Két oktatóvideót raktunk ma egymás alá azzal a céllal, hogy valahányszor eszünkbe jut elégedetten csettinteni, hogy tényleg megbukott, tényleg vége van ennek annak a véres szájú gyűlöletpolitikának és ideológiai agymosásba csomagolt lealjasításnak, amit annyi éven keresztül tűrt a magyar társadalom, gondoljuk át még egyszer.
Az első videón az áprilisi választási kampány talán legemblematikusabb pillanata, az ukránfóbiás, idegenfóbiás vezénylő tábornok győri megborulása látható, akkor még hűvös szelek fújtak, indokolt volt a NER-pufidzseki viselete.
A második videó közel három hónappal később készült, a kettő között lezajlott egy választás.
Ahogy az első, úgy a második videón is egy ránézésre tébolyult, repedt fazékra emlékeztető hangokat hallató figura (sokan úgy ismerik, hogy Lidérc Leader of Europe) óbégat. A második videó egy európai főváros, a világ egyik legélhetőbb városának terén (Stephansplatz) készült, amely városba az egyik minisztere nyolc éve migránsokkal riogató apokalipszis- és kampányvideót forgatni ment.
A két pillanat között eltelt időszakban ez a ránézésre tébolyult alak belebukott ugyan az ukránellenes hergelésbe a saját hazájában, ugyan lehet tudni, hogy lenullázta a saját hazája egészségügyi, oktatási, gazdasági, szociális rendszerét, földbe állította a közszolgáltatásokat és a társadalom morális színvonalát is beletaposta a mangalicatrágyába, de ez nem akadályozza meg abban, hogy egyes szám első személyben hazudozva dicsekedjen Bécsben azzal, hogy ő tizenhat évig miniszterelnök volt, és ennek köszönhetően ma még nulla migráns van Magyarországon. Megteheti, szabadlábon van, a közönség tapsol, senki nem fektcsekkeli a helyszínen a hazugságait. Nem kérdezik, hogy hány köztörvényes embercsempészt engedett szabadon a börtönökből, vagy hány ellenőrizetlen hátterű, jól szituált migránst szabadított rá Európára jó pénzért. Boldog, elégedett, ünneplik.
Mi a tanulság? Szerintem az, hogy a történészeket érdemes komolyan venni. Nem Schmidt Máriára gondolok. Hanem például Stefan Ihrigre, a Haifai Egyetem történészprofesszorára, aki egy friss elemzésében (via hvg360 ) arra figyelmeztet, hogy mind a nemzetközi közvélemény, mind a politikai elemzők (szerintem sokan mások is, a magyar társadalom egy részét is beleértve) veszélyesen félreértelmezik ennek a buggyant bácsinak kinéző autokratának a választási vereségét, a kudarca globális hatásait. Ihrig – aki Schmidt Máriával ellentétben elismert szakértője a modern európai történelemnek és a tekintélyelvű rendszerek működésének – arra inti a demokratikus szereplőket, hogy ennek az egy darab illiberális populistának a bukását érdemes a helyén kezelni. Egyrészt Orbán politikai veresége nem jelenti az általa gányolgatott illiberális modell összeomlását. Másrészt mivel az autokrácia globális, vagyis az illiberális minták és a populista-autokrata kormányzati modellek világszerte mélyen beágyazódtak, egyetlen kulcsfigura bukása nem számolja fel a hálózatot. Harmadrészt veszélyes azt hinni, hogy a demokratikus fordulatok maguktól visszafordíthatatlanok; az illiberális struktúrák képesek a háttérben túlélni és alkalmazkodni.
Látva, hogy ugyanazt az ócska, buta terméket árulja, mint április 12-e előtt (a migráció rossz, meg lehet állítani, én megállítottam, ne adjátok fel, harcoljatok, utánam; lásd még: a háború rossz, a béke jó, én elintéztem, hogy kimaradjunk belőle) és van közönsége, szerintem is elég nagy felelőtlenség leírni. Meggyengíteni ezt a beteg, pusztító, a magyar és az európai társadalom legalantasabb ösztöneire és reflexeire ható zsigeri uszító ideológiai rendszert csak úgy lehet, ha az új kormány szakít ezzel a retorikával, és nem próbál hangosabban migránsozni, mint ez a tébolyultnak tűnő, de nagyon is számító és bosszúszomjas despota. Az elszámoltatásáról most itt külön nem értekezünk.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.