NEHAZUGGY

Tanuljunk másoktól

Lázár Gergő | Ma | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 674,130 forint, még hiányzik 2,325,870 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Vitézy Dávid közlekedési miniszter „megszökött”. Nem most, hanem pár napja, amikor a magyar kormányzati delegációval Ausztriába érkeztek, és Magyar Péter éppen a köztársasági elnökkel találkozott, a miniszter fogta magát és önálló életre kelt. Elment a helyi vasutat felügyelő cég azon épületébe, ahonnan a szomszédos Ausztria vonatközlekedését monitorozzák. Vitézy tehát már most arra figyel, hogy kitől mit tanulhatunk annak érdekében, hogy Trianon és a kommunizmus nehéz öröksége ellenére a MÁV is belépjen végre a 21. századba. Bármennyire is jó szövegnek találta Lázár János, hogy szarból nem lehet várat építeni, a helyzet az, hogy a lengyelországi már bőven felveszi a versenyt akár a nyugati országok vasúttársaságaival, miközben mi Albániával vagy Szerbiával versenyezhetünk, és abból se biztos, hogy jól jövünk ki. A magyar vonatok késnek – nem perceket, hanem néha még akár órákat is, összesítésben éveket -, megbízhatatlanok és borzasztóan lassúak, noha legalább drágának nem lehet őket nevezni. Ugyanakkor az utasok szerintem talán fizetnének valamivel több pénzt, de legalább eljuthatnának A pontból B pontba tervezhetően, hozzávetőleg menetrend szerint.

Ez Magyarországon már egy ideje nem mondható el, ugyanis az Orbán-kormány magasról tett arra, hogy mi lesz a MÁV sorsa. Ahelyett, hogy befogadták volna a jogos kritikákat, mindenre volt kifogásuk, ha pedig elfogytak a kifogások, akkor egész egyszerűen letagadták a valóságot. Nos, ez változott meg akkor, amikor egy megszállottan, de jó értelemben vonatmániás ember, Vitézy Dávid került fontos kormányzati szerephez. Tudom, hogy sokan támadták őt fideszes kapcsolatai miatt, de ez nem változtat azon, hogy egy igen felkészült szakember, akinek nem csak munkája, de jól láthatóan a hivatása és a hobbija is a vonatközlekedés. Ez akkor is fontos fegyvertény, ha a közlekedés nyilvánvalóan nem kizárólag a vonatközlekedést jelenti. Ám ha valaki valóban tenni fog azért, hogy minél jobb legyen a magyarországi vonatközlekedés, az garantáltan ő lesz, hiszen nem kétlem, hogy ő is szeretné megtapasztalni, milyen az, amikor működik valami, ami az embernek szenvedélyesen fontos. Eddig nemigen volt lehetősége ehhez sem érdemben hozzájárulnia, és Lázár János miniszterségének köszönhetően sem megtapasztalnia, hogy milyen a működő magyar vasút. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a MÁV évtizedes lemaradásban van még a régió vonattársaságaihoz képest is. (Romániában azért nem vagyok biztos.)

Viszont jól láthatóan a jelenlegi kormány tagjai nem tartják szégyennek, hogy körbenézzenek a hanyatló Nyugaton, és akár máshol működő rendszerek alapján próbálják megszervezni a hazai állami szolgáltatásokat. Végső soron miért is ne tanulhatnánk egymástól? Sőt, talán ez lenne a legértelmesebb dolog, hiszen egy már meglévő és jól működő rendszer alkalmazása vélhetően sokkal egyszerűbb és sokkal könnyebben megjósolható eredménnyel jár, mint egy teljesen új rendszer létrehozása. Nincsenek évtizedeink arra, hogy újra működőképessé tegyük a MÁV-ot, az embereknek megbízható, jól működő, kiszámítható vonatközlekedésre lenne szükségük mielőbb, hogy az emberek az autójukat letegyék, felüljenek egy vonatra vagy buszra, ha egy nagyvárosban laknak, dolgoznak, ügyet intéznek. Amennyiben a tömegközlekedés jobban működne, úgy vélhetően csökkenne azoknak a száma, akik a vécére is autóval járnak, hiszen lenne más megoldás. Ami nyilvánvalóan pozitív hatással lenne a környezetre is.

Mert az autózás országszerte sok esetben problémás. Számtalan olyan eset van, amikor egyetlen ember ül egy autóban, ezzel teljesen kihasználatlanul hagyva azt. Egy busz vagy egy vonat szinte soha nem közlekedik üresen, tehát elég jó kihasználtsággal működik. Pontosan ezért kellene, hogy a vonatok és buszok jelentsék a közlekedés jövőjét, nem pedig az autók. Persze vannak olyan területek, amelyek szinte megközelíthetetlenek autó nélkül, ezért nyilván azok teljes kiiktatása egy lehetetlen vállalkozás lenne, viszont tenni kellene azért, hogy megnőjön a tömegközlekedést tudatosan igénybe vevők száma. Ha létezne több megfelelő és megfizethető alternatíva az autóra, akkor sokkal többen használnák azt, hiszen ki szeret dugóban ülni akár órákat? Ehhez viszont az kell, hogy sokkal több időt és energiát – meg sajnos pénzt, amiből elég kevés áll rendelkezésre – fordítson a kormány arra, hogy ez a területe is fejlődni tudjon a közlekedésnek.

Nagyon remélem, hogy a Vitézy Dávid által is képviselt irány és módszer több kormánytag számára is követendő lesz, hiszen pontosan erre van most szüksége az országnak. El kell ugyanis fogadnunk, hogy az élet igen sok területén – köszönhetően a Fidesz 16 éves országrombolásának – Magyarország lemaradt a szomszédaitól. Ha tehát pozitív példára van szükségünk, vagy arra, hogy ötleteket merítsünk egy rendszer kidolgozásához, akkor sok esetben külföldre kell vennünk az irányt. Ez persze nem azt jelenti, hogy idehaza nincsenek olyan ötletek, amelyeket meg lehet és meg is kell fontolni, viszont az igazság az, hogy nagyon csúnyán le vagyunk maradva még a régió országaitól is. Ne legyünk tehát túl büszkék ahhoz, hogy másoktól tanuljunk, pláne akkor, ha ezt a tudást szívesen átadják nekünk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!