Éles kritikával illette a Vatikán az EU-t azért, mert kettős mércét használ a háborúk kapcsán. Nem nagyon szoktam abban a helyzetben lenni, hogy igazat adhatnék a Vatikánnak, de most úgy érzem, igazuk van. Több mint egyértelmű az, hogy miközben Oroszországgal szemben igen gyorsan megszavazták a szankciókat, és a többség egyetértett abban, hogy ők voltak a háború kirobbantói, és ezért meg kell őket büntetni, addig más konfliktusok kapcsán már nem ennyire szigorú. Izrael, Libanon, Irán és még lehetne sorolni azokat a konfliktusokat, amelyekkel az EU inkább nem foglalkozott, hiszen szembe kellett volna szállnia az Egyesült Államokkal, vagy más erős és erősebb hatalmakkal. Pontosan ezért nem is nagyon volt véleménye az Európai Uniónak, mint közösségnek ezekről a konfliktusokról, noha egyes kormányoknak nyilvánvalóan megvolt a saját szuverén véleményük. Spanyolország és Írország is ki merte mondani, hogy mit gondol a többi konfliktusról, miközben Brüsszelben inkább úgy tesznek, mintha nem történt volna semmi, mintha kizárólag az oroszok követtek volna el háborús bűnöket és népirtást.
A Vatikán (számomra) meglepő módon valódi, megosztó, sokakat valószínűleg meg is botránkoztató véleményt formált ezúttal, ami nem volt igazán jellemző korábban. Persze Ferenc pápának is voltak olyan kijelentései, amelyekkel nem értettek egyet sokan, de az ritka, hogy egy pápa véleményt formáljon egy olyan közösségről, mint az EU. Mondjuk ha már így alakult, akkor Leó pápa persze azt is elmondhatta volna, hogy mit gondol a szülőhazájáról és annak háborús gazdaságáról. Arról, hogy az Egyesült Államok elrabolt egy embert az éjszaka közepén az otthonából – ez független attól, hogy ki milyen embernek, politikai vezetőnek tartja Nicolas Madurót –, vagy arról, hogy elkezdtek bombázni egy olyan országot, amely egyébként nem jelentett veszélyt a környezetére, majd több hónap bombázásait követően aláírt egy olyan megállapodást az USA, amely felér egy vereséggel. Tehát egy teljesen értelmetlen háborút indítottak, amiért igen kevesen ítélték el az amerikai vezetést.
Ez viszont nyilván nem jelenti azt, hogy az EU-nak ne lennének meg a saját hibái, hiszen itt is akadnak azért olyan tagországok, amelyek minden gond nélkül fegyvereket adnak el a háborúhoz. Úgy vélem, hogy az, hogy az EU támogatja Ukrajna erőfeszítéseit az oroszokkal szemben, érthető, az viszont már kevésbé, hogy olyan országoknak adjon el fegyvereket, amelyek nem védelmi célokra használják ezeket és nem azért, hogy egy agresszortól, egy betolakodótól megpróbálják megvédeni magukat. Azonban nyilván az EU nem fogja felszólítani ezen tagjait arra, hogy tartózkodjanak az ilyenfajta viselkedéstől – erre nem igazán van joga –, ettől függetlenül kiadhatott volna állásfoglalást bizonyos eseményekkel kapcsolatban. Illetve nemcsak szavakban, de tettekben is megmutathatta volna, hogy nem támogat egyetlen olyan országot sem, amely másoknak szánt szándékkal okoz szenvedést, méghozzá gazdasági hasznot remélve.
Úgy vélem, hogy jó iránynak tekinthető az, hogy a Vatikán képes ilyen kérdésekben is állást foglalni, és megkérdőjelezi egyes országok elköteleződését a béke iránt. Elvégre jelenleg nem azt láthatjuk a világban, hogy olyan nagy béke dúlna, mint inkább azt, hogy háborúk miatt százezrek halnak meg és milliók szenvednek, miközben ennek olyan gazdasági következményei vannak, amelyek mindannyiunkra kihatnak. Hiszen lehetne azt mondani, hogy mi közünk nekünk ahhoz, hogy Donald Trump milyen döntéseket hoz, hogy éppen kit rabol el, és hol indít háborút, pedig állítólag ő a béke elnöke, de az igazság az, hogy az ő döntései befolyásolják a világot és annak gazdaságát, ezért jogosnak vélem azt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, ha valaki elfogadhatatlan döntéseket hoz. Ezt igenis szóvá kell tenni és nem lesütött szemmel reagálni a teljesen egyértelmű visszaélésekre. Ugyanis ha ezt tesszük, akkor nem leszünk többek ócska bűnrészeseknél, akik noha pontosan tudták, hogy mi történik, de nem tettek semmit ez ellen.
Nyilván a Vatikán nem fog tudni egyetlen háborút sem megakadályozni vagy leállítani, de az EU-nak minden ellenkező állítással szemben elég komoly hatalma van a világ működésére, ezért ha tettekkel is bizonyítanák azt, hogy ők a béke pártján állnak, akkor talán Trump sem érezné magát olyan nagyon felhatalmazva arra, hogy bármit megtegyen. Lehet, hogy a következő ország megtámadása előtt átgondolná azt, hogy érdemes-e abba belemenni. Az dicséretes, hogy legalább az uniós országok többsége nemet mondott Donald Trump azon követelésére, hogy azonnal mindenki menjen segíteni nekik az Irán elleni háborúban, viszont ez csak egy első lépés volt. A jövőben azt is meg kell mutatni neki, hogy ezt komolyan gondoltuk, és nem csupán az oroszokkal szemben merünk markáns álláspontot kialakítani, szankciókat életbe léptetni, hanem azok ellen is, akik lehet, hogy el vannak ájulva saját maguktól és saját vélelmezett nagyságuktól, de olyan tetteket követnek el, amelyek szembemennek az európai gondolatokkal, értékekkel. Nyilván nem a Vatikán véleménye miatt fog ez hirtelen megváltozni, de úgy vélem, hogy az nem árt meg, hogy legalább volt annyi a katolikus egyház vezetésében, hogy felhívta a figyelmet a kettős mércére. Mert teljesen mindegy, hogy konkrétan ki indít el egy háborút, annak ő a felelőse.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.