sikerült a vagyonvisszaszerzési akció élére állítani.

Nem az érveiket vitatom el azoknak, akik számára evidencia, hogy Ligetivel minden gyorsabban fog menni, miközben Ligetinek is pont ugyanannyi jogosítványa lenne, mint Ungernek lenne. Azt találom kicsit szomorúnak, hogy a végkifejlethez a konstruktív bűnöző ellenzék és a kormányváltó közönség hozzájárulása nagyjából azonos. Nem ugyanazt mondják, de ugyanabba az irányba mutat. Amíg Orbán csőcseléke azt nehezményezi, hogy a legdurvább komisszárt jelölte a Tisza a három közül (ha Ligeti lett volna a befutó, akkor ő lenne a legdurvább komisszár, sorosista, külföldről finanszírozott ügynök, nyugi), a kormányváltó nem fideszes közönség pedig Unger hat éves mondatába kapaszkodva kiabálja, hogy ez a leggyengébb jelölt, akit pont azért tettek oda, hogy ne csináljon semmit, nem ért hozzá, kutasson az egyetemen, hagyjon békén minket, takarodjon. Elfogadom, meghajlok a népakarat előtt, az Ügyvédkörtől Mellár Tamásig, Bárándy Pétertől Hadházy Ákosig, Márki-Zaytól Puzsérig mindenkinek igaza van. Ezek után Unger Annának nem sok lehetősége maradt, mint visszalépni. Felfalta a forradalom. Nagyjából ugyanazok, akik április idusa körül, a kormányváltás eufóriájában őt idézték szanaszét a közösségi médiában: „Szeretném visszakapni a magyar nyelvet. A felelősségre vonás nem megtorlás. Az elszámoltatás nem bosszú. A propagandista nem újságíró. A tény nem vélemény. A tudás nem hit. A háború nem béke. A szabadság nem szolgaság. A tudatlanság nem erő.“ 

Hát nem tudom. Nem vagyok benne biztos, hogy eljutunk valaha idáig, hogy ezek a szavak bármit jelentsenek. De az egészen biztos, hogy Polgár Judit után Unger Annába is belegyalogolt a társadalom. Egyikük sem érdemelte meg. Szóval most, amikor sok millió szakértő a még be sem következett rendszerváltás halálát vizionálja, mert nem az ő favoritjukat jelölte a parlamenti bizottság, annyit még szögezzünk le, hogy természetesen Magyar Péter felelőssége megkerülhetetlen ebben a helyzetben. Sem a semmiből jött 120 ezer forintos minimálnyugdíj, sem Pócs János gennyes, a gyerekeit célzó előemberi megnyilvánulása nem tudja elfedni, hogy a miniszterelnök mennyire arcba mászóan hallgatta végig a tegnapi napot, miközben egy tiszteletre méltó embert, akivel szemben lehet ezernyi kifogás, méltatlan módon és stílusban szedett darabjaira a közönség. Ez van. Csak kár lenne, ha az önérzetes tolvajok röhögnének a végén. Bármi lesz ma a parlamentben, itt most valami tényleg eltört.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább