Berg Judit irodalomért és közművelődésért felelős helyettes államtitkár (…) Bibó István Szabadegyetem fórumán elmondta: már zajlanak az egyeztetések az Oktatási és Gyermekügyi Minisztériummal, és nagyon komoly szándék van arra, hogy a kötelező olvasmányok listáját szakemberek bevonásával felülvizsgálják. Miután ez megtörtént, társadalmi egyeztetés formájában szeretnék véglegesíteni a listát.
A helyettes államtitkár úgy véli: a közoktatásban nagyobb szerepet kellene kapniuk a kortárs műveknek, kiemelten az alsó tagozatosoknál, hiszen az mai nyelven, mai környezetben beszél az olvasóhoz. Szerinte ez azért fontos, mert a gyermekek nagyobb eséllyel szeretik meg az olvasást, ha számukra ismerős élethelyzetekkel találkoznak a könyv hasábjain.
(…) Berg Judit szerint fontos, hogy legyenek kötelező olvasmányok, bárhogy is hívjuk őket. Konszenzus alakult ki azonban a fórum résztvevői között abban, hogy legyen kötelező olvasás, ami lényegében azt jelenti, hogy a saját érdeklődésük mentén bármit olvashassanak a gyerekek, csak olvassanak.
(…) Berg Judit szerint fontos lenne, hogy a művészeket, az írókat, a szerzőket bevonják az oktatásba, hiszen a probléma kiindulópontja, hogy a gyerekek nem szeretnek olvasni. Ha viszont maga a könyv szerzője tálalná az olvasmányt, az felkelthetné a gyerekek érdeklődését. „Nagyon nagy erőket fordítunk arra, hogy beinduljon egy társadalmi olvasásnépszerűsítés” – mondta. (Népszava)
Amennyiben a fentiek valóban meg is történnek, azt nagy örömmel fogadná a többség. Már csak azért is gondolom ezt, mert még az én időmben, olyan 20 évvel ezelőtt is fájdalmas volt egyes könyveket elolvasni, amelyeknek semmiféle üzenete nem volt már az akkori diákok számára sem. Egész egyszerűen nem frissítették az irodalmi művek listáját, és évtizedeken keresztül pontosan ugyanazokat a könyveket olvasták el az emberek úgy, hogy semmiféle valódi választási lehetőségük nem volt. Így utáltatták meg magyarok százezreivel, ha nem millióival az irodalmat és az olvasás szeretetét. Én is úgy nőttem fel – bőven az okostelefonok ideje előtt -, hogy soha nem sikerült igazán megszeretnem az olvasást, annak ellenére sem, hogy édesanyám könyvek ezreit olvasta el élete során. Egyszerűen nem volt képes az olvasás szeretetét átadni nekem, mivel annak magját a legtöbb esetben az iskolában tudja elhinteni egy megfelelő tanár, akivel engem sajnos nem áldott meg a sors.
Az ember a gyermekkora nagy részét az iskolában tölti, ezért ennek az ott töltött időnek komoly hatása van arra, amilyen felnőtté később válik. Persze a szülőknek is óriási szerepe van abban, hogy milyenné válik valaki, de az iskolai környezetnek is legalább ugyanekkora hatása van. Pontosan ezért határozza meg egy ország jövőjét az, hogy milyen a közoktatás színvonala, hiszen a legfejlettebb országok közoktatása – kivéve talán az Egyesült Államokat – bőven a fejlődő országok közoktatása előtt jár. Mindennek az alapja az iskolarendszer, ahol a jövő generációi felnőhetnek. Itt szerzik meg jó esetben az élethez szükséges tudást és itt alakul ki az is a fejükben, hogy mit szeretnének kezdeni magukkal a jövőben. Az iskolai évek meghatározzák azt, hogy ki milyen irányt vesz a későbbiekben. Pontosan ezért elkeserítő az, hogy olyan könyveket tanítanak a mai napig is az iskolákban, amelyek már idejét múltak és akár tetszik, akár nem, de léteznek jobb példák is azok bemutatására.
Persze azt megértem, hogy leginkább hazai könyveket próbálnak bemutatni a fiataloknak, de ha már erre vállalkoznak, akkor választhatnának újabb, modernebb könyveket is, amelyekkel azonosulni tud egy fiatal. Egyáltalán nem azt mondom, hogy minden könyv fölött eljárt az idő, hiszen vannak olyan művek, amelyeknek mondanivalója univerzális, stílusa fogyasztható és minden korban ugyanúgy igaz, viszont vannak olyan művek, amelyek idővel elveszítik a jelentőségüket, idegenül csengenek, és egy gyermek számára nehezen értelmezhetőek. Ezeket a könyveket pedig el kellene távolítani a kötelező olvasmányok sorából, és olyan művekkel kellene helyettesíteni őket, amelyek képesek lehetnek arra, hogy megszerettessék a gyermekekkel az olvasást. Az ugyanis egy olyan ajtó a világra, amelyet senki és semmi sem képes korlátozni. A könyvekben olvasható történetek nem ismernek határokat, hiszen az emberi képzelet határtalan és olyannak képzeljük el egyes könyvek szereplőit, amilyeneknek csak akarjuk, hiszen mindenkinek más és más a képzelőereje.
A könyvek által ráadásul a szókincsünket is bővíteni tudjuk, nem mellesleg olyan információk birtokába is kerülhetünk, amelyek lehet, hogy az online tér káoszában könnyen elvesznének. Az olvasás többek között arra is nagyszerű, hogy az egyre kisebb figyelmi kapacitással rendelkezők újra megnöveljék azt, és képesek legyenek akár egy óráig is koncentrálni egy bizonyos feladatra. Számtalan hasznos hozadéka lenne annak, ha sikerülne megszerettetni a fiatalokkal az olvasást, ezért üdvözlendő a fenti hír. Elvégre ezen változtatások valódi különbséget jelenthetnének, amely évtizedek szenvedését követően végre újra egy olyan helyzetet hozhatna létre, ahol a fiatalok nem azért olvasnak el egy könyvet, mert arra kötelezték őket, hanem azért, mert érdekesnek tűnt számukra és el szeretnék azt olvasni. A könyvek olyan eszközök, amelyek a folyamatos technológiai fejlődés ellenére sem avultak el soha, és ez a jövőben is pontosan így lesz.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.