Október 2,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Hacsaknem Blog


Savba mártott kereszténység

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 16,040 forint, még hiányzik 2,283,960 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Úgy tűnik, a külügyminiszterasszony hiába nyilatkozta nemrég egy amerikai magazinnak, hogy ők, a Tisza egy „konzervatív, nagyon valláspárti kormány”, nem mindenkit győzött meg. Osztie Zoltánt, a Fidesz és a KDNP mindig ügyeletben lévő, hírhedt plébánosát – aki jó ember egyébként, például nem bélyegzi meg a buzikat, csak egyszerűen betegeknek tartja őket – például egyáltalán nem sikerült meggyőznie. Mint tegnap óta tudjuk, ő egy erkölcsileg mélységesen romlott társaságnak tartja a Tisza Pártot, „hitetlen, erkölcstelen nemzetárulónak, amelyik kiárusítja az országot a nagyhatalmaknak, a pénzügyi köröknek.” Erről prédikált a legfülbemászóbb szeretet hangján a plébános úr. Arról, hogy akik a Tiszára szavaztak, ellenségek és elpusztítják az országot, ő pedig büszke arra, hogy körülötte nincsenek tiszás szavazók, de ha mégis vannak, szeretné, ha nem lennének.

Mint szintén tudjuk, a miniszterelnök megosztotta a közösségi oldalán ennek a prédikációnak a fenti emelkedettséget is tartalmazó részleteit, ezeket a mélyen, alázatosan keresztény, szeretettől túlcsorduló szavakat, egyben magához képest higgadtan és tisztelettel, az egyház érdemeit és tevékenységét méltatva nyilvános elhatárolódásra kérte a Katolikus Egyházat, és jelezte: a derék egyházi embertől pedig bocsánatkérést vár. Magyar azt írta: „a kritikával sosincs gond”, de nem hiszi, hogy „akár egy hívő, akár egy ateista honfitársunknak el kellene viselnie azt, hogy egy katolikus pap egy templomban ilyen stílusban és ilyen tartalommal beszéljen róla”. Ha nem értettem félre, nem azért sértődött meg, mert őt és kormányát hitetlen, erkölcstelen hazaárulónak nevezte a pap, hanem mert a saját honfitársait minősítette és gyalázta. A szószékről. Egy templomban, ahol elvileg Isten igéjét hallani térnek be a tisztességes keresztények.

Igaz, hogy nem vagyok hívő, ennek ellenére vagy éppen ezért tőlem abszolút távol áll a szemforgatás is, a megrökönyödés is, ha Osztiéről van szó. Ritkán volt kedvem szóba hozni az elmúlt években, mert egyszerűen nem tudok mit kezdeni egy olyan pappal, aki politikusokért imádkozik és visszaeső pártaktivista tevékenységet folytat. Pedig alapvetően az a véleményem, hogy mint mindenki másnak, neki is joga van a politikai álláspontja megfogalmazásához, joga van hangot adni a pártszimpátiájának, bár én soha nem hallottam egyetlen, az Orbán-rezsimmel kapcsolatos kritikus véleményéről ismert, azt felvállaló egyházi embertől – például se Beer Miklóstól, se Iványi Gábortól -, hogy ilyen stílusban és ilyen tartalommal hányták volna az epéjüket a Fidesz és a KDNP választóira.

Ezért azt is gondolom, hogy persze ízléstelen az is, ha egy pap a templom falain kívül, mondjuk egy álcivil pártrendezvényen vagy egy párttévében törölgeti a lábát hívő és nem hívő emberekbe a világnézetük vagy a szexuális irányultságuk okán, de most tényleg túlszaladt valami ennél a visszaeső orbánista békepapnál. Ez a kirohanás mégsem őt minősíti, és ezt egyáltalán nem a védelmében mondom. Ez a kirohanás azt az egyházat minősíti, amelyik visszaeső őrjöngései ellenére az elmúlt években hagyta kibontakozni. Ez a kirohanás sajnos azokat a híveket is minősíti, akik isszák a vitriolba és savba mártott szavait, és egyáltalán nem utolsó sorban azokat a kereszténységgel kufárkodó, a kereszténység mázát magukra öntő pártokat minősíti (élen a szavazókkal nem, de parlamenti képviselettel rendelkező KDNP-vel), amelyeknek képviselői a habzó szájú pap védelmében lépnek át mind a saját honfitársaik fején, mind az Osztie Zoltántól ezúttal elhatárolódó főegyházmegyétől. 

Az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye ugyanis közleményben sajnálkozott és ütközött meg Osztie pár nappal ezelőtti feldebrői szentmisén elhangzott kijelentései fölött, és tette világossá, hogy ezek a szavak nem tükrözik az álláspontjukat, ellenben sértik az egyház közösségét és tarthatatlanok. A katolikus egyház eme szárnya úgy véli, hogy az emberek sértő minősítése és megbélyegzése Krisztus tanításával összeegyeztethetetlen, és nem az evangélium szellemében szól, nem csupán az emberi méltóságot sértik, de a főegyházmegye közössége számára is fájdalmasak. És akkor jön a magyar társadalom abszolút kisebbségét képviselő két párt és odadobja az egyházat is, a híveket is, a magyar társadalmat is az általa morálisan lezüllesztett politika pöcegödrébe.

• Egy jogállamban a miniszterelnök nem támadhatja az egyház szabadságát és autonómiáját. Egy jogállamban a miniszterelnök nem támadhatja az egyház papjait azok véleménye miatt. Egy jogállamban a miniszterelnök nem támadhatja a szólás- és lelkiismereti szabadságot. Nem mondhatja meg, miről prédikálhatnak a papok és hogyan viszonyuljanak hozzájuk főpásztoraik. (KDNP)

• Magyar Péter már nemcsak az ügyészséget, az ÁVH-t vagy a köztársasági elnököt utasítja, de az egyházat is. (…) Magyar Péter szembemegy az egyház tanításával a szívhang rendelet, az abortusz tabletta, az eutanázia, a gender és az azonos nemű párok örökbefogadása kapcsán, de megsértődik és dühöng, ha egyházi emberek emiatt nyíltan szembeszállnak vele. (…) Magyar Péter akarja már azt is megmondani, hogy mit mondhat róla egy pap és mit nem? Cenzúrázná a prédikációkat is? (…) Akinek itt bocsánatot kellene kérnie, az a szólásszabadságot, valamint az egyház és az állam elválasztásának elvét durván megsértő miniszterelnök. Egy miniszterelnök nem utasítgathatja az egyház vezetőit. (Rétvári Bence) 

• Bárki, aki ellene mond vagy útjában áll [Magyar Péterről van szó – szerk.], célkeresztbe kerülhet. Kiadja rá a kilövési engedélyt. Egy jogállamban ilyen nem történhetne meg (Máthé Zsuzsa)

• Lehet azon vitatkozni, hogy az egyház képviselői hogyan foglalnak állást bizonyos közéleti és morális kérdésekben (…). Az azonban vitán felüli, hogy utoljára a kommunizmusban fordulhatott elő, hogy egy miniszterelnök vagy bármely állami vezető utasító hangnemben követelje az egyháztól, hogy mit tegyen azonnal a saját kötelékébe tartozó tagjával. (Dömötör Csaba)

Rengeteg ilyen van még ott, ahonnan ezek jönnek, és bár semmi kedvem megrökönyödni, van abban valami lehangoló, hogy ugyanazok, akik tizenhat éven keresztül hiába keresték az értelmező szótárban a jogállamiság definícióját, most a jogállam mellett azzal érvelnek, hogy egy pap a szószékről szabadon gyalázhassa a saját honfitársait. Nem a miniszterelnököt és a kormányt, bár a szóhasználatot elnézve az is necces, hanem a saját honfitársait. Jelen esetben hívő, keresztény tiszás szavazókat, akik vannak néhány millióan, az ő adójukból is működik az egyház. Akik bemennének abba a templomba, ahol Osztie plébános hirdeti elméletileg Isten igéjét, ám ha így tesznek, akkor az arcukba mondja Isten szolgája, hogy ők ellenségek.

Egyáltalán nincs itt min vitatkozni. A nevében keresztény, de a kereszténységből naponta csúfot űző KDNP és gazdapártja teljesen elvesztették a morális iránytűt. Nem most először. A zsinórmértéket, amit az ügyészség is elveszített az elmúlt tizenhat évben. Mert lehet a politikai ellenfelet politikai térben reggeltől estig gyalázni, lehet papként otthon a négy fal között átkokat szórni a nemzetárulónak tartott kormányra, de se a templomban papként hívő és ateista embereket gyalázni nem lehet, se a jogállam védelmében a templomban hívő és ateista embereket gyalázó papok mellett kiállni nem lehet. Illetve láthatóan mindkettőt lehet, csak akkor el kell gondolkodni azon, hogy innen mi a következő lépés. Hogy ez a politikai vallási fundamentalizmus meddig áshatja még az árkokat magyar és magyar közé? Most még tükörbe lehetne nézni. Sőt, kötelező volna.

Címlap: Orbán Viktor és Osztie Zoltán plébános, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) volt elnöke a szövetség XII. kongresszusán a Parlamentben 2019. szeptember 14-én. (Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.