NEHAZUGGY

Dubajozás, gyarapodás, miegymás

Molnár Bálint | Ma | 8:24

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 16,150 forint, még hiányzik 2,283,850 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem hinném, hogy mindenki tisztában van ezzel, pedig az élet egyik nagy bölcsessége, hogy a végén nem számít, hogy kinek volt igaza. Hogy minden, de abszolút minden múlandó, és ha a politika fontosabb lehet az embernél, ha megronthat, barátságokat, megoszthat családokat, apákat és fiúkat fordíthat egymás ellen, akkor a végén nagyon rossz lesz. Ráébredni arra, hogy már nem számít, hogy nekünk volt igazunk, mert kifolyt az idő a kezeink közül és már nem lehet visszahozni mindazt, amit elmulasztottunk, mert fontosabb volt a rohadt politika, mint az a kötelék, ami embert az emberrel összeköt.

Jó reggelt kívánunk mindenkinek mindenszentek után halottak napján! Az volt az eredeti terv, hogy az év valószínűleg utolsó ilyen jellegű szerkesztőségi cikkében tisztázzuk a múltat és a jövőt, de aztán rájöttünk, hogy nem fog menni, és nem is lenne ízléses. A fájdalom nem valami olyasmi, amit az ember kipakol a kirakatba. Nehéz napok ezek, de egyrészt másnak is nehéz napok ezek, másrészt nem sokkal nehezebbek, mint minden egyes nap, mióta visszafordíthatatlanul megfogyatkoztunk. Ám ami késik, az egyszerűen csak később lesz, akit érdekel és érint, az mindent meg fog tudni a következő napokban. Ja, és sírokat feldúlni gyökér dolog, akár a miniszterelnök dédapjának sírjáról van szó, akár bárki máséról.

És most nézzük a teljesség mindenkori igénye nélkül, mi minden történt, illetve mi minden várható, ami egyáltalán nem fontosabb, mint az, hogy hogyan élünk itt e földi létben. Legfeljebb akár tetszik, akár nem, hatással van az életünkre, ezért nyilvánvalóan nem tehetünk úgy, mintha nem léteznének és nem velünk vagy körülöttünk történnének.

Az például biztos, hogy holnap tartják az Egyesült Államokban a félidős választásokat, amelyeken a Képviselőház, valamint a Szenátus egyharmadának megválasztása a tét. Bár nem áll jól a 80 éves narcisztikus csecsemő szénája, amennyiben maga ellen sikerült fordítania mindazokat, akik nélkül nem nyerhetett volna (fiatalok, latinók, fehér munkásosztály), ez az időközi választás kimenetelétől teljesen függetlenül is elszabadíthatja az eddiginél is jobban a demens vénembert, aki már nem is titkolja, hogy Moszkva szövetségesének szerződött a világ felforgatásában. Aminek senki nem örül jobban, mint az a számomra felfoghatatlanul perverz, például a Napi Mari-félék által fémjelzett társaság, amely hosszú évek óta, rendkívül látványosan a saját európai érdekei ellen fenekedő nagyhatalmak gennyes cselekedeteit magyarázza, legitimálja és köpködi az Európai Uniót.

Miközben például a brit polgárok több, mint fele újra csatlakozna az Európai Unióhoz, ezek a furcsa figurák folyamatosan temetik Európát, a globalista mélyállamról delirálnak napestig és nagyjából rendben van nekik, hogy az EU állítólagos szövetségese, a trumpista USA Vlagyimirovics oldalára állva küzd a nyugati civilizáció elsüllyesztésén. Soha nem fogom megérteni, hogy az ilyeneknek mi törte derékba az életüket, hogy ennyire eltorzult a lelkük. Csak mondom: Putyin és Trump legnagyobb rajongóinak – akik a kommentszekció(k)ban is magukon kívül őrjöngenek, hogy menjünk az ukrán frontra, ha ennyire nem tetszik nekünk a békepárti volt KGB-ügynök védekező katonai hadművelete – , hogy több százezer háztartás maradt áram nélkül, miután a múlt éjszaka folyamán orosz csapások érték az energetikai infrastruktúrát négy ukrajnai régióban. Ez csak azért fontos, mert a csörgősipkás amerikai elnök úgy tudja, hogy az ukránok miatt nincs béke.

Továbbá. Kettőt kell még aludni az 1956-os forradalom leverésének 70. évfordulójáig, amikor ígéretének megfelelően, a kormány nyilvánosságra hozza az ügynökaktákat. Azokkal értek egyet, akiknek ezzel kapcsolatban felemás érzéseik vannak. A kétség azzal kapcsolatos, hogy az eddigi információk alapján egy alapvetően hiányos anyagot öntenek rá a társadalomra, amelyben nem is minden úgy van, ahogy ott írva van, nem derülnek ki feltétlenül az egyes élethelyzetek, vagyis éppen az erkölcsi megítélés szempontjából legfontosabb információk sikkadnak el, ezért a diktatúra által tönkretett életű emberekre vonatkozó téves és súlyosan sértő következtetések levonására alkalmas. Nem tudom, hogy lesz, de remélhetőleg a döntéshozók tudják, mit tesznek, mert ha a nagy igyekezetben csak éppen a felbújtók és tettesek nevei nem kerülnek elő, miközben a sokadrangú bűnsegédeké igen, az majdnem akkora csalódást fog okozni, mint az tudna, ha mondjuk a NER legnagyobb korrupt gazemberei megúsznák a felelősségre vonást, és csak a szerencsétlen Hankó-félékhez jutna el az igazságszolgáltatás.

Aztán miközben a Balkán elítélt gyújtogatójával megejtett pálinkázás után a bukott magyar miniszterelnök a bukott szerb elnökkel idétlenkedett ez utóbbi apjának házában és bizonygatták a kamera előtt, hogy ők mekkora haverok és ők így szállnak le a bicikliről, hogy a soha el nem múló barátságukba kapaszkodva visszatérjenek a hatalomba egyszer csak – holott egészen másra predesztinálja őket a múltjuk – , volt itt egy szombatra időzített, minden irányba, mindenféle szempontból, mindenféle előjellel nagyot menő fókuszcsoportos szórakoztatóipari produkció. A miniszterelnök egy napját, október 23-át követi végig Nagy Ádám, mellékállásban a Heti Hetes műsorvezetője. 70 percnyi vicceskedés, lazaság, csipkelődés a költségvetés parlamenti benyújtásának másnapján robbantva. Belátom: hatalomtechnikai szempontból remek húzás Magyar Péter részéről. Bele is sétált a csapdába az állampárt szellemileg alultáplált garnitúrája propaganda hadtestestül, mindenestül. Bevallom, távol áll tőlem ez a műfaj, mint Makótól Jeruzsálem. (Apropó Jeruzsálem: jelentős áttörést hozhat a jeruzsálemi kormányalakítási folyamatban az izraeli arab pártok azon döntése, amely szerint külső támogatást nyújtanának egy Netanjahu-ellenes kormánynak, szerdától arrafelé majd okosabbak leszünk.)

Nem is szeretném ezt a rendkívül népszerűnek bizonyult produkciót túllihegni, a legkevésbé se fáj nekem, ha időnként kevésbé harciasnak is láttatja magát a miniszterelnök, pláne, hogy itt nem egy újságírói teljesítményt kell értékelni. A célját elérte: ahelyett, hogy a költségvetés kevéssé pozitív (a kultúra területét illetően például egyenesen tragikus, érthetetlenül tragikus) aspektusaival foglalkoztak volna, azon hüledeztek egy emberként a Huth Gergelyekkel és egyéb főállású Orbán-cselédekkel, hogy a propaganda magasiskolája és hogy Putyin is csettintett volna erre. Nekem nem annyira jön be ez az urambátyámozás, tegeződés senkinek a részéről, ha egy hivatalban lévő miniszterelnökről van szó, pláne egy olyanról akinek kétharmados felhatalmazása van országot vezetni, ez a bratyizás ez nekem nem finom. De. Egyrészt Nagy Ádám nem újságíró, másrészt akik az újságírói teljesítményt kérik rajta számon, az elmúlt tizenhat évben úgy szolgálták kritika nélkül Orbánt, hogy közben reggeltől estig kikérték maguknak, hogy propagandistáknak nevezik őket. Hát ez van.

A végére pedig: remélem, senki nincs, aki nem érzi a saját bőrén a gyarapodást, a nemzeti gyarapodást annak köszönhetően, hogy 45 ezer millió forint tao-pénz (a téveszmés bukott szerint ez nem is közpénz) ömlött Felcsútra az elmúlt években (milyen szép is, amikor a főmaffiózó magyarázza a bizonyítványát, ha élőben kérdezik, akkor elrohan, mert őt hagyják élni), mint ahogy remélem, mindenkinek jól telt a dubajozás, amiben Várkonyi művésznőnek és az ő urának köszönhetően része volt az elmúlt napokban. Istennek legyen hála, a magánluxusgépük épségben hazahozta őket. Így megy ez: a láthatatlan felcsúti utánpótlás címen elégetett csilliárdokkal is a nemzetet gyarapították, meg azzal is, hogy a segghülye gázszerelőből Forbes-listás milliárdost csináltak. A nép meg nézhet ki a fejéből és mondogathatja magának, hogy milyen jó neki.

Ennyi fért ma reggeli műsorunkba. Unalmas talán, de legalább nem hazugság és a húsunkba vág: ahhoz, hogy legyen később is, holnap is, rád is szükség van. Támogasd a Szalonnát!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!