Jó reggelt, jó hétvégét, jó pihenést! Nem ez a legfontosabb, de mivel kezdhetjük bárhonnan, kezdjük Moszkvából. Ahol 80. születésnapja alkalmából HU-MA-NI-TÁ-RI-US díjat vágott hozzá a fegyvereket megáldó, háborúpárti Kirill pátriárkához Vlagyimir Vlagyimirovics háborús agresszor és véreskezű orosz diktátor. (A humanitárius melléknév jelentése: emberbaráti, emberséges, az emberi szenvedés enyhítésére, a rászorulók megsegítésére irányuló.)
Arról a korrupt, KGB-s ügynökmúlttal rendelkező Kirillről van szó, aki azóta az Orosz Ortodox Egyház vezetője, amióta Deutsch Tamás EP-képviselő. Több mint negyed évszázada. Aki akkora böszme keresztény és humánus jóember, hogy támogatta az Ukrajna elleni 2022-es orosz inváziót, aki megáldotta a véreskezű seregeit, aki „szent háborúnak” nevezte az agressziót, ami szerinte történelmi orosz földön zajlik, és akinek – hogy a felejthetetlen közelmúltbéli belügyeinket is ideráncigáljam – az Európai Unió szankciós listájára való felkerülését az Orbán-kormány és különösen a Lavrov-díjas Szijjártó több ízben is megakadályozta. Arra az alávaló indokra hivatkozva, hogy ha az egyházi kommunikációs csatornák is bezárulnak, azzal a béke közvetítésének utolsó reménye is elvész. Sok remek következménye van a kormányváltásnak, az egyik majdnem legfontosabb az, hogy ez a gyalázatos brüsszeli magyar vétó megszűnt, és ezt a szégyent legalább nem kell tovább cipelni. Ezt a szégyent most már a bolgároknak kell hurcolni, az Orbán bukásával párhuzamosan hatalomra került moszkovita Rumen Radev majd folytatja az aknamunkát. Adjon neked humanitárius díjat egy tömeggyilkos, tüntessen ki téged a barátságával egy háborús agresszor.
Ez nagyjából annyira cinikus görénység, mint Trump szájából az, hogy Vlagyimir haverja véget akar vetni az ukrajnai háborúnak. Csak akkor a fasz tudja, miért nem takarodik haza ötödik éve egy független, szuverén országból, amihez semmi köze nem lehetne, ha ebben az eltorzult, beteg világban a szavak még azt jelentenék, amit jelentenek. A humanitáriussal bezárólag. A demens narancspojácának alighanem valamit félrefordítottak Sencsenben: nem, a kebelbarátjának nevezett másik KGB-ügynök Ukrajnának akar véget vetni, nem a háborúnak.
A kormányváltás sok remek következménye közül az egyik másik az, hogy a Nagy Márton-féle sarlatán gazdaságpolitika helyére került gazdaságpolitika megkapta az első elismerését: legújabb országjelentésében a Moody’s hitelminősítő ugyan a magyar gazdaság adósságbesorolásának Baa2 szintjén (két fokozattal a bóvli fölött) nem változtatott, azonban az eddigi negatív kilátást stabilra változtatta. Ami persze nem egy egetrengető, ám mégis pozitív jelzés, hiszen a negatív kilátás figyelmeztetés, hogy az ország közelebb van a leminősítéshez. Az tény, hogy a Moody’s szerint a 2027 utáni államháztartási konszolidáció további politikai intézkedéseket igényel, de az is tény, hogy az új kormány egyértelmű lépéseket tett a kormányzással és a jogállamisággal összefüggő kockázatok mérséklése irányába. A hitelminősítő pozitív fordulatnak ítéli ebből a szempontból az Integritás Hatóság megerősítését, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal felállítását, az Európai Ügyészséghez való csatlakozást, a közbeszerzések és az ügyészségi felügyelet terén bekövetkezett változásokat, vagy éppen a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetését.
Azt persze meglátjuk, hogy a Moody’s szerint hiteles konszolidációs pályát felvázoló 2027-es büdzsé alapján hogyan sikerül tartósan fenntartani a reformokat, a költségvetési fegyelmet, de egyelőre felesleges készülődnie a roncsellenzéknek a nagy visszatérésre: nem omlik össze az ország, nem kell jönni megmenteni az önjelölt megmentők narancshordájának a magyarokat. Már csak azért sem, mert minden verejtékszagú, hajánál fogva rángatott, ócska kísérlet ellenére, amivel megpróbálják az uniós forrásokat bagatellizálni, kvázi valami kártékony dolognak beállítani, amire semmi szükség nincs, illetve e pénzek felhasználásával kapcsolatban mindenféle rémtörténetekkel sokkolni a populációt, jöhet a pénz. Az előző kormány rengeteg hazaárulás bűzét árasztó megmozdulása közül az egyik legocsmányabb éppen az uniós forrásokról való lemondás volt, mert egyszerűen nem voltak hajlandóak lemondani a szuverén korrupcióhoz való jogukról. Az új kormány ezzel szemben az uniós pénzek lehívásához szükséges 127-ből 126 mérföldkövet teljesített, így ha az uniós tagállamok rábólintanak, decemberig megérkezhet Magyarországra a Helyreállítási Alap tízmilliárd eurónyi forrása. Bár az ellenzék képességeinek megfelelően tehát mindent elkövet azért, hogy az legyen a percepció, hogy ez egy rábaszás, szerintem nem létezik az a nézőpont, üléspont vagy álláspont, amivel védeni lehetne azt a beteg propagandát, hogy ez nekünk nem kell, ez úgyse jó semmire, ebből mások profitálnak, nem az ország.
A kormányváltás számos következménye közül egy másik az, hogy miközben a bukott kormány egyik minisztere ellen folyó nyomozással összefüggésben több milliárd forint készpénzt kerül elő a föld alól, amivel kapcsolatban elhangzik a nyomozást folytató hivatal elnökének szájából, hogy egyelőre nem tudják, hogy ez kinek a pénze, amikor a bukott kormányhoz közel álló médiaorgánumok belengetik, hogy ez a pénz nem is a miniszterhez, hanem annak üzlettársához és haverjához köthető, akkor a volt miniszter elvtársai egy emberként állnak neki óbégatni, hogy Magyar Péterék szándékosan hazudtak az egész országnak, lebuktak, megbuktak, végük van. Mert ez a 6,5 milliárd nem is Seszták Miklósé, hanem Fabó Györgyé. Bóka Jánostól Rétvári Bencéig fel vannak háborodva és hörögnek, hogy a magyar emberek át vannak verve, mert kiderült az igaság. Miközben senki nem tudja, hogy ki a konkrét tulajdonosa annak a 6,5 milliárdnak, a Fidesz és a KDNP kvázi azért visít, mert ha nem Seszták pénze, akkor az már nem az ő ügyük, nem rájuk fröccsen a szar, ők egy politikailag motivált akció áldozatai.
Tehát nem az van, hogy miután némi tétovázás után, megkésve bár, de ők maguk szólították fel a mandátuma visszaadására Sesztákot, most akkor következetesen, szerényen, mint akik pontosan tudják, hogy nyakig szarosak és sárosak nemcsak Seszták milliárdjaiban, de tizenhat év megannyi mocskos ügyletében, meghúzzák magukat, és kivárnak, hogy a nyomozás mire jut, egyből vérszemet kaptak és kapaszkodnak Fabó Györgybe. Mert ő nem volt miniszter Orbán-kormányában, nem tagja a KDNP-nek, tehát semmi közük nincs hozzá. Nem az a baj, hogy Magyarországon bűnözők milliárdokat ásnak el a földbe, hanem hogy az nem Seszták pénze, mert a Blikk is megírta? Sem Magyar Pétert, sem a kormányát, sem az NVVH-t nem tisztem nekem védeni ebben az ügyben sem, és semmilyen más ügyben sem, sőt, többször leírtam, hogy nem hiszem, hogy a miniszterelnöknek mindennel kapcsolatban feltétlenül meg kell szólalnia, és olyan módon, ahogyan sokszor megszólal, de hogy a végén eljussunk oda, ahova az ellenzék láthatóan ki akarja futtatni az egészet, vagyis hogy Seszták valamiféle meghurcolt áldozat ebben a történetben, az világ szégyene.
A tomboló önkény jegyében amúgy megszüntetik a letartóztatását, és bűnügyi felügyelet alá kerül Bús Balázs, akit júniusban tartóztatták le az NKA-ügyben, júliusban pedig az óbudai korrupciós ügyben is meggyanúsították. Mivel kezdettől fogva tagadja, hogy bűncselekményt követett volna el, kíváncsian várom, hogy kiderüljön, vajon a fogolykiváltó ima hatott, vagy esetleg köpött, mint a tévémaci? Ezen kívül még egy rakás dolog van, ami érdekel, és amire nem tudom a választ, de sok egyéb mellett külön Semjén Zsolt távozását a KDNP éléről már nincs időm kommentálni. Ellenben arra bíztatok mindenkit, hogy maradjon kíváncsi, keresse az összefüggéseket, ne vegyen mindent készpénznek, és gondolkodjon mielőtt véleményt formál. Mi eddig is erre törekedtünk, nem biztos, hogy mindig sikerrel jártunk, tévedni lehet, hazudni nem. Ha ez jelent bármit, akkor:
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.