„Magyar Péter a nyugati elit roncsderbijében találta meg politikai szövetségeseit
Miközben Európa vezető hatalmai súlyos belpolitikai elégedetlenséggel küzdenek, a magyar miniszterelnök éppen hozzájuk igyekszik. Magyar Péter Berlinben Friedrich Merz német kancellárral, majd Párizsban Emmanuel Macron francia elnökkel tárgyal, akiket saját hazájukban elsöprő többség utasít el.
Így Magyar Péter két nap alatt olyan vezetőkkel találkozik, akik ugyan továbbra is meghatározó szereplői az európai politikának, saját hazájukban azonban rendkívül magas elutasítottsággal néznek szembe. A Tisza Párt elnöke tehát olyan szövetségeseket keres fel, akiknek népszerűsége otthon messze nem igazolja a nemzetközi ambícióikat.” (Mandiner)
Milyen hálás feladat lehet a fekáliát lapátolni az Orbán Balázs bukott miniszterelnöki politikai igazgató érdekeltségébe tartozó propagandaorgánum szemétdombján, és megideologizálni, hogy micsoda lúzerség a személyes világpolitikai fennforgásából belpolitikát csinálásban élen járó Orbán Viktor utódja részéről, hogy miniszterelnöksége negyedik hetében nem Moszkva, Peking, Ulánbátor, Asztana, esetleg Belgrád vagy Baku felé vette az irányt. Hanem? Hanem az Európai Unió két legnagyobb gazdaságának, Magyarország szövetségeseinek, Németországnak és Franciaországnak a vezetőivel tárgyal.
Két olyan ország vezetőivel, akikkel Orbán Viktor bizonyára a magyar nemzeti érdeknek engedelmeskedve – mert mi másért? – rontotta meg a viszonyt. és a szuverenitás szent parancsát követve avatkozott be a belügyeikbe és a választásaikba Merz és Macron politikai ellenfeleinek oldalán. Soha nem fog kiderülni, legfeljebb a vádlottak padján, hogy a konnektivitási elmebaj nyomvonalán haladva miért szolgálta az ország érdekeit, hogy például annak a Németországnak a mindenkori vezetésével felégessék a kapcsolatokat (a szélsőjobbos AfD kedvéért), amelyik Magyarország messze legfontosabb külkereskedelmi partnere. Hogy erre azért volt szükség, hogy a saját, gyalázatos gazdasági teljesítményüket Nagy Márton gazdasági csúcsfantaszta hihetőbben kenhesse évekig a német gazdaság kétségtelenül létező problémaira, az nagyjából részletkérdés, mert nem sikerült neki.
Az ennél fontosabb kérdés, hogy a putyinista önsorsrontás külgazdasági és külpolitikáját képviselő Orbán-kormány utóvédharcait folytató orbánbalázsista propagandabugyorba, ahogy a Lendvay utcába, a Sándor palotába vagy a Fidesz-KDNP által elfoglalt parlamenti patkóba se érkezett meg a mai napig április 12-e üzenete. Hogy mire mondtak nemet és mire mondtak igent a magyarok. Nemet mondtak arra, amitől még Prőhle Gergely, a Fidesz által Demeter Szilárd kedvéért félreállított korábbi elismert magyar diplomata, államtitkár, múzeumigazgató és kultúrember is sokkot kapott, és földbe gyökerezett a lába: hogy a putyinozás komolytalan és primitív, miközben Brüsszel a közvetlen fenyegetés. Igent mondtak arra, hogy Európához, az Európai Unióhoz tartozunk, mert csakis ott van esélyünk a nemzeti érdekeink érvényesítésére.
Remek dolog lehet a szart lapátolni a Mandinernél és Magyar Péternek a nyugati elit roncsderbijéhez való csatlakozásán gúnyolódni, aki ezzel az útjával is jelzi, hogy annak szellemében kívánja építeni Magyarország nemzetközi pozícióját, amivel a választók megbízták: a nyugat-európai és uniós kapcsolatrendszerre, az Európai Unió értékeire, az európai elkötelezettségére. Aminek pont az a lényege, hogy nem haveri-baráti-cinkos- és bűntársi viszonyokra építjük a külpolitikát, hanem az európai szövetséges országok mindenkori vezetőivel tartunk fenn egyenrangú partneri kapcsolatokat. Amihez nem kell dörgölőzni, bokát csattogtatni, és végképp nem szükséges alázatosan felajánlani az Európával ellenséges, háborús oroszlánnak a nyomorult egér szolgálatait. És majd ha a németek és a franciák más vezetőket választanak maguknak, akkor velük kell megtalálni a közös hangot.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.