Kellemes jó reggelt, az éghajlati viszonyokhoz képest vidám vasárnapot mindenkinek!
A népi önérzet és alig leplezhető mindent tudás jobboldalról hömpölygő digitális hullámait elnézve szerintem abból nem lehet nagy baj, ha megismétlem: aki megteheti, hogy a pusztító kánikulára való tekintettel este hat és kilenc óra között csökkenti az áramfogyasztását, az nem Kapitány Istvánnak tesz szívességet, hanem tudomásul veszi, hogy a hőség nem csupán az emberi szervezetet, de a villamos hálózatot is megterheli. Ha minden büszke hazafi, akinek senki nem mondhatja meg, hogy mennyit fogyasszon, miből és mikor fogyassza, csak azért is tömött sorokban egyszerre kapcsolja be a porszívót, a klímát és az össze kütyüt, ami a háztartásában árammal működik, és esetleg a megnövekedett terhelés valamilyen üzemzavarhoz vezet, az nem valaminek a vége lesz, hanem az eleje. A sokkal nagyobb problémáké.
Ezért aztán ha Kapitány István azt javasolja, hogy senki ne ugorjon kútba este hat és kilenc óra között (se), akkor nem kell csak azért is beleugrani, hogy jól megmutassuk Kapitány Istvánnak. Aki különben is kussoljon a milliárdjaival és a Maseratijával. Felmérni sem lehet talán mekkora feladat lesz ebből az ócska, rezsicsökkentés-populizmusból, ebből a mi megtehetjük, mert milyen agyafúrtak és különlegesek vagyunk, miközben a svédek már a nemzeti parkokban vágják ki a fát, hogy fűteni tudjanak, a német nyugdíjasok meg hét pulóverben dideregnek a gyertyafénynél, mert nincs pénzük kifizetni a rezsit mentalitásból kigyógyítani a társadalmat. Abból, hogy nem másoknak tesz szívességet, ha tudatosabban él, ha visszafogja a fogyasztását a 42 fokban (igen, az alkoholfogyasztást is), hanem önmagáért tesz ezzel rengeteget.
Egyáltalán nem akarok didaktikusba átcsúszni, de van abban valami frusztráló, hogy a primitív hergelésre szakosodott, sokáig ebből kiválóan megélő, népszerűségét tekintve történelmi mélypontra zuhant, vagyis népszerűtlenségét tekintve történelmi csúcsokat döntögető Fidesz és csatolt propagandahadtestei milyen lelkesedéssel próbálnak keresztbe feküdni a magyarok jól felfogott érdekeinek. Azzal hergelik a tájékozatlan tömegeket (de a tájékozottabbak sem teljesen immúnisak a méreggel szemben), hogy a gonosz multi milliárdos embere valójában a rezsicsökkentés eltörlésének ágyaz meg ezzel a képtelen kéréssel.
Nos, én még emlékszem azokra a történelmi időkre (2014), amikor a paksi beruházásról szóló parlamenti vitanapon, a megújuló energiaforrásokkal szembeni klasszikus szkepticizmust Bicskéig meghosszabbítva azzal hozakodott elő, hogy azért nem jelenthetik a nap- és szélerőforrások a jövő energetikai megoldását, mert „áramra éjszaka is szükség van, valamint akkor is, amikor nem fúj a szél”. És bár L. Simonnak abban kétségtelenül azóta is igaza van, hogy ha sötét van, nem süt a Nap (az más kérdés, hogy a másik akkor eleresztett okossága – miszerint „nagyon jól tudjuk, hogy mit várt el az IMF, mindig be akartak avatkozni a belpolitikába, politikai elvárásaik voltak, szemben az orosz hitelkonstrukcióval” rohadtul csúnyán vénült), a populista hergeléssel szemben a valóság az, hogy a naperőművek attól még termelnek energiát, csak 18 után ez a termelés bezuhan, miközben éppen akkor hág a tetőfokára a lakossági energiafogyasztás. Ha viszont a büszke, szuverén magyarok is tudatosan fogyasztanak, csökkenthetik a hálózati túlterhelést, amivel elkerülhetők az áramszünetek például, különben se klíma, se Netflix.
Lendüljünk is tovább a napi csúcshőmérséklettől való rettegés árnyékában, holott már felesleges rettegni, a katasztrófa zajlik, a túlélésben pedig csak a józanság, a ráció, a belátás, az ideológiai bullshit-propaganda meghaladása segíthet. Nem állunk nyerésre. Láttam is, olvastam is, hogy rengeteg idő után végre nem a düh, nem a félelem, hanem a felszabadultság vitte utcára az embereket és szervezte örömünneppé a Pride-ot, amit Budaházy nagysága keresztje sem bírt nemhogy megállítani, de feltartóztatni se. Szerintem nincs a magyarországi szexuális kisebbségnek egyetlen olyan tagja se, aki annyit járt volna élete során Pride-ra, mint a Budaházy család illusztris tagjai. Természetesen a terrorista szárnyat is beleértve.
Nem is tudom, hogy ők a szánalmasabbak, vagy a Fidesz-KDNP és a Mi Hazánk korlátoltságból és gyűlöletből egész komoly politikai megélhetést kovácsoló zsugorfrakcióinak tagjai. Akik sem kormányon, sem örökös ellenzékben nem jutottak egy centiméterrel se közelebb a kereszténységhez, amit ettől függetlenül nem átallanak magukra rángatni, kisajátítani, és azzal takarózni a 42 fokban is. Miközben minden megszólalásukkal azt demonstrálják, hogy rohadtul semmi közük hozzá. Szóval az van, hogy Szent László napján Pride-ot tartani, ahogy bármely szent, szűz napján Pride-ot tartani nem vallási botrány, nem szentségtörés, nem keresztényüldözés, mint ahogy a jogfosztottakkal szembeni szolidaritás sem provokáció. Sőt, a kereszt se válik mágikus tárggyá attól, hogy Budaházy Edda szorongatja az ő kezével, és nem is hatásos eszköz a gonosz elleni védekezésben, nemhogy bármilyen civilizációs érték szimbóluma lehetne. A szellemi és lelki sötétség nem ünnepelni való, azt tényleg inkább a négy fal között kellene nevelgetni, még ha Dopemannak hiába is magyaráznánk.
Ezért jóval kevesebb indulattal, mint ami az elmúlt tizenhat év bármely napján indokoltnak és helyesnek tűnt, azt javasolnám mindenkinek, akinek 2026-ra sem sikerült megérkezni a 21. századba, hogy olvasson, hallgasson tudós embereket, tájékozódjon, művelődjön, pallérozza az intellektusát, tárja ki a szellemi horizontját. Nincs reménytelen helyzet, még ha annak is tűnik valami olyasmit fejleszteni, ami ránézésre nem létezik.
A korlátolt álkeresztények legnagyobb pechére a legnagyobb Pride-szervező politikailag megbukott, és bár börtönbe nem került, arról, hogy ott van a helye, vagy nem ott van a helye, szerencsére nem Kohán, Huth, Szakács vagy Bohár fog dönteni, hanem a remélhetőleg egyre függetlenebbé váló igazságszolgáltatás. Azért a toxikus szívatásért biztosan nem lehet börtönbe küldeni, amivel tizenhat éven keresztül céltáblává tette a szexuális kisebbségeket (IS), de enyhe vigasz, hogy a sufnijogászkodó szigora ellenére, a szélsőséges erkölcsi törpéi minden vergődése ellenére a magyar társadalom valójában egyre elfogadóbb az LMBTQ-közösséghez tartozókkal szemben. Bár európai összevetésben nem jó a helyzet, a NER gonosz szándékaihoz képest feltétlenül jobb. És ami a legfontosabb: bár sokan azt gondolják, hogy az istenhívők kevésbé elfogadóak, ez nem így van. Legalábbis én a kutatóknak hiszek, nem romlott politikusoknak és pénzért bármire hajlandó propagandistáknak, úgyhogy bár nem vagyok istenhívő, ezen nem vagyok meglepődve. Pontosan ez a lényeg: a kereszttel vonulók, a tolerancia ellen küzdők, az intoleranciát és a gyűlöletet ünneplők se Szent Lászlót nem értik, se a kereszténységet nem értik, ezért díszmagyarba öltöztetik a szellemi alultápláltságukat és sértődötten dühöngenek. Ők nem istenhívők, csak sima kirakatkeresztények.
Úgyhogy. Bár semmilyen irányból nem értek egyet a parlamenti mandátumszámok korlátozásának ötletével, de például a mindenféle fóbiával megvert Novák-Dúró házaspár egy komplett érvrendszer arra, hogy talán miért jó ötlet ez mégis. Amúgy ez tényleg egy kifejezetten káros és populista hülyeség, amit nem öt nap alatt lehet és kell megvitatni, amivel sietni felesleges, és ami több kárt okoz, mint amennyit használ. Ebben még Schiffer Andrással is hajlandó vagyok egyetérteni, de Hadházy Ákossal feltétlenül, egy egyébként létező problémára ennél csak jobb válaszok és megoldások vannak.
A végén pedig a vége van. Ugyan látszólag valóban hűha, hogy ha megbuktatni nem is sikerült, de állítólag hamarosan lemond Aleksandar Vučić szerb elnök, aki hasonló károkat okozott a hazájának, mint a választáson eltaknyolt illiberális magyar haverja, azért nem kell ebbe semmilyen előremutató felismerést belelátni: ez is úgy megy, hogy tulajdonképpen marad. Én viszont lépek, túlélést, árnyékot, levegőt, vizet, józan belátást mindenkinek!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.