Október 31,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Hacsaknem Blog


Nőügyekkel foglalkozni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,008,575 forint, még hiányzik 1,291,425 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Az Isztambuli egyezmény politikai hiszti. A nők helyzete a legjobb állapotban van Magyarországon, nem kell választani a család és munka között, a kormány fellép a családon belüli erőszak ellen is. Az áldozatsegítésben, szociális és családpolitikában minden védelem adott.”

2019 júliusában hangzott el ez a állítás (még fiatalok voltunk és reménytelenek) a parlamentben, ahol az Európai Ügyek-, illetve az Igazságügyi Bizottság meghallgatásán korabeli Varga Judit igazságügyi miniszter így indokolta az Orbán-kormány elutasító álláspontját az Európa Tanács 2011-ben elfogadott Isztambuli Egyezményével kapcsolatban, amely a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzését és felszámolását célozza. Amelyet Magyarország 2014-ben ugyan aláírt, de soha nem iktatta törvénybe, sőt,  2020-ban a Fidesz-KDNP-s többségű parlament elfogadta az egyezmény elutasítását kérő KDNP-s nyilatkozatot.

Varga Juditnak – aki nem arról jutott eszembe, hogy a szemfüles Blikk megírta: elkelt a Magyar Péterrel közösen, csok-támogatással építtetett balatonhenyei házuk – a szeme nem rebbent felívelő politikai karrierje és a gyorsan múló évek során, valahányszor azt állította, hogy a nők helyzetével minden rendben van Magyarországon. A saját ideális házasságáról (talán még van, aki emlékszik a nyitott ajtajú kalitkáról szóló metaforára), a kapcsolati erőszakról és a családvédelemről szóló veretes nyilatkozatai – amelyekből hatalmas csokrot kötött a hálás jelenkor – pillanatok alatt ráncosodtak felismerhetetlenné, miután a volt férje nyilvánosságra hozta azt az elhíresült, az Orbán-kormány működésére nem különösebben jó fényt vető hangfelvételt. Az akkor már nem igazságügyi miniszter súlyos állításokat fogalmazott meg volt férjével, Magyar Péterrel kapcsolatban, aki bevallása szerint állítólag évek óta erőszakosan bánt vele, nadrágövet, könyveket vágott hozzá és többször meg is fenyegette.

Ezeket az állításait aztán rendre meg is erősítették a nőügyekkel büszkén nem foglalkozó Orbán Viktor párt- és elvtársai: úgy gondolták jó ötletnek visszavágni az egyébként reménytelen helyzetben lévő, elkeseredetten próbálkozó Magyar Péternek, hogy sorra álltak elő azzal, amivel elsőként talán Bayer Zsolt. A Fidesz akkor már tíz éve tudott arról, hogy Magyar „miképpen bánik a feleségével”. Hogy a saját döntése volt vagy Rogán Antal visszautasíthatatlan utasítására tette, az ma már teljesen mindegy, az biztos, hogy Varga Judit még Hajdu Péter bulvárkanapéjára is odaült elsírni, hogy a volt férje, azóta Magyarország miniszterelnöke, éveken át terrorizálta, verbálisan és fizikailag is bántalmazta. Ez helyezte igazán tragikus fénybe az éveken át hangoztatott, az Orbán-kormány családvédelmi és áldozatsegítési tevékenységét és fényes sikereit dicsérő kijelentéseit. Hogy miközben ő mindennel elégedett volt a nők védelmét illetően, rendszeresen házastársi erőszak áldozata volt.

Ezt a történeti áttekintést azért tartottam fontosnak, mert az Orbán-kormány megbukott, a nők helyzetével kapcsolatos problémák viszont itt maradtak. Ahogy D. Tóth Kriszta fogalmazott egy friss interjúban: rendszert váltottunk, de idegrendszert nem. Én az előbbiben sem vagyok teljesen biztos, de a lényeg az, hogy tegnap délután volt egy demonstráció a Kossuth téren, ami néhány üdítő kivételtől eltekintve nem igazán érte el a sajtó ingerküszöbét. Pedig még egyszer: Varga Judit állításaival ellentétben természetesen semmi nem volt rendben április előtt se a nők helyzetével, a kormányváltás ezen egyelőre semmit nem változtatott. Az legfeljebb a sors szelíd iróniája, hogy éppen a magát a bántalmazott nő áldozati pózába vágó egykori igazságügyi miniszter volt férjének kormányára hárul a feladat, hogy bebizonyítsa: fundamentálisan mást gondol a nőügyekről, mint amit a pálinkázási és szotyolaköpködési ügyekkel kiemelten foglalkozó Orbán Viktor és kormánya. Akiknek belefért, hogy az igazságügyi minisztert állítólag bántalmazza a férje, az egyetlen fontos szempont az volt, hogy ez ne derüljön ki, és ne vessen rossz fényt még véletlenül se az idealizált, családbarát, nemzetikeresztény imázsukra.

Tehát Varga nem arról jutott eszembe, hogy eladta azt a takaros kis balatonhenyei vityillót, amit még a volt férjével együtt vásároltak, hanem arról a tegnap délutáni, Orbán boszniai pálinkázásánál jóval kevésbé kattintásbarát ún. kékharisnyás demonstrációról, amit a Kossuth téren tartottak civilek, akik az Isztambuli Egyezmény haladéktalan ratifikálását, a nők és gyermekek valódi, rendszerszintű védelmét, a szívhangrendelet eltörlését, valamint a manipulációtól mentes egészségügyi ellátást követelték a kormánytól, mert szerintük a nők elleni erőszak többé nem maradhat magánügy. Ahogyan a Fidesz számára korábban minden olyan kellemetlen ügy magánügy maradt, aminek esetleges közüggyé válása veszélyeztette volna az uralkodó hatalmát.

Nem vagyok nőjogi aktivista, sem feminista, laikusként valahogy soha nem gondoltam, hogy a konkrét egyezmény, bármely jogszabály ratifikálása, jogrendbe ültetése önmagában megoldaná azt a problémát, aminek rengeteg áldozata van egy olyan Magyarországon – ahol mint tegnap elhangzott – négyszázezer gyerek él alkoholista szülő mellett, hetvenezer gyereket bántalmaznak fizikailag vagy lelkileg, és minden héten megölnek egy nőt, de azt gondolom, hogy aki mindenféle genderügyi és migrációs aggályokra hivatkozva nem hajlandó ezt a dokumentumot a magyar jogrend részévé tenni, az csak kifogásokat keres arra, hogy miért nem foglalkozik a problémával. A Magyar-kormány egyelőre nem adott egyértelmű választ erre a ratifikációs felvetésre, bár Vargánál annyival előrébb vagyunk, hogy megalakult a Tisza-frakció női műhelye, amivel kapcsolatban Pásztor Anett tiszás országgyűlési képviselő azt mondta a HVG-nek, hogy a következő ülésükön tárgyalnak az isztambuli egyezmény ratifikációjáról. Pásztor a pénteki demonstráció előtt több női képviselőtársával személyesen vette át Hajnal Edina nőjogi aktivistának az egyezmény ratifikálása mellett kiálló petícióját, erről a Facebookon azt írta: „az érintett szaktárcák intenzíven dolgoznak a nők védelmét szolgáló szabályozási és jogalkotási lépések előkészítésén”.

Azt nem lehet mondani, hogy ez már nem előrelépés ahhoz képest, hogy az egész politikai hiszti, és egy olyan ügy, amivel egy magára valamit is adó harcos alfahím-miniszterelnöknek lealacsonyító volna foglalkozni, mert nagyon is. Mint ahogy az is tény, hogy az Igazságügyi Minisztérium két nappal ezelőtt szóba állt a nőszervezetekkel, nem az volt az automatikus reflex, hogy lesöpörték a javaslataikat az asztalról, mert már minden rendben van, mindenki biztonságban van, és ha az ember nem hívja ki maga ellen a sorsot, akkor nem esik bántódása. Ugyanakkor semmi magyarázat nincs arra, hogy a szívhangrendelet még mindig érvényben van, holott ahogy tegnap egy felszólaló elmondta, a testi önrendelkezés akadályozása akkor is nők elleni erőszak, ha valaki Istenre hivatkozva teszi, de az egészségügyi miniszter az egyházakkal és mindenféle összeesküvés-elméletekben utazó fura szervezetekkel egyeztet erről a kérdésről. Ezen már rég túl lehetne lenni, és még akkor is csak ott tartanánk, hogy egyáltalán nem látszik, hogy az új kormány számára különösebben prioritás lenne a nőjogi szempontok érvényesítése. Pedig a populista dízeltámogatás meg a rezsicsökkentés megtartása mellé valahova ez is beférne simán. Nem pusztán azért, mert a magyar társadalom valamivel több mint fele nő, hanem mert egy emberséges Magyarországon ez alap. Nem a dízeltámogatás.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.