Szeptember 25,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Egyéb


Hogy képzelik?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 908,620 forint, még hiányzik 1,391,380 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Akkor ahogy szoktuk: civilizált jó reggelt, rosszalló szempároktól mentes kitörő hétvégét, és úgy általában mindent, mi szem szájnak ingere!

Sajnos vagy pont ellenkezőleg: nem leszek már soha milliárdos történelemhamisító, ezért nem tudom átérezni, hogy milyen amikor egy ilyen példány 70-en túl elkezd unatkozni, miután túl sok évnyi pöffeszkedés után kihúzzák a szőnyeget és a milliárdok mellé járó kényelmes pozíciókat a hátsója alól, úgyhogy ráér facebookozni és hepciáskodni. Mióta felmentették a Terror Háza éléről, Schmidt Mária soha el nem évülő bűnei dacára ugyanúgy nem bír csendben maradni, mint Várkonyi Andrea szerelmes közpénzművésznő. A Story magazinnak még nem adott moralizáló, önérzetes gigainterjút, viszont naponta legalább egy posztban egzecíroztatja, felkérdezi, utasítgatja az őt felmentő Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős minisztert, mert ő válaszokat vár. Mit vár? Egyenesen követel!

Tegnap például azzal rukkolt elő a történész szakmát is, a Széchenyi-díjat is lejárató kurzuspropagandista asszony, hogy ő úgy értesült: a miniszter egyik éjszaka kinyittatta a múzeumot, „hogy nyugodt körülmények között, a látogatók zajától és a rosszalló szempároktól mentesen nézhesse végig életében először azt a kiállítást, amit látatlanban bezáratott és amit át akar alakíttatni, mert »egyoldalú«”. Úgyhogy reméli a nagyságos asszony, hogy az exkluzív tárlatvezetést követően a miniszter válaszolni tud végre arra az egyszerű kérdésre, hogy mi a kifogása a Terror Háza Múzeummal szemben. És a végére még becinikuskodta, hogy ne féljen!

Nem az a lényeg, hogy közben kiderült, hogy ja, a miniszter valóban be bejárta a múzeumot az újranyitás előtti napon, amiben semmi különleges nincs, ezt minden intézményüknél megteszik a megnyitás előtt, hagyjuk hogy Tarr este 8 órára érkezett a Terror Házába, mert előtte dolgozott – nyugdíjas milliárdosok számára felfoghatatlan -, de ez a napok óta tartó okádék hangulatkeltés, amivel ez a hazugságaival már több ízben lebukott, a múltat a jelennel egy csomagban meghamisító, 1956 emlékét megannyi módon meggyalázó nőszemély felelősségre von és követelőzik, még magához képest is kemény. Amúgy arról mit lehet tudni, az eggyel korábbi kormány feje hányszor járt a CEU-n mielőtt tönkretette volna? És a (tíz év után elvileg feltámadó) Népszabadság szerkesztőségében? És járt vajon az Iványi Gáborék által fenntartott intézményekben – hajléktalanszálló, iskola, szegénykonyha -, mielőtt úgy döntött, hogy eltapossa őket? Nem azért, mintha bármi hasonlóság lenne Terror Mária esete és ez itt felsoroltak között, de erre a pofátlan hőzöngésre is tökéletesen illik a leírás: odaszartak a küszöbre és fel vannak háborodva, hogy nincs kitéve a vécépapír. Végigkommunistázták az elmúlt tizenhat évet, ásták a nemzeti árkokat, mosták az agyakat, tömegeknek módosították visszafordíthatatlanul a tudatát, és most ki vannak kelve magukból, mert ennek vége van.

Más. A Schmidt Máriával korábban a XXI. Század Intézetben és a „Soros-ügynököket” listázó Figyelőnél is egy gyékényen áruló Lánczi Tamás, a gazdája szuverenitását védő beszántott hivatal vezetője vállalkozást indított. Jól van akkor, ez is szembenézett saját magával, mint Mráz Ágoston Sámuel Huba Tas, és majdnem ugyanarra a következtetésre jutott. Folytatják. Mráz, akinek semmi nem jött be és az is szarul a tenyérjóslás szintjén művelt közvélemény-kutatásaival, az elmúlt szűk fél évben állítólag befejezte az önvizsgálatot az ő Benézőpont Intézetével egyetemben és a továbbiakban nem ragaszkodik a pártpreferencia-kutatásokhoz, inkább a tudománynak szenteli önmagát és munkásságát. Lánczi semmiféle önvizsgálatot nem tartott, tükörbe nem nézett, az elszámolás pedig nála is ugyanúgy elmaradt azokról a közpénzekről, amelyekért magából hülyét csinálva, a sárga földig lealjasodva, az orbáni maffiaállam szolgálatában hazudott a magyaroknak és vegzálta mindazokat, akik szerint ez az elmúlt tizenhat év rohadtul nem volt rendben. De majd most vállalkozik, baszod. Tanácsokat ad, PR-tevékenységet folytat. Gratulálok neki is és azoknak is, akik ezzel a sötét alakkal még egyáltalán szóba állnak, nemhogy a tanácsait kérnék. Remélhetőleg az elszámoltatás őt is utoléri.

Apropó elszámoltatás. Baka András köztársasági elnök az ENSZ Közgyűlésének 81. ülésszakán New Yorkban tartott beszédet csütörtökön, amelyben sok mindenről szólt a migrációtól az orosz-ukrán háborúig, üzent haza is a világnak is, és az elszámoltatáskát is szóba hozta: „A korrupciót és a hatalommal való visszaélést elszámoltatásnak kell követnie. De a bosszúállás nem megengedhető. Az igazságszolgáltatás nem válhat politikai fegyverré. Egy demokratikus állam nem orvosolhatja a múlt hibáit azzal, hogy ezeket a hibákat – még ha új vezetők alatt is – megismétli. Ugyanazoknak a törvényeknek kell vonatkoznia azokra, akik tegnap kormányoztak, azokra, akik ma kormányoznak, és azokra, akik holnap kormányozhatnak. Egy köztársaság ott kezdődik, amikor a hatalom elfogadja korlátait. Ezt a köztársaságot kell Magyarországnak most újjáépítenie.”

Minden szavával egyetértek, mindig amellett érveltem, hogy senki nem akarja meginni a fideszes korrupt gazok vérét, akik nem egyszerűen milliárdokat loptak el szerintük törvényesen és szerintük a magyar nemzeti érdek szolgálatában, hanem az egyes ember és ország életéből is soha vissza nem adható éveket égettek el. Az sem titok, hogy én a leendő legfőbb ügyésszel kapcsolatos mellényúlása ellenére sem feltételezem, hogy Baka András el akarná szabotálni a rendszerváltást. Próbálok méltányos lenni, már csak azért is, mert kurvára nincs előttem az a kép, hogy Sulyok Tamás legfőbb ügyész-jelöltjét Orbán elfogadhatatlannak tartja és közli, hogy sajnos nem szavazza meg. Ez már így önmagában valamiféle előrelépés ahhoz, amihez szokva vagyunk. Ugyanakkor most már kezdem unni, hogy állandóan magyarázkodunk és pontosítunk és bizonygatjuk, hogy az elszámoltatás nem bosszúállás. Nem bazmeg, nem bosszúállás. Iványi Gáborral és saját magammal szólva: nem bosszúállás visszaszerezni azt, amit elloptak tőlünk. Pont.

Ahogy Schmidt Máriának se kell megmagyarázni azt, amit képtelen felfogni az agyával, úgy ezt se kell állandóan magyarázatként odarakni minden megszólalás mellé. Se a köztársasági elnöknek se senki másnak. Amikor azt mondják bele az arcodba, hogy az Agrárkamara 14 milliárd forint közpénzt kúrt el fideszes kampányokra és többek között arra, hogy gazdákat küldjön Strasbourgba hőbörögni, Magyar Péternek beszólogatni és úgy tenni, mintha ezeknek a gazdáknak a felháborodása valódi lenne, nem a szállásért, kajáért, napidíjért csinálták volna, akkor azért leszakad a plafon. Egy komplett Patyomkin-ország felépítésére ment rá tizenhat év, ahol a rajongókat, tüntetőket, menetelőket fizetik, etetik, buszoztatják, a lájkokat megvásárolják, a közvélemény-kutatásokat széthazudják, a történelmet meghamisítják. És miután tizenhat évig a magyarok hagyták, hogy kilopják a szemüket (nem kevesen egyenesen tapsoltak is hozzá), most azzal jönnek, hogy egyrészt nekik magyarázatok kellenek, másrészt fátylat a múltra, temessük be az árkokat, a fideszes is emberből van, szeressük egymást gyerekek, a bosszúállás csúnya dolog. Hát hogy? Hogy képzelik?

Pócs János meg szeretne annyi ésszel, tudással és tapasztalattal rendelkezni, mint Mészáros Lőrinc. Jó, akkor most megyek, és egy kicsit felkötöm magam. Minden jót!

Támogasd a Szalonnát

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.