NEHAZUGGY

Mindenki úgy emlékezzen, ahogyan szeretne

Lázár Gergő | Ma | 19:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 16,150 forint, még hiányzik 2,283,850 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ha olyan ünnepet ülünk, amelyhez semmi közünk nincs, csatát vesztünk a szellemi arcvonalon. Manipuláltak minket idegen érdekekért. A „halogén” megünneplésével nevetségessé, áldozattá válunk az idegen manipulátorok előtt – írta pénteken megjelent véleménycikkében Molnár Pál a Gondola.hu oldalán.

Amelyet természetesen a KDNP pártlapja is átvett nyilvánvalóan azért, hogy a halloweent (a szerző gúnyos szóhasználatával élve: a „halogén” ünnepet) bírálhassa. Hát igen. Ismét mindenszentek és halottak napja volt és van – és jó eséllyel a jövőben is lesz – amelynek hatására (valami pavlovi reflex lehet ez) egyesek megint billentyűzetet ragadtak, hogy elmondják, mennyire rossz az, hogy bár megvannak nekünk a mi saját ünnepeink és szokásaink és hagyományaink, azok helyét holmi külföldi szokások vették át és mind elpusztulunk.

Ilyen a Valentin-nap vagy a halloween, amelyeknek alapvetően valóban nincs magyar gyökerük. Viszont ilyenkor azt elfelejtik megemlíteni, hogy a kisjézus vagy a fenyőfa sem képezik egy többszáz éves magyar hagyomány részeit, mint ahogy számtalan más, sokak által gyakorolt, megtartott szokás. Ennek földhözragadt oka sokszor nem más, mint hogy alapvetően az határozza meg egy-egy ilyen hagyomány fennmaradását manapság, hogy az mennyire eladható és mennyi pénz van benne. A karácsony és a halloween is könnyen eladható, hiszen elképesztő pénzeket lehet bezsebelni a cukrok és csokoládék, vagy éppen mindenféle jelmezek eladásából. De ugyanez igaz a Valentin-napra is, amely ugyancsak az édességek és virágok megvásárlásáról szól, valamint arról, hogy a különböző éttermek konkrétan az alkalomra kitalált, leginkább túlárazott menüt kínálnak a szerelmeseknek.

Kevés olyan világszerte is ismert szokás van, amely nem hoz komoly pénzeket bizonyos ágazatoknak. Akármennyire is szomorú, ez az igazság. Vannak persze olyan országok, olyan közösségek, ahol nem a pénzről szól minden, és nem azért maradtak fenn bizonyos szokások, mert egy egész iparágat lehet profitábilisan működtetni általuk, de a Valentin-nap, a halloween és a karácsony is erről szól. A Valentin-napot én sem szoktam megünnepelni, mert marhaságnak tartom, de az igazság az, hogy a Bálint-napot sem ünnepeltem soha, ezért messze nem arról van szó, hogy egyik felváltotta a másikat. Halloweent sem szokásom ünnepelni, de megértem, hogy a gyerekeknek egy kicsit izgalmasabb az, hogy felöltözhetnek mindenféle maskarákba és csokit, valamint édességet gyűjthetnek ahelyett, hogy a temetőbe látogatnának el ezen a napon, hogy meggyújtsanak egy gyertyát és virágot helyezzenek el a családtagjaik sírján. Ráadásul a kettő nem is zárja ki egymást, ha már mindenképpen muszáj megbotránkozni, ezt is érdemes lehet figyelembe venni.

Persze vannak olyan szokások, amelyek valóban érdekesek és lehetne azokat is előtérbe helyezni, de ehhez az kellene, hogy a közösségek ne hagyják ezeket kihalni. Ez azonban hasonlóan a tradicionális magyar ételekhez, idővel egyszerűen eltűnnek. Ezeknek az eltűnéseknek nem a gonosz külföldi erők az okozói, hanem maguk a társadalmak, amelyek megfeledkeznek ezekről. Általában az ilyen szokások fenntartásához az kell, hogy azt valaki vagy valakik felkarolják és újra a mindennapok részévé tegyék, de ha erre nem hajlandó senki, akkor annak lehetünk a szemtanúi, hogy idővel múlt részévé válnak. Ez viszont messze nem csak magyar sajátosság, hiszen minden más országban is eltűntek már olyan régen sokak által kedvelt szokások és hagyományok, amelyek jobb sorsot érdemeltek volna. Amikor azonban ezekkel szemben az egyházak, vagy az óriásvállalatok állnak szembe, akkor sok esetben az utóbbiak nyernek.

Mert ne felejtsük el azt sem, hogy a legtöbb, ma keresztény gyökerűnek mondott hagyomány alapvetően nem rendelkezik keresztény gyökerekkel, csak hát annak idején az volt az egyház módszere, hogy ugyanarra a napra kitalál valamiféle ünnepet, hogy azzal lényegében eltörölje az azt megelőzően létezőt. Mert a kereszténység előtt azért létezett egy pár dolog ezen a földgolyón, de mivel a kereszténység leigázta a fél világot, ezért a szokásaikat is ráerőszakolták a különböző társadalmakra. Ez persze a legtöbb esetben évszázadokkal ezelőtt történt, ezért ezeket ma már ősrégi hagyományokként ismerjük, de az igaz a legtöbb társadalomra, hogy a kívülről érkező hagyományok időről időre színesíteni tudják a saját hagyományainkat. Az mondjuk igaz, hogy a globalizáció eredményeként ezek az ünnepségek ma már szinte a világ minden táján megjelennek, de az igazság az, hogy senki sem kötelezi arra a családokat, hogy ezt kövessék. Mindenki azt ünnepeljen és úgy, ahogy azt jónak érzi, de nehogy már rosszul kelljen éreznie magát annak, akit jobban érdekel a halloween, mint a mindenszentek napja.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!