Október 14,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Van az a határ

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 457,600 forint, még hiányzik 1,842,400 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szabadesésben a mobilpiac: 14 éve nem vettek ilyen kevés okostelefont a brutális árak miatt. Húsz százalékkal zuhantak a globális okostelefon-kiszállítások a harmadik negyedévben a Counterpoint Research adatai szerint. A vásárlók a memóriachipek drágulása miatt elszálló árakra reagáltak kivárással

– áll az MTI által közölt beszámolóban. Az emberek végre megelégelték azt, hogy minden és minden is megdrágult és ahelyett, hogy félévente vagy évente új telefont vennének, rájöttek arra, hogy erre egyébként semmi szükség nincs. Ha az ember belegondol abba, hogy milyen elképesztő mennyiségű elektronikus szemetet termelünk – amely leginkább az ázsiai és afrikai országok környezetét pusztítja -, akkor talán nem is akkora baj az, hogy sokan úgy döntöttek, hogy kivárnak a mobilvásárlással. Az árak ugyanis olyan elképesztően elszálltak, hogy a gyártók tudomására kell juttatni azt, hogy nem vagyunk hajlandóak ilyen magas árakat kifizetni csak azért, mert egyes cégeknek az éppen a hóbortja, hogy az adatcentrumokra koncentrál.

Miközben van az MI-nak pozitív hozadéka bőven, sokak véleménye szerint messze nincs akkora szükség rá, mint azt az egyes kormányok, cégek és országok el akarják hitetni velünk. Ma már szinte mindenhol találkozhatunk az MI által kreált poszterekkel, reklámokkal, videókkal és mindenféle más termékkel, amelyeknek az előállításához elképesztő mennyiségű energiára, vízre és memória kapacitásra volt/van/lesz szükség. Számtalan elektronikai terméknek elképesztően megemelkedett az ára, mivel mindenki az MI-ra koncentrál, ezért kevesebb memória marad a telefonok előállítására. Ennek következtében úgy érzik a gyártók, hogy lassan már bármilyen összeget elkérhetnek egy-egy telefonért. A legújabb mobilokért már nem sajnálják egyesek az akár egymillió forintos összeget sem, ami véleményem szerint elfogadhatatlan. De nem csak az én véleményem ez, hiszen 14 éve nem vásároltak ennyire kevés új telefont a felhasználók, ami csak egy komoly jelzés kell, hogy legyen a gyártók felé.

Erre szokás mondani, hogy kereslet és kínálat, de jól láthatóan a kereslet igencsak csökkent pont azért, mert a cégek át akarják hárítani minden költségüket a vásárlókra. A gond pedig az, hogy a cégek úgy vannak vele, hogy ha az emberek évről évre képesek kifizetni ezeket az árakat, akkor miért csökkentenének? Ez történt a Covid után is, amikor az akkor a világjárvánnyal magyarázott árak valahogy soha nem csökkentek vissza az eredeti szintekre. Most éppen az ukrán háborúval takaróznak egyesek, de a valóság az, hogy csupán élnek a lehetőséggel és valami másra fogják az áremelkedést, hiszen az emberek kifizetik a ma már bántóan magas árakat is. Azonban egy okostelefon nem egyenlő egy kiló krumplival. Utóbbi ugyanis egyeseknek szükséges, miközben okostelefonból lehet használtat is venni, vagy éppen nem annyira menő változatot. Az elektronikus eszközök terén tehát van lehetősége a vásárlóknak úgymond sztrájkolni az árak ellen, amelynek hatására vélhetően csökkenni fognak az árak, de ezt az élelmiszerek esetén jóval nehezebb megtenni, ha csak nem akar valaki éhségsztrájkolni.

A cégek kapzsisága véleményem szerint az elmúlt években talán soha korábban nem tapasztalt szintet ért el. Nem érdekli őket az, hogy kinek mennyi pénze van, csak az, hogy fizessék ki az egyre emelkedő árakat. Ők még nagyobb bevételre akarnak szert tenni, hiszen akkor sokkal komolyabb osztalékokat tudnak kivenni a cégekből. Ezek a pénzek aztán sokszor nem egy új modell fejlesztésébe mennek – elég csak megnézni például az iPhone mobilokat, amelyek rendre ugyanúgy néznek ki az elmúlt évtizedben és egyre kevesebb újdonságot tartalmaznak -, hanem a cégekben részvényeket birtoklók kifizetésére. Ezt egy elektronikai cég még lazán meg is teheti, hiszen ezek birtoklása nyilván nem feltétele az életnek, de amikor mondjuk élelmiszerrel foglalkozó vállalatok teszik ugyanezt, akkor már egészen másról van szó. Véleményem szerint a kormányoknak korlátozniuk kellene azt, hogy milyen ár megengedhető bizonyos termékekért – nem hatósági árakra gondolok – és vizsgálni az élelmiszerekkel foglalkozó cégek bevételeit. Hiszen ha egy cég azzal takarózik, hogy a Covid, és az ukrán háború miatt minden sokkal drágább, aztán kiderül, hogy soha korábban nem látott mértékű árbevételre tett szert, akkor hazudott a saját vásárlóinak, amit köztudomásra kellene hozni.

Ezek a cégek egyék meg azt, amit főztek. Mint ahogy arról beszámoltam már korábban is, amikor az aszályokat követően ok nélkül elképesztően magasan tartották az olívaolaj árát Spanyolországban, akkor azt a spanyolok egy idő után megelégelték és inkább másfajta olajat kezdtek el vásárolni, ami aztán igen gyorsan az olívaolaj árának csökkenéséhez vezetett. Csak akarat kérdése az egész és az, hogy az emberek a pénztárcájukkal szavazzanak. Van az az ár, ami még megmagyarázható, de 1 millió forint egy okostelefonért nem ez a kategória, ezért lehet, hogy jobban teszik a cégek, ha átgondolják, hogy meddig mehetnek el a vásárlók hülyének nézésében.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.