NEHAZUGGY

A változás kapujában Szerbia

Lázár Gergő | Ma | 19:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 972,094 forint, még hiányzik 1,327,906 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szerbia lehetőséget teremtett arra, hogy újra csatlakozzon Európához. Illetve úgy igazán csatlakozzon Európához, amelynek egyébként földrajzi értelemben természetesen része. Itt nem az Európai Unióról beszélek, hiszen véleményem szerint az ahhoz való csatlakozásra még nem állnak készen, hanem arról, hogy Magyarország után ők is emlékeztessék arra a közösséget: Szerbia egy európai ország, nem pedig Vlagyimir Putyin gyarmata. Éveken keresztül ugyanis az volt igaz – persze ez egyik pillanatról a másikra nem változott meg -, hogy Magyarország és Szerbia egyaránt egyfajta trójai falóként viselkedett az EU-ban, ahol bár bőszen tagadták mindig, de valójában Moszkva parancsait teljesítették, Putyin szekerét tolták. Magyarország képviseletében Orbánék fúrtak meg uniós döntéseket, ahol csak tudtak, miközben a szerbekkel együtt kiálltak egy háborús bűnös és agresszor mellett. A legtöbb európai polgár számára teljesen elfogadhatatlan volt az, hogy a kontinens két állama ilyen véleményt fogalmazzon meg. Elvégre szinte a teljes EU egyhangúlag az ukránok mellett tette le a voksát a háborúban, és elítélte azt, amit az oroszok művelnek.

Szerbiában két évvel ezelőttig az emberek ezt némán elfogadták, ahogy Magyarországon is, sőt, azért sokan voltak, akik ezzel egyet is értettek, ezt nem érdemes tagadni. Azonban az újvidéki vasútállomáson történt szerencsétlenség egy olyan elégedetlenségi hullámot indított el, amely végül a szerb kormány bukásához vezetett. Az persze meglepő volt sokak szerint, hogy Alekszandar Vucsics nem próbálta meg megváltoztatni a választás eredményét, hanem még a szavazatok megszámlálása előtt elismerte a vereséget. Állítólag kellett ehhez a meggyőzés, és elvileg az egyik, aki győzködte és lebeszélte az erőszakról, az éppen Orbán volt, de a lényeg, hogy bejött. Vélhetően erre sokan nem számítottak, ami egyébként igaz volt Orbán Viktor esetében is. Orbán ugyan a választások előtt több módszert is bevetett annak érdekében, hogy a maga javára befolyásolja a voksolás eredményét, de ezek egyike sem volt elég hihető ahhoz, hogy az emberek hatalomban tartsák újabb négy évre. Orbánt áprilisban elzavarták a magyarok, majd ezt követően október végén Vucsicsot, Orbán hű szövetségesét is eltakarították a szerb fiatalok.

Itt viszont még nem ér véget a történet, hiszen szép és jó dolog az, hogy a fiatalok mellé állt szerb társadalom leváltotta Vucsicsot, de most jött el az az idő, amikor valamiféle kormányt kell alakítani. Anélkül ugyanis könnyen lehet, hogy az emberek egy része csalódni fog, és azt követeli, hogy azonnal alakuljon meg valamiféle kormány. Persze érthető, hogy erre nem feltétlenül készültek fel a diákok, de ez nem változtat a lényegen. Most van lehetőségük arra, hogy megmutassák a világnak, Szerbia egy európai ország, ahol az emberek többsége hajlandó csatlakozni az európai normákhoz és értékekhez. Ehhez viszont az szükséges, hogy elítéljék az orosz agressziót és a szerbek többsége beismerje végre, hogy nem tarthatnak igényt a térség több országára. A helyzet az, hogy Jugoszlávia széthullott és már soha többet nem fog újra létrejönni. Azt is el kellene felejteni, hogy megpróbálják elutasítani azt a véleményt, hogy a boszniai háborút mindenki más okozta.

Én úgy vélem, hogy az EU nagy része szívesen fogadná Szerbiát egy napon a szövetségben, de ehhez az kell, hogy változások történjenek az országban. Erre most komoly lehetőség van, hiszen az oroszpárti Vucsics eltakarításával olyan kormányt alakíthat a győztes formáció, amely előre tekint a jövőbe, nem pedig a múltját siratja. Véleményem szerint az egyetlen helyes út Szerbia előtt az, ha arra törekednek, hogy minél jobb kapcsolatot alakítsanak ki a szomszédaikkal és magával az EU-val, hogy egy napon valódi tagként ünnepelhessük őket. Hiszen komoly előnyökkel járna a szerbek tagsága, de ez csak akkor elképzelhető, ha képesek változtatni a kommunikációjukon és a mentalitásukon is. Mert én nem tudom, hogy egyébként mi az átlagember véleménye bizonyos kérdésekkel kapcsolatban, de ha arra hagyatkozunk, hogy az eddigi kormány mit képviselt, akkor nehezen elképzelhető az, hogy egyhamar csatlakozni tudnának az EU-hoz.

Azonban nem szabad egy kormány alapján megítélni egy teljes társadalmat. Hiszen ha ezt tennénk, akkor például a magyar vagy az amerikai vagy az orosz társadalom is teljességgel elfogadhatatlan lenne a többség számára. Az ugyanis egyértelmű, hogy a szerbek változást akartak és ez azt is mutatja, hogy talán a szerb társadalomnak is elege volt abból, ahogyan az ország vezetése működött és amilyen képet festett Szerbiáról. Azt remélem tehát, hogy a „forradalmat” egy társadalmi változás fogja követni, amelynek eredményeként Szerbia is csatlakozhat az európai közösséghez és megbízható, hasznos tagja lehet.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!