NEHAZUGGY

A többit Lölő megtarthatja és a hajára kenheti. Vagy az Andi hajára

Molnár Bálint | Ma | 8:22

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 606,425 forint, még hiányzik 1,693,575 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hejhó! Áradjon a bölcsesség és az intelligencia! Azért pont ez a kettő, mert eszembe jutott, hogy a többdiplomás aranyásóné elsősorban ezt szereti a férfiakban: az intellektuális csillogást. Amiről meg az jutott eszembe, hogy bár mostanság nem fennállásuk aranykorát élik a csillogó intellektusáról ismert milliárdos gázszerelő és rengeteg mindenhez értő parafenomén, Mészáros Lőrinc nevére írt birodalom közpénzből aranyat tojó cégei, a birodalmi luxusgép újabb körúton volt. A jelenleg OE-LAD lajstromjellel ellátott, szaros 22 milliárd forintos értékű Bombardier Global 6500-as éppen csak visszaérkezett franciaországi, majd dél-afrikai kirándulásáról, október 8-án ismét útnak indult, változatosság kedvéért az Egyesült Államok felé.

Azt írja az újság, hogy rövid San Francisco-i megálló után Hawaii-n landolt a gép. Az utasok a fővárosban, Honoluluban egy teljes hetet töltöttek, de közben rövid időre elutaztak a szigetcsoport keletibb részén található Kahuluiba is. Hát nahát. És akkor mi van? Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy azért robotolt éjt nappallá téve ez a gazdájánál is kevesebb alvás mellett irgalmatlan sikereket és ezermilliárdos vagyont felhalmozó csodaember, hogy ne fussa az asszonykának októberben egy Hawaii kiruccanásra? A haveri kapitalizmus ugyan leszállóágba került, és a miniszterelnök – aki Lázár János űzött vad szerint nemrég még Mészáros Lőrinc seggéből nyalta ki a tíz fillért – jövő évi költségvetést ismertető, napirend előtti rekordhosszú gigaexpozéja szerint ez nem sok jót jelent Lölőnek és hasonszőrű pajtásainak, de aki közel 1800 milliárd forintnyi vagyont harácsolt össze amíg a gazdája hatalmon volt, az nem adhatja lejjebb.

Amúgy is büszke lehet magára ez az egységsugarú faék, meg a kedves neje is rá. Úgy értem, akár megtiszteltetésnek is veheti, hogy az a miniszterelnök, akinek tavaly még nyílt levélben üzent az immár a Hont nevű megmondóember vezérigazgatta, macskaadóval támadó Indexen (amelyben kikérte magának, hogy a Tisza Párt elnöke, akkor még nem miniszterelnök agresszívnek nevezte őt, azt ~~hazudta~~ állította, hogy 2009 óta milliárdos, sajnálatát fejezte ki, amiért a gázszerelő szakma szitokszó lett Magyarék miatt, és azt is állította, hogy Magyar korábban éveken át próbált állást szerezni nála), a tegnapi 126 perces monstre felszólalásában több alkalommal is a szájára vette a nevét. A Fidesz-frakció tagjainak helyében én is a telefonomat nyomogattam volna, miközben a beszélő egy véget érni nem akaró intézkedéscunamival sokkolta őket, aligha Pócs János volt az egyetlen, akinek a tudata nem fogta át, amit hall. Ezúttal is jó retorikai húzás volt eme eszközhöz amúgy is gyakran folyamodó miniszterelnöktől, hogy éppen ezért néha kifejezetten hozzájuk beszélt – és hatalmas muhaha – „Mészáros Lőrinc frakciónak” nevezve a bukott kormánypárt tagjait. 126 perc alatt 21 alkalommal hangzott el ez a kifejezés. Senki nem mondhatja, hogy ezért nem volt érdemes megcsilliárdosodni.

Még akkor is érdemes volt, ha nem mindenki hiszi el Lölőnek, hogy bármit is érnek azok a cégei, amelyek az elmúlt több mint tíz évben kizárólag állami közbeszerzésekből éltek, semmit nem kockáztattak, nemhogy a vállalkozás kifejezéssel egy lapon lehetne emlegetni őket. Mégse kell az osztrák POR építővállalatnak a V-Híd Építő Zrt, a Lölő-birodalom ékköve, ami a papíron tulajdonosának a legnagyobb hasznot hajtotta. Bár a hírek arról szóltak múlt hét végén, hogy hamarosan megszületik a megállapodás az osztrákokkal, csak az nem világos, hogy maga a Zrt. is az osztrákok tulajdonába kerül-e, vagy simán „kiürítik”, vagyis a cég minden eszközét és minden munkavállalóját átadják, mostanra A Telex eldőlt a kérdés: a PORR nem szándékozik felvásárolni a V-Híd Építő Zrt.-t, az egyetlen fontolóra vett lehetőség a meglévő építési projektekkel összefüggésben a munkavállalók, a gépek és a berendezések esetleges átvétele. Kicsit furcsának is tűnt ez a felvásárlási szándék, nagyjából ugyanolyan abszurd, mint Nagy Márton svájci bankárkarrierje. Hogy ugyan kinek kellene egy olyan cégnek nevezett izé, amelynek egyetlen értéke az állami közbeszerzés. Ha elfogy az adófizetők pénze, lófasz se marad belőle. Amire érdemes pénzt adni az esetleg néhány szakképzett munkavállaló (ha van), meg a gépek és berendezések, a többit Lölő megtarthatja és a hajára kenheti. Vagy az Andi hajára.

De nincs idő könnyeket hullajtani Magyarország és a világ történelmének legmagasabbra, konkrétan a Forbes-listára felkapaszkodott gázszerelőjéért, itt van tehát a jövő évi költségvetés, amelyről értelemszerűen mindenki a saját szempontjai és érdekei szerint fogalmaz meg véleményt. Van, akinek tetszik. Van, aki szkeptikus. Van, aki elismeri a paradigmaváltást. Van, aki kevésnek találja az orbánizmus levágott teheneinek számát. Van viszont egy csoport, amelynek a véleménye egyáltalán nem számít ebben a kérdésben. Ez pedig a parlamenti ellenzék. Különösen az a része, amelyik volt már kormányon nem keveset (állítólag a KDNP-nél tovább még soha senki, ami azért mindent elmond erről az országról, ahol egy nem létező világnézeti piócapárt hivatalosan a leghosszabb ideig volt kormányzati pozícióban), és amelynek összes költségvetését egyetlen valódi szándék íratta: a minél nagyobb mértékű harácsolás. Hogy Orbán és a strómanhálózat minél nagyobbat profitáljon a legalacsonyabb jövedelműek nyomorából. Nem volt bonyolult, a számokat se volt muszáj eltalálni, nem is találta el Nagy Márton életművész, a közgazdaságtan egyik legnagyobb szélhámosa, a lényeg az volt, hogy az állam orrvérzésig erőltesse a beruházásokat, amiket a NER-klientúra csinál meg, abból majd lesz munkahely és fizetés, lehet virítani a GDP-növekedéssel és a nemzeti nagytőkét hizlalni, meg bezzegezni, hogy de legalább nem az idegenszívűek viszik ki a lóvét az országból. Minden más le volt tojva.

Ezzel szemben amit most látunk ennek az embert próbáló 126 percnek az alapján: hogy léteznek a közszolgáltatások, hogy fontos az egészségügy, az oktatás, a működő infrastruktúra, a vízmegtartás, megannyi minden más (az árréstop kivezetését üdvözlöm, a rezsicsökkentés megtartását nem annyira, de elfogadom, hogy a Tisza nem azért akart kormányra kerülni, hogy az első száz méteren elbukjon), és fontos, hogy mindenből egy sokkal szélesebb kör profitáljon, mint korábban, mert végső soron akkor működik az ország, ha sokaknak jobb, ha sokkal többen tudnak emberhez méltó módon fogyasztani – még ha ritkán is nyaralnak Hawaii-n -, emberhez méltó életszínvonalat fenntartani. Persze rohadt sok a bizonytalansági tényező, és a hatalmi hübrisz is befigyelhet, és az is lehet, hogy nem lesz kisebb az állam, de az nem kérdés, hogy igazságosabb lesz. Akkor mindenképpen, ha a tegnap bejelentett 4,9 százalékos hiánycéllal tervezett büdzsé nagyvonalait sikerül tartani és ha a továbbiakban a le nem vágott tehenekhez is bátrak lesznek hozzányúlni. Önmagában az, hogy ha egy kormány nem az ország polgárainak kirablására és néhány dinasztia gusztustalan felhizlalására szakosodik és épít politikát, hanem a szolidaritás, hatékonyság, igazságosság eszméit is szem előtt tartja, akkor abból elvileg nagyon nagy baj nem lehet. Ahol a fővárosi és a borsodi jövedelmek között több mint tíz százalékos különbség van, ott minden sürgős, és tegnap is késő lett volna. Ettől nem mindent lehet egyszerre. De abban nemigen van túlzás, hogy egy tisztességesebb országban végül is az egész társadalom nyer.

Búcsúzó gyanánt: a műtött gerincű Gulyás Gergely, aki még nyáron mondott le a frakcióvezetésről, és ugyan a mandátumát megtartotta, de alig jár be a munkahelyére, és akit a főnöke hízelgően a gyenge idegeivel egy lapon emlegetett a DPK-táborban azt mondta a Népszabadságnak, hogy megfontolja, hogy hosszabb távon van-e indok a parlamentben maradására. Hát ez a különbség köztünk meg Gulyás között (bár speciel pont az idegeivel nincs semmi baj, egészséges ember nem tudott volna ott állni azokon a kormányinfókon és folyékonyan végighazudni az elmúlt éveket): hogy mióta megbukott a pártja, ellenzékből már nem annyira fontos az ország sorsa, ha nem éri meg annyira, akkor inkább megfontolja. Hát ja. Ezért jó meggyőződésből csinálni valamit, mert akkor olyankor is felkel az ember, ha egyébként nem tenné. Nem azért csináljuk, mert annyira megéri, hanem mert 10 éve is, 5 éve is, fél éve is ugyanazt gondoltuk fontosnak. Még 12 nap van a hónapból, támogasd a Szalonnát! Köszi.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!