NEHAZUGGY

Nem a milliós gatyákért, nem a vasárnapi ebédért, nem a kurva menő autóért, hanem az emberi szabadságért

(…) a gyermekvédelmet nemcsak az adórendszeren keresztül, hanem a gyermekvédelemnek más, nevelést érintő területein is végig kell vinni. Ezt egyszerűen nevezzük Pride-nak. Tehát ilyesmi nincs többé, ennek vége van. Ugye, korábban se kellett volna, hogy legyen, de volt, mert az amerikai nagykövet ment az élén a menetnek, ami világosan kifejezte azt, hogy a világ nagyhatalmai ezt támogatják. Nekünk annyi erőnk volt, amennyi, most azonban a világban változás történt, az amerikaiak az ilyen típusú nagyköveteket hazahívták, nem megy az amerikai nagykövet a Pride menet élén, ami világos, hogy nincs rajta nemzetközi védelem. Ezt a saját jogrendszerünk szerint fogjuk elbírálni, és ilyen nincs, mert ez ellentétes a gyerekeink egészséges, kiegyensúlyozott, szülők akarata szerinti fejlődésének a lehetőségével. (2025. február 28.)

Amikor az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió egy olyan ügyben, amelynek nincs közvetlen kormányzati jelentősége, bár fontos ügy, mint a Pride, beszorítja a magyar kormányt, akkor jól el kell gondolnunk, hogy vállaljunk-e konfliktust, vagy nem. És én ebben az ügyben nem akartam konfliktust vállalni, mert megnyerhetetlennek láttam a küzdelmet. Most megnyerhető. (2025. április 17.)

Nem szeretnék mélyrehatóan hüledezni azon a rongyos evidencián, hogy Orbán Viktor és Magyarország teljhatalmú állampártja néhány évtized alatt mindenben azzá vált, ami ellen korábban küzdött, és hogy nincs ez másként a Pride-dal, a szexuális kisebbségekkel kapcsolatos álláspontjukkal sem. Hogy 5-10-15 éve totál mást mondtak ebben az ügyben (is), egyenesen büszkék voltak magukra, amiért az általuk vezetett Magyarországon mindenki biztonságban érezheti magát, aki kimegy a Pride-ra, mert ők a szexuális kisebbségekhez tartozó emberek méltóságát és jogait tiszteletben tartják. Igaz, tíz évvel ezelőtt a wannabe dadaista költő, Európa morálisan legromlottabb, egyben legkorruptabb miniszterelnöke már meglehetősen fura, mondhatni, ízléstelen módon hálálkodott az LMBTQ-közösségnek, amiért nem provokálják a normális, heteroszexuális többséget, de ez még jócskán távol állt attól, ahova 2025-re a fenti ábra szerint eljutott: vagyis hogy ők amúgy mindig is be akarták tiltani ezt a szörnyűséget, de kétoldali szuverenitásukban annyira bátorak nem voltak, megvárták, míg eljövend Trump elnök úr, elpucol a buzi Présember Budapestről, ők meg végre beleállnak és betiltják végre a francba a buzifelvonulást. Hogy mennyire komolyan gondolta a tengerentúli nagy testvér árnyékából előadott ökölrázást, az már a február 22-i évértékelőjén kiderült, amikor teátrálisan fintorogva, a közönség vastapsától kísérve imígyen hörgött:

(…) azt tanácsolom, hogy a Pride szervezői ne bajlódjanak az idei felvonulás előkészítésével. Kidobott pénz és idő. Mindegy, mit mond Weber körzetparancsnok és az ő magyar ügynökei.

A kivételes nekibuzdulásból nagyjából az lett, mint a poloskairtó nagytakarításból: a román elnökválasztással kapcsolatban elkövetett, bűnnel felérő hibáját, vagy a túlsúly korrupció és a kormányozni nem tudás miatt elmaradt gazdasági repülőrajtot nem számítva, viszonylag rövid idő alatt Orbán megint vereséget szenvedett. Megint nagyot ígért, vastag hangon gurgulázva fenyegetőzött, és megint nem sikerült érvényt szereznie a saját öblös hazugságainak. Hadd tegyem hozzá hangosan és érthetően: szerencsére.

Az ember, akinek mindig igaza volt/van/lesz, mostanra a saját hazugsága, a saját maga által teremtett, mindennel párhuzamos valóság áldozatává vált, és ami a legrosszabb hír számára: éppen a legvérmesebb reménye ássa alá a tekintélyét, a miniszterelnöki alkalmasságát, azt a korábban széles körben, nagyon sokak által osztott bizonyosságot, hogy jó, hogy lop, csal, hazudik, de kormányozni legalább tud, és ura a helyzetnek. Orbán legvérmesebb reménye perverz módon Trumphoz köthető, a csörgősipkás kiszámíthatatlan amerikai pojáca pedig, akinek alázatosan hever a lábainál, akit a magyar gazdaság tüdőlövése és saját maga szemen köpése árán is bálványoz és magasztal, szép lassan elássa a felcsúti haverját. Aki elhitte a saját hazugságát: Donald Trump számára a golyóálló mellény, amelyik megvédi Brüsszeltől is, Magyar Pétertől is, és ha 15 év gyávaság után végre felbátorodik, ráteszi a célkeresztet a melegekre, és ezáltal az Európai Unióban példátlan módon a gyülekezési jogot is kivégzi, nyert ügye van.

Aki látta a sorban 30., bizonyosan minden idők legnagyobb budapesti Pride-felvonulásán készült tudósításokat, riportokat, aki megérkezett a 21. századba, az emberi civilizáció ama fokára, ahol evidencia, hogy a szexuális irányultság nem választás, nem divat kérdése, nem ragályos betegség, nem terjed lefóliázatlan tartalmak révén és nem szüntethető meg azzal, hogy embereket a négy fal közé zárunk, illetve aki személyesen részese volt a tegnapi derűs, jókedvű, civilizált, méretét tekintve már-már megható és méltóságteljes felvonulásnak, az pontosan tudja, hogy az önkény csúnyán melléfogott. Újabb fatális politikai hibát vétett a mindenható. Elhitte, hogy Trump hivatalba lépése után bármit megtehet, és nem elég, hogy beleírja az alaptörvényébe, hogy az ember vagy férfi vagy nő, de neki mindenáron be kell tiltania a Pride-ot, Magyar Pétert színvallásra késztetni, és a maga oldalára állítani a társadalmat azzal, hogy megvédi a gyerekeket a Pride borzalmas látványától.

És tegnap se értette, és a Fidesz-potentátok Pride-ra válaszul felöklendezett büszkeségcunamija (ha már nem sikerült erőszakkal betiltani a rendezvényt, akkor legalább a bezzegezés teljesítsen jobban: ők úgy, mi így) is azt bizonyítja, hogy semmit nem értettek meg abból, hogy miért veszélyes az, ha az ember elhiszi a saját ostobaságait, hazugságait és folyamatosan a saját mocskos, önös érdekeihez hajlítja a valóságot. Nemcsak az a pár tucat önmaga paródiáját alakító, nyomorult lelkű szélsőséges, nemcsak Szentkirályi Csomagtartó Alexandra nem hajlandó érteni, hogy a Pride rohadtul nem arról szól, hogy büszkék vagyunk a szexualitásunkra, és bele akarjuk tolni mindenki pofájába, de Menczertől Navracsicsig, Czunyinétól Kubatovig az összes többi Orbán-szolga is fegyelmezetten tolta a fogalmatlan hülyét, mintha a teljesen triviális vasárnapi ebéddel vagy a trikolórral való büszkélkedés ellentétben állna az alapvető emberi (szabadság)jogokért kiálló Budapest Pride-dal.

Szinte hihetetlen is, hogy volt olyan idő, amikor ennek a pártnak a tagjai június utolsó szombatján a magyar szabadság napját ünnepelték, pedig igaz, csakhogy mára meg ez lett belőlük, és teljesen mindegy, hogy komolyan gondolják, vagy csak árulják a penészes, dohos, büdös, primitív politikai terméküket. Ami szerint egyrészt nekünk, a normális többségnek csak akkor lehet jó, ha a kisebbséget eltapossuk, másrészt mindenki maga dönt a szexuális irányultságáról, és ha a gyerek elolvas egy lefóliázott könyvet, vagy meglát meleg embereket egymás kezét fogva, megáll a fejlődésben. Teljesen mindegy, hogy meggyőzték magukat arról, hogy jó ötlet nekirongyolni a szexuális kisebbségekre hivatkozva a magyar társadalom egésze szabadságjogainak, vagy Trump elhomályosította a felcsúti rajongója tudatát, az eredmény minden idők legnagyobb szolidaritási megmozdulása volt. Melegek és heteroszexuálisok, idősek és fiatalok, férfiak és nők tegnap büszkék voltak arra, a világsajtó címlapjain üzenték meg, hogy büszkék arra, hogy a legkülönfélébb emberek, békésen, vidáman, ünnepi hangulatban, egymással összefogva kiállnak valamiért, amit a pöffeszkedő, ökölbe szorult agyú orbáni önkény el akar taposni. Nem a milliós gatyákért, nem a vasárnapi ebédért, nem a kurva menő autóért, hanem az emberi szabadságért, ami mindenek felett áll.

Mert ez lenne a lényeg: hogy amíg Szentkirályi Alexandra meg a gazdája meg a bűntársai arra büszkék, amire akarnak, addig mások lehessenek büszkék arra, amire ők akarnak, és egy eltorzult lelkű, erkölcsileg nihilista politikai-gazdasági érdekcsoport ezt ne tilthassa meg se meggyőződésből, se átverésből, se gonoszságból, se tájékozatlan tömegek butaságára, félelmére építő ordas hatalomvágyból. Az a tegnap felvonuló hatalmas tömeg, amelyben egyetlen provokátort nem sikerült azonosítanom, ennek az országnak az európai, 21. századi arcát mutatta, azt, amelyiknek elege van abból, hogy 15 éve állandóan van valami mondvacsinált, beteg küzdelem, amit Orbán Viktornak meg kell nyerni, állandóan van valami konfliktus, amibe bele kell állni, ameddig a dinasztia és a klán még lenyúl magának egy Marriott Hotelt. Nem volt öncélú magamutogatás, nem volt hivalkodó, mérgező szexualitás, hanem egy európai országhoz méltó, hatalmas kulturált, színvonalas felvonulás volt, aminek a számomra egyik legfontosabb üzenete, hogy bárcsak minden gyerek, akit Orbán Viktor és bandája meg akar védeni a falra festett démonoktól, annyi szeretetet kapna, mint amennyi szeretet tegnap abból a rendezvényből áradt.

Valaki tényleg szóljon most már a megborult harcosnak, hogy elég volt a gyűlölködésből, nincs küzdelem, amit meg kell nyerni. Le kell tenni a fegyvert, hagyni kell a szabadságot és a szerelmet, hogy kibontakozzon. Hagyni kell ezt a nyomorult országot levegőhöz jutni.

Címlapkép: Facebook/Jámbor András

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább