Fontos adalék az új kormánypárt régi alapfércműhöz benyújtott módosításaihoz, hogy igen, tűrik a vitát ezek a javaslatok. Sokkal jobban, mint azt, hogy miután letagadták, hogy trükköztek az idei költségvetési adatokkal, kiderült, hogy tényleg trükköztek velük.
Pontosabban tűrhetnék a normális vitát ezek a javaslatok – két ciklusos korlát a miniszterelnöki pozíció esetében, a Szuverenitásvédelmi Hivatal beszántása, valamint a KEKVA alapítványok megszüntetése -, ha nem a törzsi megosztottság állapotában lenne az ország politikai elitje (és az ország is), illetve ha az elmúlt 16 éves kormányzás minőségének és unortodox vívmányainak árnyékában, amikor is menő volt levizelni a demokratikus fékek és ellensúlyok gondolatát is, nemhogy megtűrni a létezésüket, bármi hiteles és komolyan vehető kritikának hangzana a Fidesz frontembereinek szájából.
Például ilyen frontember az egykori miniszterelnök egykori politikai igazgatója, a Fidesz kampányfőnöke, aki a Fidesz fércművéhez beterjesztett módosítás apropóján dörgedelmes Facebook-posztban forgatta meg az okos fejében elhelyezkedő szemeit azon, hogy a Tisza-hatalom kimutatja a foga fehérjét. Sajtóértelmezések szerint Orbán Balázs aggódik a demokráciáért. A teljesség igénye nélkül emígy:
A választások óta eltelt időben érdemi kormányzást nem nagyon láttunk. Fut az abszolút filmszínház, miközben másokat próbálnak erőből lenyomni.
1. Elvennék a magyar emberektől a demokratikus döntés jogát: azt, hogy szabadon dönthessék el, kit akarnak miniszterelnöknek. Ez a parlamentarizmus és a demokrácia adminisztratív eszközökkel történő korlátozása.
2. Kivennék az Alaptörvényből, hogy az alkotmányos önazonosság és a keresztény kultúra védelme az állam minden szervének kötelessége. Ez a módosítás semmilyen más célt nem szolgál, mint hogy az állami szerveket is fel lehessen használni a magyar szuverenitás, az alkotmányos identitás és a keresztény kulturális alapok felszámolására. Tulajdonképpen egy új progresszív, liberális, brüsszeli birodalomépítési projekt előtt simítaná le az utat a szöveg. (…) megalapozottan feltehető, hogy a migrációval szembeni állami önvédelmi szint csökkentésének készítik elő a terepet.
3. Államosítanának, mint a rendszerváltozás előtt. Felszámolnák az egyetemi rendszert. (…) A módosítás ráadásul egy jogállamban megdöbbentő módon olyan alapítványok államosítására is kísérletet tesz, amelyeket nem az állam alapított, hanem több évtizede magánalapítványi formában jöttek létre. Ezeknek saját vagyonuk van: olyan vagyon, amely soha nem volt az államé, és nem is az államtól kapták. Ezek államosítása még egy puha diktatúrában is az elfogadhatatlan kategóriába tartozik. Ilyen rövid idővel a választásokat követően már világosan látszik, hogy a következő időszak tétje nem egy jogtechnikai vita. A tét az, hogy Magyarország megmarad-e magyar, demokratikus és szuverén államnak, vagy elborítja az önkénnyel elfedni próbált önfeladás politikája.
Ha eltekintünk attól, hogy mindhárom javaslat explicit módon szerepelt a Tisza választási ígéretei között, vagyis nincs bennük újdonság, akkor is van néhány dolog, amit érdemes idetenni.
A választások óta eltelt időben azért nem láthattunk érdemi kormányzást, mert az idő nagy részében az Orbán-kormány volt hivatalban. Az Orbán-kormánynak pedig valóban nem volt szokása kormányozni, ellenben mindenkit erőből lenyomott, akit tudott, miközben kétharmadtól kétharmadig kampányolt.
Az összes fideszes kétharmad után minden egyes felháborodást kiváltó döntés után az volt a mondás (a paksi eladósodástól a KATA beszántásáig), hogy erre kaptunk a Holdról is látszó felhatalmazást a néptől. Hogy azt csináljunk, amit akarunk. És különben is: nemzeti érdek, szuverenitás.
Ha Orbán Balázsnak és a főnökének bármit jelentene a magyar emberek demokratikus döntésének joga, akkor a Fidesz-frakcióban ma azok ülnének, akikre a magyar emberek demokratikusan szavaztak április 12-én, nem a kétszázadik helyről beejtőernyőzött trollok. Orbán Viktor listavezető pláne nem futott volna a Lendvai utcáig az ellenzéki parlamenti mandátuma elől.
Szerintem Orbán Balázs nem gondolt bele abba, hogy mi történne, ha a Tisza megtartaná a Szuverenitásvédelmi Hivatalt a jelenlegi és esetleg további, megerősített jogosítványokkal. Ha belegondolt volna, hangosan üdvözölné a beszántását, és nem jönne a Gulyás-féle migrációs hülyeséggel. Már csak azért sem, mert a teljesen megalapozott és indokolható Tisza-javaslatok (a brutális hatalomkoncentráció lebontása) mellett találunk valóban nem teljesen kamu problémákat is (az alapítványi vagyonok differenciálatlan kontrollja, a személyre szabottnak tűnő miniszterelnöki cikluskorlát). De ezek egyrészt hiteles emberek szájából lehetnének hiteles kritikák, másrészt az nem érv semmire, hogy a brüsszeli progresszív liberális birodalom felzabálja Magyarországot.
Az önkénnyel elfedni próbált önfeladás politikájánál felröhögtem. Nem csak azért, mert Orbán Balázs a demokráciát a népakaratra hivatkozva akarja megvédeni a népakarattól. Hanem mert az önfeladás szimbóluma ne aggódjon az önfeladásért és a demokráciáért. Mondjuk szerintem nem is a demokráciáért aggódik, hanem az MCC, azaz a saját sorsa miatt. Jól teszi. A demokrácia miatt viszont tényleg ne aggódjon, elég ha azt teszi, amit 1956-ban is tett volna az orosz túlerővel szemben. Jajveszékelés helyett lobogtassa a fehér zászlót.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.