NEHAZUGGY

Megtartani a szabadlábat és a szajrét

Molnár Bálint | Ma | 8:19

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 421,100 forint, még hiányzik 1,878,900 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt, derűt és optimizmust kívánok mindenkinek!

Elvileg van rá ok, azt mondják az okos emberek. Például banki vezető elemzők. Akik szerint a legoptimistább forgatókönyv szerint év végére a vártnál kedvezőbb államadósság-rátát láthatunk, ami megnyithatja az utat afelé, hogy a hitelminősítők is pozitív kilátásúra javítsák az ország megítélését. Közben a 2 százalék alatti éves inflációsráta már borítékolható. Az okok összetettek, de nem kis mértékben a forint hihetetlen erősödésében gyökereznek, amely erősödést nem lehet függetleníteni az áprilisi kormányváltástól.

Aminek a többi mellett az is kézzelfogható, látványos következménye – hiába kiabál magán kívül a valójában minden megnyikkanásában nemzetellenes nemzeti oldal, hogy kormányozni kéne, de az bezzeg nem megy Magyar Péteréknek -, hogy a korábbi totális elszabaduláshoz képest fenntarthatóbb pályára terelődött a költségvetés. Már nem úgy magától terelődött, hanem terelték. Ennek meg ahhoz van köze egész biztosan, hogy a pénzügyminiszter nem egy Nagy Márton-féle szélhámos és gazdasági tenyérjós (jó lenne tudni, hogy ő hol tengeti bűnökkel terhelt, erkölcsileg rongyos életét, hol bujkál, melyik kő alatt, mintha meg se történt volna az a gazdasági katasztrófa, amin az ő kézjegye szerepel), hanem egy szakember, akinek azt már biztosan sikerült bebizonyítania, hogy ha van rá akarat, akkor meg lehet csinálni: május óta három egymást követő hónapban is többlettel zárt a büdzsé, miközben az éves hiánycél teljesülése szempontjából is jelentősen javult a helyzet. Ami különösen úgy szóra érdemes, hogy tágabb gazdasági kontextusba helyezve (via GKI elemzés): a lengyel és a román gazdaság brutálisan elhúzott a magyar mellett. Euróban mérve és számolva az elmúlt tizenöt évben regionálisan Magyarország volt a leglassabban bővülő gazdaság. Az is igaz, hogy valószínűleg közben sehol máshol nem költött annyi pénzt a kormány jobban teljesít debilpropagandára.

Visszakanyarodva. Kármán András, akit a bukott miniszterelnök még tavaly és idén is mindennek elhordott és többek között azt is büszkén, de kibszott gúnyosan mesélte, hogy az ő kormányában államtitkár volt, és ő maga tette ki egy-másfél év után. Egy okos ember, ismeri a számokat, emberek közé nem szabad engedni – mondta Kármánról, akit folyton pejoratív kontextusban bankározott, miközben a korábbi munkahelye, az Erste kifizetési listáját emlegette, az Erstét a halál vámszedőjének nevezte, mintha bankárnak lenni bűncselekmény lenne. Nos, ehhez képest Kármán András viszonylag hamar bebizonyította, hogy nem költségvetést nem feltétlenül azzal lehet gatyába rázni, hogy növeled a bevételeket, hanem azzal, hogy visszafogod a kiadásokat. Vagyis amikor leégett a házad, akkor nem a legújabb falnyi, nálad okosabb televíziót veszed meg, mert megteheted, hanem kitalálod, hogy hogyan lesz fedél a fejed fölött. Persze a közeljövő zenéje lesz, hogy ez a fegyelmezettség tartós lesz-e és teljesen új pályára állítja a büdzsét, de az már most látszik, hogy a fegyelmezettség, a kijelölt cél követése, az hogy nem gazdasághoz nem értő korrupt sarlatánok nyomogatják a gombokat az ország vezérlőpultjánál, már kisebb csodákra képes. Már az csodákra képes, hogy nem az a napi rutin, hogy ma mit lopjunk el.

És innen át is kötnék arra a két fideszes nyomorultra – Hortay Olivér korábbi megafonos influenszerre és Palóc André korábbi nemzetgazdasági minisztériumi szóvivőre, apropó Nagy Márton -, akikről a legújabb közvetlen főnökük, Bóka János frakcióvezető nemrég azt nyilatkozta, hogy „értik a szakmájukat, helyén van az eszük és a szívük, jól kommunikálnak, fiatalok, dinamikusak”, és kommunikációjukban, tevékenységükben „meg fogják mutatni politikai közösségünk valódi erejét”. Ja. Az ember azt gondolná, hogy a szellemi sötétség barlangjában fogalmatlanul bóklászó Budai Gyulánál és a saját minisztériumi munkatársait is alattvalóként, szolgaként, alázható biodíszletként kezelő, nála hatalmasabbak előtt kéztördelve, alázatosan bokázó Szijjártó Péternél elvileg egy törött lábú asztal is csodákat lenne képes művelni a nemzet szolgálatában. Ebből pedig azt valószínűsíti a gondolkodó ember, hogy akkor két humanoid is képes megugrani az emberiség eme két, a magyar külügy minden tekintélyét a sárga földig lehúzó szégyenletes példányának antiteljesítményét. Hát lehet, hogy az asztal valóban, ezen a két szerencsétlenen azonban kifogott a sok eszük. Vagy a lányos zavaruk. Vagy a hatalmas megmondóemberi pofájuk által kompenzált szellemi és erkölcsi nihil, ami a Fideszben követelmény, ami nélkül szóba sem jöhetett volna a nevük egy mondatban a roncsfrakcióval és a képviselői mandátummal.

A szekunder szégyentől elsüllyedni kellett volna, vagy az undortól köpni egyet, látva, hogy az előre megírt esküszöveget („országgyűlési képviselői tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom”) is képtelenek volt precízen visszamondani, hogy ennyit nem sikerült megugrani. Nem csámcsogni akarok ezen, mert ennél csak nagyobb problémák tornyosulnak előttünk, és a tartós kánikula csak az egyik közülük. Szóval leszarom Hortayt és Palócot is, pont jó helyen lesznek Pócs János és Németh Balázs között. Nem nagyobb baj ez, mint hogy a bankrabló hírében álló Matolcsy dinasztia ifjabbik tagja, Matolcsy Ádám nemhogy nincs előzetesben, a vádlottak padján, vagy valamilyen szigorúan őrzött intézményben, hanem ellenkezőleg: az alufóliasisakos jegybankelnök drága kicsi fia vezérigazgató lett nem akárhol, hanem az MNB-botrány egyik kulcscégénél. Meg további cégekben is. Amiről az jutott eszembe, hogy kurva jó, hogy az NKA-botrány biodíszleteit és az óbudai korrupciós botrány figuráit sikerült utolérni, de vajon hol tart a nyomozás a sok százmilliárdos MNB-ügyben? Vajon meddig kell még fél lábon állni, amíg sikerül a nyomozóhatóságnak valakit legalább meggyanúsítani? Jó kérdés.

Mivel szándékosan nem akartam a tegnapi parlamenti balhéról részletesen szónokolni, főszerepben a roma holokauszttal és Torockzaival meg a nem először legocsmányabb szélsőséges formáját hozó migatyánkos különítménnyel (majd ha valamelyik vállalkozó kedvű és szellemű kolléga érzi magában a késztetést, megmondja a magáét), ezért a végére a mai nap fénypontját nehogy elfelejtsem. De ezt is csak éppen érinteném: azt nem tudom, hogy Baka András új köztársasági elnök megválasztása véget vet hivatalosan is a NER-nek, de szimbolikusan talán igen. Ezzel szemben amiből kizökkenthetetlen vagyok: nem létezik olyan olvasata a Szerbiában mindenféle bulvárcelebek oldalán feltűnő Orbán Viktor FIFA és ENSZ irányába tervezett lelépési szándékának, hogy a lényeg számára a méltóságteljes kilépés. Nagyon nagyra becsülöm Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró munkáját, ő írta meg már korábban is, hogy a bukott despotának opció lehet egy ENSZ-pozíció (ami a FIFA-val ellentétben diplomáciai mentességgel jár). Panyi a Klubrádiónak nyilatkozva azt mondta, szerinte

Orbánnak ki kellene húznia a következő fél évet nagyobb botrány nélkül. Az már látszik, hogy a közéletben elkezdte elég erősen hátravonni magát, legújabban például pálinkázás közben, egy szerb trombitafesztiválon bukkant fel. Előtte meg futballt nézett Amerikában. Felmérte tehát, hogy visszatérési lehetősége nincs, már csak az új törvény miatt sem. Ahogy forrásaim magyarázták: a lényeg számára a méltóságteljes kilépés. Felmérte, hogy a csillagok nemzetközi állása a bukása után is kedvező neki.

Nem tudom és természetesen nem is kell tudnom, kik Panyi Szabolcs forrásai, de ez egy faszság, és nem is lenne jó, ha széles körben terjedne. Orbánnak nincs semmilyen méltósága, ahogy uralkodása sem volt méltó az államférfi, a miniszterelnök szerephez, úgy a menekülése is pont olyan méltatlan. Mert ez határozottan menekülés. Cserben hagyta mindazokat, akiknek győzelmet ígért, a maga mögött hagyott romok eltakarítása pedig minden idők kihívása a lepusztított ország számára. Szóval szerintem ne beszéljünk hülyeségeket. Orbán számára a lényeg ennél sokkal prózaibb: megtartani a szabadlábat és a lopott szajrét. Remélem, a független hatóságok megakadályozzák abban, hogy a lopott szajréból diplomáciai mentességet vásároljon magának. Mindazonáltal legyen világosság, csókolom!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!