November 2,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Hacsaknem Blog


A szabadság viszont tényleg nem tűri az önkényt

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 16,150 forint, még hiányzik 2,283,850 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Amikor a jegybank korábbi, bankrablónak öltözött elnökének, az ő sokáig agyba-főbe dicsért jobbkezének letartóztatásáról kérdezték az 1956-os forradalom 70. évfordulójának másnapján Párizsban, nem volt alkalmas sem a hely, sem az időpont, arról kizárólag Budapesten hajlandó nyilatkozni a hatalomból áprilisban elzavart magyar miniszterelnök. Aki kikérte magának, hogy hagyják már élni.

Amikor júliusban alkotmánymódosítások és rendkívüli parlamenti ülések sora követte egymást, a hatalomból áprilisban elzavart magyar miniszterelnök az USA-ban nézte a futball világbajnokság mérkőzéseit, hátrahagyva a párttársait, hogy a baloldali önkénnyel és a demokrácia halálával riogassanak.

Amikor augusztusban, az idei év legforróbb napjain az ország energiaellátása hatalmas kihívás elé került, és a Duna alacsony vízállásának ellentartandó a kormány az önkéntes energiakorlátozásra kérte a lakosságot, hogy el lehessen kerülni a Paksi Atomerőmű leállítását, a hatalomból áprilisban elzavart miniszterelnök a haverjaival Szerbiában pálinkázott egy trombitafesztiválon, miután Rogánnal és Schmidt Máriával Horvátországban pihent. A hátrahagyott hívei és szócsövei mindenben megpróbáltak keresztbe tenni a közös erőfeszítésnek.

Amikor szeptember végén két volt miniszterének, Seszták Miklósnak és Hankó Balázsnak megérkezett az ügyészségi idézése, a hatalomból áprilisban elzavart miniszterelnök Belfastba utazott a magyar válogatott futball mérkőzésére. A Facebook-oldalát kezelő személyzet a mérkőzéssel szinte párhuzamosan közvetítette élőben Hankó útját az Országház épületétől, a könnyes búcsút a frakciótársaktól és a családtól, valamint a kíns megszégyenülését az utcasarkon, ahol a sofőrje faképnél hagyta.

Ha nem is volt fizikailag éppen távol – bár azóta megjárta Boszniát és Szerbiát is – az áprilisban elzavart miniszterelnök ordítóan hallgatott valahányszor beszélnie kellett volna, mert vagy a hívei, vagy a párttársai joggal várhatták volna el, hogy megszólaljon. De ha nem is várták el, ahogyan Hankóné sem várta el, hogy megszólaljon, ott legyen, személyesen támogassa a férjét, vagy legalább egyszer telefonon felhívja a szomorú feleséget, akkor is egybevágott volna azzal az imázzsal, amit annyi éven keresztül épített. Hogy ő ott lesz akár esik, akár fúj, hogy ő senkit nem hagy az út szélén, még akkor sem, ha közben úgy döntött, hogy amikor nem annyira fut a szekér, akkor ő inkább nem akar csapatkapitány lenni, és edzőként is inkább az öltözőben hajtogatja a mezeket.

Miután még azt a nagyjából egy héttel ezelőtt felröppent, kiszivárogtatott sajtóértesülést sem kommentálta, amely az Európai Unióval ellenséges nagyhatalmaival és az ENSZ-főtitkári pozícióval függ össze, mindenszentek napján ragaszkodott ahhoz, hogy megszakértse a lengyel alkotmánybíróság körüli konfliktust, amivel körülbelül annyira lehetnek tisztában a Fidesz hívei (és valószínűleg nem ők az egyedüliek), mint a gender szó jelentésével:

Varsóban a lengyel nép fellázadt a Brüsszelből támogatott, Tusk vezette baloldali önkény ellen. A szabadság nem tűri az önkényt. Vigyázó szemetek Varsóra vessétek!

Sok helyen felvetették, hogy miért kell ezzel a téveszmékkel küzdő, a vereségét tudomásul venni, a bűneivel szembenézni nem hajlandó gyújtogatóval foglalkozni, hogy miért kell minden megszólalásáról beszámolni, hiszen már megbukott, senkit nem érdekel, hogy mit beszél. Ha senki nem foglalkozna vele, akkor béke lenne és nyugalom. Csakhogy véleményem szerint a dolgok nem így működnek, ahogyan a valóban bonyolult, a lengyel alkotmánybíróságot érintő pattanásig feszült helyzetet primitív módon egyetlen mondatba több hazugságot elhelyezve leegyszerűsítette a támogatói számára ez az ember. És nem az a legnagyobb hazugság, hogy Tusk kormánya attól baloldali lenne, hogy az egyébként jobbközép, kereszténydemokrata és liberális-konzervatív irányvonalat képviselő Donald Tusk széles bázisú, heterogén kormánykoalícióban a jobbközép erők mellett valóban helyet kapnak baloldali pártok is.

Az, hogy Lengyelország történetének jó eséllyel egyik legsúlyosabb alkotmányos és politikai válsága bontakozott ki, miután pénteken felfüggesztették a testület elnökét és alelnökét, a kormányt mindenben akadályozó államfő erőszakos hatalomátvételről beszél, a bíróságot pedig rendőrök őrzik, a baloldali önkényhez és Brüsszelhez nagyjából annyiban köthető, mint amennyire Kövér László szerint a mindenféle obskúrus külföldi beavatkozások által megvezetett, elhülyült, tudatlan tömegek buktatták meg a Fideszt, nem pedig a hosszú idő után öntudatra ébredt, szuverén döntéseket meghozni képes magyarok gondolták úgy, hogy akkor ebből elég volt.

Majd Schiffer András és jogásztársai biztosan ennél mélyrehatóbban is elmagyarázzák a Fidesz és a Mi Hazánk híveinek, hogy a 2015-re visszanyúló konfliktusnak miért nem számítanak a gyökerei, hogy miért volt rendben, hogy a Fidesz-barát Jog és Igazságosság (PiS) akkor olyan bírói helyekre is saját jelölteket választott, amelyeket az előző parlament már betöltött, hogy miért van rendben, hogy az államelnök hónapok óta akadályozza a parlament által jogszerűen megválasztott bírák munkába állását, hogy miért nincs semmi probléma azzal, hogy az államfő rohamendőröket megkerülve, bírákat félrelökve ront be az alkotmánybíróság épületébe. Én meg sem próbálok jogászkodni, hiszen tényleg egy nagyon bonyolult ügy ez, amelyben a lengyel jogutódosok is megosztottak. Egyesek szerint a kormány által kinevezett bírói többség ezt valóban túltolta, mások szerint határeset, nagyon is belefér, ráadásul a jogszabály is homályos, amely alapján az alkotmánybíróság elnökét és alelnökét  felfüggesztették. Ami Karol Nawrocki és a szélsőjobboldali ellenzék szerint az alkotmányos szerv erőszakos átvétele, az Donald Tusk és kormánya szerint a jogállamiság helyreállítása.

Egyvalami biztos: Orbán ennek a kérdésnek annyiban tényleg szakértője, hogy neki is pontosan ez volt a terve. Hogy a kétharmadával bebetonozott Polt Péterek majd megvédik a rendszerét, és egy esetleges bukás esetén se lesz félnivalója, a bukása legfeljebb átmeneti lesz. Mert az általa minden fontos intézmény élére bebetonozott pártkatonák mindennemű kormányzati igyekezetet csírájában fojtanak el, lenullázzák a kormány mozgásterét, és gyakorlatilag cselekvőképessége hamvába fog halni az egész, a nép meg boldogan tapsolja vissza őt, hogy jöjjön megmenteni. Ezért lett a bukott Orbán olvasatában egy péntek éjjeli, szombat éjjel már elmaradt lengyel tiltakozásból egyenesen az egész lengyel nép fellázadása a brüsszeli, baloldali önkény ellen. Holott a varsói gyors úgy túlszaladt Budapesten és Felcsúton, hogy a belgrádi autokratát is elütötte. Varsóra nem azért érdemes figyelni, mert a saját párttársait és híveit rendre cserben hagyó, ezért minden nemzetközi felfordulásba két kézzel kapaszkodó, baloldali önkényről képzelgő Orbán erről képzeleg, hanem mert ha kicsit bántóan ugyan, de leegyszerűsítjük, akkor elmondhatjuk: ettől a pattanásig feszült helyzettől menekült meg Magyarország, amikor nem egyszerűen megbuktatta Orbán rezsimjét, hanem a Tiszának megszavazott alkotmányozó többséggel gázolta el. Ez nem azt jelenti, hogy minden belefér, de azt igen, hogy az alkotmányozó többség akkor is alkotmányozó többség, ha nem az Orbán-féle szélsőjobbos erők birtokolják.

A lengyel helyzet nagyon súlyos és pártállástól, politikai színezettől függetlenül senkinek nem jó hír, aki nem bűnözői mentalitással közelít a politikához. Reménysugár viszont Orbánnak, aki Putyinhoz hasonlóan abban érdekelt, hogy minél jobban eluralkodjon a káosz Európában. Látjuk, hogy Olaszországban, Franciaországban és másutt mi a helyzet. A lengyel – alkotmányos – válság természeténél fogva más, de a végeredményét tekintve nem. Minél rosszabb Európának, az EU-nak, minél zavarosabb a helyzet minél több országban, annál jobb az ellenségeiknek. A szabadság viszont tényleg nem tűri az önkényt. Ebben legalább sikerült igazat állítania.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.