NEHAZUGGY

Még mindig ők állnak az erdő felől

Molnár Bálint | Ma | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 200,300 forint, még hiányzik 2,799,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Konszolidált jó reggelt mindenkinek!

Konszolidáció, optimalizáció, restrukturálás, átszervezés – újabban ezek a szabatos, precíz, de leginkább eufemisztikus szakkifejezések annak a jelenségnek a leírására, hogy mi történik, amikor egy hosszú éveken át állami hirdetési pénzekből (=közpénz) működő, az állampártot kiszolgáló propagandakanális körül visszaesnek, vagy teljesen eltűnnek az ingyen pénzek. Amelyekből lehet hazudni, karaktergyilkolni (Hadházy Ákos megölte a szomszédját jeligére). Azért ki kell az ember belének fordulni, amikor Vaszily Miklós, akinek elévülhetetlen érdemei vannak az Origo kormányzati propagandaszócsővé alakításában, de aki kulcsszereplője volt az Index független szerkesztősége 2020-as felszámolásának is, arról lamentál egy szakmai rendezvényen, hogy hát a kormányváltás érzékenyebben érinti a TV2 csatornacsoportot, ha megszűnik a közpénzcsöcs, de hát majd megoldják, majd kiegyenesednek a dolgok a Fidesz-közeli médiabirodalom egyik legfontosabb szereplőjénél is, majd újrapozicionálják magukat a megváltozott helyzetben. Nem tudom, én nem nagyon terveznék a helyükben addig, amíg nem számoltak el az elmúlt 16 évvel. Nehogy már az egyik legocsmányabb hazugsággyár megússza annyival, hogy akkor majd rugalmasan hozzáidomulunk az új helyzethez, miután kifogytak a magyarok pénzéből, különben is Szalai Vivient már szélnek eresztették, Gönczivel és Marsival karöltve, fátylat a múltra. Vaszily nertás bűnei elég súlyosnak tűnnek ahhoz, hogy ő szakmai rendezvényeken ossza az észt. Azzal nincs semmi elrendezve, hogy 29 év után lekapcsolja a villanyt a Tények néven futó, híradónak álcázott propagandaműsor, azaz felszámolják a NER utóbbi legalább tíz évének talán legsötétebb lejárató-központjaként működő szerkesztőséget. Nehogy már ezzel minden el legyen rendezve.

Ugyanez érvényes az olyan tudatmódosító bugyrokra is, mint az Orbán Balázs fehérzászlós bukott politikai igazgatóhoz köthető MCC janicsárképző meg a Mandiner nevű portál, amelyek egyéb más brutális közpénzjuttatások mellett 100 milliókat kaptak Hankótól és a Nemzeti Kulturális Alaptól (NKA) szakmailag és társadalmilag is vitatható relevanciájú dokumentumfilmekre is (magyarul: nem annyira dokumentum, mint amennyire pártpropaganda), miközben a magyar független dokumentumfilmesek saját zsebből, éveken keresztül külföldön pénzért könyörögve, gyakorlatilag nulla állami támogatásból készítették el díjnyertes dokumentumfilmjeiket. Engem például rohadtul nem érdekelnek az elkészült művek (ha és amennyiben elkészülnek egyáltalán), ellenben hatalmas problémának találom, ha egyáltalán felmerülhet az érintettekben az az opció, hogy akkor új lappal futnak neki a jövőnek. Nehogy a végén még megsajnáljuk őket, bár ha csak Balásy Gyula visszataszító hüppögésére és annak utóéletére, esetleg a friss Medián felmérésre gondolok, ez a veszély talán nem fenyegeti azokat, akik eddig vicsorogva, arrogánsan a magas lóról törölgették a lábukat a magyar társadalomba.

Sokáig önmagunk vigasztalásán kívül semmi másra nem alkalmas közhelyként emlegettük, hogy a legmagasabbról lehet a legnagyobbat esni, és előbb-utóbb mindenki a mélybe zuhan, aki annyira magasra mászott, hogy elfelejtette, honnan indult, és bár ezt a jelenséget több, mint három hete élő adásban nézhetjük végig – előbb-utóbb megtörtént, és minden egyes nap belénk hasít, hogy mennyire igazságtalan, hogy már nem érhettük meg mindannyian ezeket a pillanatokat -, annak még csak nyomokban sem látszanak a jelei, hogy ezzel szembenéztek volna a zuhanás főszereplői. Senkit ne tévesszen meg, hogy sajtóhírek szerint a híveit cserben hagyó, jó szokásához híven sötétben bujkáló Orbán Viktor ZÁRT KÖRBEN már temeti a saját karrierjét is és a pártját is. (Erre majd még visszatérünk részletesebben, fölöttébb érdekes.)

Hanem. A feleséged előre megmondta, hogy el fogjátok veszíteni a választást, de te nem hittél neki, mert te a főnöködnek hiszel, aki szerint Hann Endre a legnagyobb humorista (ha azt kérné, hogy ugorj kútba, kútba ugranál, tökmindegy, hogy mit mondott a feleséged). Aztán kiderül számodra is, hogy Hann Endre nemhogy nem humorista, de a legmenőbb közvélemény-kutató, te meg egy szervilis balek vagy. Ezért két nappal azután, hogy a Balásy nevű erkölcsi romhalmaz, a NER egyik legnagyobb közpénzszivattyúja a saját bőrét mentendő pityeregve előadta magát egy tőletek független médiaorgánum stúdiójában, hogy ő semmilyen törvénytelenséget nem követett el, és szabadulna a tetves közpénz hiányában szart se érő cégeitől, te, aki pontosan tudtad, mert jelezték neked, hogy ez a reklámpiacot szétverő gyászhuszár csaknem hatszoros áron dolgozik, de te egy hümmögéssel elintézted, mert sajnos semmit nem tehettél, Balásyt megszégyenítő szomorú kutyaszemekkel belemondod a kamerába:

Látjuk, hogy az új hatalom és a vele összefonódott balliberális média arra tesz kísérletet, hogy néhány korrupciógyanút felvető ügy miatt kollektív bűnösséggel bélyegezze meg a nemzeti oldalt.

Itt lenne a vissza nem térő lehetőség végre némi normalitást sugározni, ha még létezik ilyen a Fideszben, ahol hátha nem mindenki őrült meg és hátha nem mindenki szociopata. Már nem kell harcolni, mert a harc olyan csúfosan megbukott, hogy ha most vasárnap újra választás lenne, a választani tudó biztos szavazóknak már 70 százaléka támogatná a Tiszát, miközben a teljes társadalom kétharmada, de még a megmaradt szavazóitok nyolcada is úgy gondolja, hogy a főnöködnek bíróság előtt kellene számot adnia a tetteiről. Te viszont, Gulyás Gergely, a megbukott miniszterből lett vadonatúj frakcióvezető minden átmenet és önreflexió nélkül nemzeti oldalazol, balliberális médiázol, boszorkányüldözést, kollektív bűnösséget/megbélyegzést, alaptalan rágalmakat, koncepciós eljárásokkal való fenyegetést kiáltasz, és még mindig te oktatsz: csak a politikai felelősség közös „a jogi felelősség azonban midig egyéni”. Még mindig te állsz az erdő felől.

Készséggel elhiszem, hogy Gulyás nem szeretne kollektíve megbűnhődni azért, amit mások loptak el, hiszen neki nincsenek zebrái, kastélyai, szállodái, félkész mezőgazdasági üzemei, és akkora saját lába, hogy Amerikáig ér. De bassza meg, itt nem néhány ügyről van szó, hanem rengeteg ügyről. Itt nem gyanúsnak tűnő ügyekről van szó, hanem nagyon konkrét bűncselekményekről, és nem, ahogy senki nem akarja a fideszesek vérét inni, úgy senki nem beszélt egy büdös szóval se kollektív bűnösségről. Ezzel szemben mindenkinek felfordul a gyomra – az Orbán Viktor bíróság elé állítását jogosnak tartó valódi kétharmad gyomra – azoktól, akik most sem szégyellik magukat se egyenként, se kollektíven, hanem úgy tesznek, mintha ezekről a megszámlálhatatlan, igen konkrét ügyekről semmit nem tudnának. Pedig mindent tudnak. Ilyen Gulyás Gergely. Meg vélhetően a másik emberarcú jellembajnok, Navracsics Tibor (akinek szintén szóltak, hogy Balásyval mi a stájsz, de ő se tehetett semmit), aki ugyan az elsők között jelentette be, hogy ha nem nyer egyéniben, teljesen visszavonul a politikától, aztán úgy visszavonult, hogy a saját karrierjét állítólag temető főnöke füttyszavára hagyta magát meggyőzni: részt vesz a Fideszhez köthető politikai világ megújításában.

Nem érdekel különösebben az állampárt megújulása, és az se, hogy hány tisztességes ember van a Fideszben, aki nem akarta a politikai hatalmával visszaélve az egész családját milliárdossá tenni, aki csak annyival gazdagodott az elmúlt tizenhat évben, amennyire a törvényes jövedelme alapján ez lehetséges volt. Lehet, hogy Gulyás is, Navracsics is, és sokan mások is vannak, akik ebbe a körbe tartoznak, de ezek az emberek nemhogy végignézték, asszisztáltak hozzá, szó nélkül hagyták, bagatellizálták, de konkrétan hasznos idiótákként meg is védték a legmocskosabb ügyeket. Mészárost, Tiborczot, az egész dinasztiát. Sőt, Navracsics az elején szóba hozott Mandiner nevű kanálisnak egy eddig nem hallott, nem teljesen aberrált vereségmagyarázat kíséretében arról áradozott, hogy a főnöke megkerülhetetlen szereplője a magyar politikának, és ő abban bízik, hogy az is marad.

Ez az a pont, amikor jobban járunk, ha veszek egy nagy levegőt és elszámolok háromezer ötszázig. Addig is köszönöm a figyelmet, innen folytatódunk, amennyiben és ameddig van rá igény.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!