– nem bizonyos szexuális tartalmaktól, hanem minden öncélú pornográf tartalomtól védik a gyermekeket,
– segíti a kórházban hagyott csecsemők helyzetét, vagyis azt szavatolja, hogy minél kevesebben maradjanak a kórházakban,
– szigorítja az online térben fiatalok ellen elkövetett bűncselekmények elleni fellépést,
miközben valóban kikerültek a jogszabályból egyes, a homoszexualitás megjelenítését és népszerűsítését tiltó HOMOFÓB, se a 21. századdal, se a civilizációval, se az emberséggel össze nem egyeztethető passzusok.
Ezek a tények. Ebből lett az, hogy a Tisza-kormány kinyitotta az iskolák kapuit az LMBTQ-szervezetek előtt. Ebből lett az, hogy a Fidesszel és a Mi Hazánkkal tökéletesen ugyanazon a hamis hangon levegőért kapkodó KDNP azon őrjöng napok óta, hogy a pécsi Emberség Erejével Alapítvány egy nappal a törvény elfogadása után már az iskolákban „érzékenyíti” a gyerekeket. Teszik ezt annak ellenére, hogy a szervezet valójában pályaorientációs foglalkozást tartott, annak ellenére, hogy a foglakozást már akkor leszervezték, amikor a törvénymódosítás még a kanyarban nem volt, annak ellenére, hogy a társasjátékot, amin most kiakadtak, az Orbán-kormány ideje alatt is vitték iskolákba, és annak ellenére, hogy nem volt még szülő, aki ne tudott volna arról, hogy milyen foglalkozáson vesz részt a gyereke, és olyan idegállapotba került volna a genderveszedelemtől, mint a kereszténydemokraták.
Erre szokták azt kérdezni, hogy egyáltalán létezik a KDNP, és ugyan kit érdekel, hogy mit beszélnek? Hogy hagyjuk már ezeket, legfeljebb nevetni érdemes rajtuk, vagy még azt sem. Ezzel nem annyira értek egyet. Akkor sem, ha minden liberalizmusom ellenére sötétebb pillanataimban azt gondolom, hogy ebben a formában, ezzel a veszett ideológiai torzulással, ezzel a sérült lelkülettel, ezzel a mindegy, csak valakiknek mindenképpen rossz legyen, valakik ne legyenek, ne látszódjanak, ne beszéljenek, ne akarjanak, ne legyenek jogaik, mert attól nekünk jobb lesz mentalitással a KDNP nem/sem lehetne keresnivalója a politikában. Hogy a legragacsosabb kirekesztést ráadásul a kereszténységre és – mint jelen esetben is történik – a gyerekekre hivatkozva követik el, nem egyszerűen sértő, hanem vállalhatatlan. Szerencsére azt, hogy kinek van keresnivalója a politikában, nem én, nem is a Jóisten, hanem a választók döntik el, és ha nekik belefér a hazugság, akkor majd szavazzanak Rétvárira és Máthé Zsuzsára.
Addig is mindenki kikérheti magának, aki úgy érzi, hogy a saját gyereke nem szorul a KDNP védelmére. Például biztosan nem hívogatja a KDNP segélyvonalát, nem írja alá a minden elemében hazug petíciójukat, és elutasítja a kereszténykedés mázába csomagolt, Vlagyimir Putyin kottáját idéző, genderező gyűlöletpropagandát. És közben persze felismeri, a Fidesz-KDNP kormányzásának vége sem a károkat nem tette semmissé, sem a méreg nem tűnt el. Vannak emberek, akik ma is isszák ezeket a szavakat, akiket félelemmel és bizalmatlansággal tölt el ma is az ismeretlen tartalmú gender és a nemváltó műtét gondolata. Akik komolyan rettegnek attól, ami Rétvári száján habzik. Akik tényleg aggódnak a gyerekeikért és az unokáikért. Lehet, hogy majdnem mindegy, mit mond egy tulajdonképpen valós társadalmi támogatottság nélküli ellenzéki párt, de attól még mérgező. És azt hiszem erre nem az a válasz, hogy a demokratikusan megválasztott többség magyarázkodik, hogy nem is igaz, hogy Magyar Péter a genderszervezetek hőse, hogy nem is igaz, hogy ez valamiféle gesztus és a meleglobbi győzelme. Erre az a válasz, hogy a fóbiákat kezeltetni kell, nem büszkének lenni rájuk, hogy a tájékoztatás, a felvilágosítás nem veszély, hogy az érzékenyítés nem szitokszó, a félelem nem életforma, a hazudozás nem erény és most már végre hagyják békén a gyerekeket. Olyanok inkább ne védjék meg őket, akiknek rendben volt a legkiszolgáltatottabb gyerekek éheztetése, kínzása, megerőszakolása, halálba hajszolása, de akik bűncselekmények elkövetésével vádolt politikusokért imádkoznak.
