Míg a korábbi miniszterelnök tegnap azt kísérelte meg bebizonyítani a közösségi oldalán és az MTI-nek eljuttatott közleményben is, hogy ő semmire nem utasította a hatóságokat Európa szerinte legnagyobb korrupciós botrányában (?), de ha szükség lett volna rá, természetesen utasította volna őket, hogy sikeresen megállítsák és felszámolják az ukrán maffia pénzügyi akcióit Magyarországon (?), a parlamentben is dúlt az újkommunista önkény. Abban a parlamentben, ahova ő nem volt hajlandó beülni a szavazóit azok után újra szemen köpve, hogy egyszer már csúnyán szemen köpte őket, amikor azt hazudta nekik, hogy megnyerik a választást.
A parlamentben olyan nagy a tiszás önkény, hogy a Fidesz és a KDNP a mi hazánkos Novák Előd közreműködésével és baráti segítségével meg tudta akadályozni Orbán meghallgatását a kegyelmi ügyben. Tegnapi hír, hogy nem szavazta meg a Kegyelmi Botrány Felelőseit Feltáró Vizsgálóbizottság, hogy meghallgassák a bukott miniszterelnököt. Az aranykonvojos ábra alapján szerintem sok értelme valószínűleg nem is lenne. Azt mond, amit akar, a vérében, a zsigereiben van, ez a védjegye, ez a politikai szexepilje: képtelen igazat mondani, képtelen felelősséget vállalni. Ha nem kötnek rá egy hazugságvizsgálót (vagy fordítva: egy hazugságvizsgálót rá), akkor nincs az a vizsgálóbizottság, amely érdemi, valós információk közlésére rá tudná bírni.
A lényeg, hogy tehát pénteki ülésén a paritásos alapon működő hat fős testület három tiszás tagja igennel, a fideszes Zsigó Róbert, a KDNP-s Máthé Zsuzsa és a mi hazánkos Novák Előd pedig nemmel szavazott. Ez utóbbi, a Dúró-Novák házaspár permanens uszításból egészen jól megélő egyik tagja azzal indokolta a döntését, hogy Orbán sok mindenért felelős, de szerinte ebben az ügyben még a meghallgatása sem indokolt. A szivárványos zászlókat bárhonnan letépni hajlandó, áldott állapotban lévő nőknek szépségversenyt szervező Novák arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha valamelyik meghallgatott személytől olyan vád hangzik el, amely alapján indokolttá válik a meghallgatása, akkor korrekt lehet a behívása. „Ha csak nem bátorkodik valaki azt a kijelentést tenni, hogy Orbán Viktor utasítására történt meg (mármint a kegyelmi kérvény jóváhagyása – szerk.), de ilyet még Magyar Pétertől sem láttam” – mondta.
Ebben a minden szempontból óriásplakátra kívánkozó fejleményben, amely szerint a bicskei gyermekotthon harminc éves tragédiáját bemutató jelentés nyilvánosságra hozása után közvetlenül a Mi Hazánk a Fidesszel és a KDNP-vel vállvetve leszavazta, hogy Orbánt is meghallgassák a bicskei köztörvényes pedofil bűnöző, Vásárhelyi János bűnsegédjének kegyelmi ügyében, véleményem szerint nem az a hír, hogy mit mondana Orbán, ha Novák Előd nem lett volna ilyen árulkodóan és leleplezően lelkes.
Az érvelés ugyan kínos, hiszen ha senki nem állítja, még Magyar Péter sem, hogy Orbán utasítást adott volna Novák Katalinnak hogy írjon alá Kónya Endrének, akkor nyugodtan meg lehetne hallgatni, hiszen nem felelős, tehát a bizottság színe előtt ezt akár egyértelművé is tehetné, nem? Emellett azt a felháborodott érvelést is láttam, hogy itt valójában az a probléma, hogy a kétharmados többség nem is csak egyszerűen értelmetlen, de kifejezetten káros politikai gesztusokat tesz az ellenzéknek, amely ellenzék értelemszerűen elszabotálni óhajtja a rendszerválást, nem elősegíteni, vagyis az a probléma, hogy ezeket a parlamenti vizsgálóbizottságokat paritásos alapon állították fel (kormánypárti és ellenzéki oldalról egyaránt egyenlő számú taggal), ami jelen esetben oda vezetett, az említett három ún. ellenzéki formációnak már eleve megvolt a lehetősége megakadályozni a bukott miniszterelnök meghallgatását.
Nem biztos, hogy népszerű ez a vélemény, de ezzel nem értek egyet. Akkor sem, ha pontosan tudom, hogy ez a fajta szokásjog a plurális demokráciákban virágzik, ahol kellően vegyes, színes és kompromisszumok megkötésére kénytelen a politikai paletta, ahol egy-egy választás nem élet-halál kérdése, és ahol a politikai szereplők álljanak az ideológiai barikád bármelyik oldalán, abban egyetértenek, hogy nézetkülönbségektől és konfliktusoktól függetlenül, azok dacára mind egy hajóban eveznek, egy hazájuk van, és annak az érdekei mindennél fontosabbak. Ilyen nemzeti minimum híján lehet a Tiszát azért kárhoztatni, hogy Máthé Zsuzsa és Novák Előd küllők közé dugott botja pontosan ugyanannyit ér, mint bármely tiszás képviselőé, aki a rendszerváltásban és nem annak megakadályozásában érdekelt. De ha komolyan vesszük magunkat, a rendszerváltás és a demokrácia szót hosszú távon is, akkor belátjuk, hogy éppen ez a paritásos elv garantálja azt, hogy bárkinek van többége, nem tud átlépni a kisebbség fején a politikai ellenőrzés és az állami visszaélések feltárásában. Mert közérdek az, hogy ha sikerül újratanulnunk a demokrácia nyelvét – elvileg ez a cél -, akkor a mindenkori kormánytöbbség ne tudja egyoldalúan elszabotálni a számára kényelmetlen ügyek kivizsgálását, vagy tisztára mosni egyik-másik számára kényelmetlen ügy érintettjeit.
De éppen ezért és ennek ellenére Novák Előd tegnapi lelkes parlamenti műsorában nem az a hírértékű, hogy nem fogjuk megtudni, mit halandzsázott volna Orbán Viktor a Fidesz politikai bukásának megágyazó kegyelmi ügyben, hanem az, hogy az az ellenzéki párt, amelyiknek nem volt még hatalma, amivel visszaélhetett volna, amelyik nem volt még kormányon, hogy lopni tudott volna, amelyet az különböztet meg a Fidesztől, hogy bár ugyanazokat az ordas ideológiai húrokat pengetik (fóliáznak, könyveket darálnak, és szívhang rendeletekkel támadnak), nem lehet őket korrupcióval és visszaélésekkel vádolni, egy nagyon világos helyzetben bizonyította be, hogy amikor tétje van, amikor élesben és részrehajlás nélkül kellene vadászni a bűnt, és érvényt szerezni a választási ígéreteknek, akkor csak ilyen önleleplező megfutamodásokra futja. Novák mindenféle vizsgálat nélkül tudja, hogy a volt miniszterelnököt még kérdésekkel sem érdemes szembesíteni, mert még Magyar Pétertől sem hallotta soha, hogy Orbán adott volna utasítást a másik Nováknak. A Mi Hazánk mindenféle vizsgálat nélkül tudja, hogy Orbán sok mindenért felelős, de azért soha nem, amiről éppen szó van.
Nem igaz, hogy most nőtt össze, ami eddig is összetartozott, de tegnap óta még eggyel kellemetlenebb lesz megsértődni azon, hogy ha azt mondja bárki, hogy a Mi Hazánk pontosan az, aminek látszik: a Fidesz fiókszervezete, leányvállalata és szatellitpártja. Nem elsősorban azért fontos ez, mert megerősít bennünket abban, hogy nem vagyunk hülyék, hanem azért, mert senki nem üldözi őket, minden jogosítványuk megvan, mégis saját maguk alatt vágják a fát azok, akik azt ígérték a híveiknek, hogy majd pártállástól függetlenül ugyanazzal a mércével kérik számon a jelenlegi és a korábbi hatalom képviselőit, de annyira nem bátorak, hogy a bukott miniszterelnöknek kellemetlen perceket szerezzenek, hogy a fájós térdével meg kelljen jelennie egy parlamenti vizsgálóbizottság előtt. Talán pont jól van ez így.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.