VENDÉG

8 tézis Európa jövőjéről (2)

Vendégszerzőnk régóta érlelt gondolatait összesítő, nagyobb lélegzetvételű írásának első része olvasható alább, amelyet vitaindítónak is lehet tekinteni; számos olyan problémát vet fel, amelyekről nem pusztán érdemes, de elengedhetetlenül szükséges is volna vitázni. Legalábbis azoknak, akik számára az Európai Unió jelenti a jövőt, de látják a közösség gyengeségeit egy sok szempontból ijesztő irányba tolódó, feje tetejére állt világban. Butola Zoltán három gyermek apja, négy unoka nagypapája, írását az ő jövőjükért érzett aggodalom is motiválta. A 8 szempont, amit a szerző figyelmünkbe ajánl: 

1. Az Európai Unió reformjának kényszere

2. Kontinentális gondolkodás és tudatos tervezés

3. Közös védelem és biztonságpolitika

4. A populizmus és az autokratikus rendszerek visszaszorítása

5. Demográfia és migráció

6. Az euró szerepének erősítése és kiterjesztése

7. Az EU bővítésének irányai és feltételei

8. A reform nem az Európai Egyesült Államokat jelenti

Az írás első része ITT olvasható.

5. Demográfia és migráció

I. Európa népessége egyre gyorsuló ütemben csökken, miközben Afrika, Dél-Ázsia és Latin-Amerika lakossága robbanásszerűen nő. Ez a demográfiai különbség elkerülhetetlenül egyre keményebb migrációs nyomást jelent Európára, elsősorban Észak- és Közép-Afrika, illetve a Közel-Kelet felől. Az uniós országok demográfiai apálya eredményeként fokozódik a gazdaság munkaerő-kereslete, s a hiány negatív hatással van a termelésre, ebből következően a jóléti államok megszokott szolgáltatási színvonalának megőrzésére, főleg a szociális hálóra és a nyugdíjakra. Ahhoz, hogy értelmesen kezeljük, illetve fékezzük a migrációs nyomást, főleg az illegális migrációt, álláspontom szerint öt dolognak kell együttesen érvényesülnie:

a) Legális migrációs csatornák kiépítése, azaz a bevándorolni kívánó „hasznos, tanult munkaerő”: szakmunkások (pl. járművezető, ápoló, pincér, kőműves, villanyszerelő stb.), s persze a diplomások (pl. orvos, mérnök, közgazdász, tanár, informatikus stb.) letelepedésének, munkahely-keresésének és nyelvtanulásának segítése. Ha családjuk van, ők nyilván velük érkeznek (családon kizárólag a házastársat és gyermekeiket értem), tehát iskoláztatásban, s ha igénylik, a házastársnak munkahely keresésében, nyelvtanulásában is segítséget kell nyújtania a befogadó államnak.

A képzetlen vagy alulképzett, az EU valamelyik országában dolgozni kívánó, fizikai munkára jelentkező munkaerő fogadása, vendégmunkásként való alkalmazása konkrét, felajánlott munkára. Ennek legfontosabb jellemzője, hogy meghatározott időre szólhat a munkaszerződés – egyben tartózkodási engedély – ennek lejártakor azt meg kell újítani, ha azt a munkáltató és a munkavállaló is akarja. Csak család nélkül érkezhetnek, ellátásukról, szállásukról, betanításukról a munkahely gondoskodik. Maximum 3 évig maradhatnak az EU területén, de egy év múlva ugyanazon feltételekkel visszajöhetnének. Szigorú ellenőrzés, amit nem lehetne könnyű kijátszani.

b) Az illegális migráció lehető leghatékonyabb visszaszorítása, akadályozása az Európai Unió határainál. Ennek alapvetése, hogy a lakóhely megválasztása nem alapvető emberi jog. Az EU és tagállamai fenntartják maguknak a jogot arra, hogy eldöntsék, kiket engednek be területükre. Ehhez a jelenleginél sokkal hatékonyabb határvédelmet kell kiépíteni a Földközi-tengeren és az EU szárazföldi határainál. Bármennyire ódzkodnak is az „emberi szabadságot” mindenek felettinek tartó politikusok, társadalmi csoportok, be kell látniuk, s ha mégsem, akkor el kell fogadniuk a határok minél hermetikusabb lezárását az illegális migráció előtt. Álláspontom szerint a 24. órában vagyunk e lépés megtételéhez, s ha ezt a problémát nem sikerülne mielőbb megoldani, az belátható időn belül megoldhatatlan feladat elé állítja az EU-tagállamok belső biztonsági mechanizmusait, kulturális és vallási-, világnézeti struktúráját, szociális ellátását.

c) Az Európai Unió tagállamainak szociális ellátórendszerét úgy kell átalakítani, hogy ne legyen elérhető az illegális bevándorlók számára. Ennek legegyszerűbb eszköze, ha az illegális bevándorlók szociális jutatásait hosszabb várakozási idő, pl. 3 éves türelmi időhöz kötik. A már bent lévő illegális migránsok közül azok családja képezne kivételt, akik bizonyítottan legális munkahelyen folyamatosan dolgoznak pl. fél éve. Magát a munkavállalót akkor átsorolnák vendégmunkássá, s attól kezdve a vendégmunkásokra vonatkozó szabályok szerint járnának el vele. A dolog lényege, hogy az átsorolástól számított maximum 3 év elteltévvel (családjával együtt) mindenképp el kell hagynia az EU területét, s legközelebb egy év elteltével jöhetne vissza. Látszólag antihumánus az általam javasolt eljárás, azonban ha nem küldjük haza, vagy más, az EU-n kívüli biztonságos, befogadó országba az illegális bevándorlókat, s nem zárjuk le a lehető legszigorúbban előttük határainkat, akkor – mint fentebb említettem – ránk fog omlani az EU épülete, s csak önmagunknak tehetünk ezért szemrehányást. A gyermekeink, unokáink pedig nekünk fognak!

d) Létezik már az a gyakorlat, hogy a kibocsátó és az EU-n kívüli befogadó országokat támogatja az Európai Unió. Ez sok pénzbe kerül, ám nem megspórolható kiadás. 2015-2024 között az említett térségekből 3-3,5 millió illegális bevándorló érkezhetett Európába. (A különböző adatbázisok különböző számokat adnak meg, aminek fő oka, hogy egy-egy személy ismeretlen számú alkalommal, akár több helyen próbálkozott, esetleg különböző személyazonossággal, nemzetiségi adattal bejutni az EU-ba.) A 2015-ös óriáshullám után, amelynek során 1-1,2 millió illegális migráns érkezett az Unióba, konszolidálódott a helyzet, s bár az egyes évek változóak voltak, a statisztikák a 2016-2024 közötti átlagot évi 250 ezer körüli számmal adják meg.

A tíz legnagyobb kibocsátó ország a következő volt: Szíria (oka: háború, polgárháború), Afganisztán (háború, illetve a tálibok kormányzása), Irak (az Iszlám Állam és a politikai-gazdasági instabilitás), Eritrea (a diktatúra, a kényszersorozások és a gazdasági problémák), Szudán/Dél-Szudán (a polgárháború, humanitárius katasztrófa), Banglades (gazdasági problémák), Nigéria (terrorizmus, nemzetiségi-vallási üldöztetés, kilátástalanság), Pakisztán (gazdasági problémák), Marokkó (gazdasági problémák), Algéria (gazdasági problémák).

Az Iszlám Állam legyőzésével, az Aszad-rezsim bukásával Szíriában, Dél-Szudán elszakadásával és az afganisztáni polgárháború befejezésével a legfőbb kibocsátó országokban normalizálódni látszik a helyzet. Itt az idő a háborúk elől menekülők visszafordítására, visszatoloncolására. Szinte valamennyi kibocsátó országra jellemző a túlnépesedés és a gazdasági válság, a szegényebb rétegek ezekből adódó kilátástalan helyzete. Ezért az Uniónak minden rendelkezésére álló eszközzel (ideértve az ENSZ-re, annak szakosított szerveire való nyomásgyakorlást is) elő kell segítenie a felsorolt térségekben a születésszabályozást, ezzel párhuzamosan az egészségesebb életfeltételek (pl. ivóvíz, védőoltások, kórházak) kialakítását, s beruházásokkal, az oktatás fejlesztésével, kormányzati-gazdasági tanácsadással, a mérhetetlen korrupció visszaszorításával elmozdítani ezen országokat a prosperitás irányába. Elérni, hogy minél többen lássanak hazai lehetőségeket, s ne a kivándorlást tekintsék a felemelkedés egyetlen járható útjának.

Pénzügyi és technológiai támogatást kell nyújtani azoknak az EU-n kívüli afrikai és ázsiai országoknak, amelyek vállalják, hogy befogadnak az Unióból kitoloncolt illegális migránsokat, illetve vállalják határaik szigorú(bb) őrizetét az illegális migráció minél hatékonyabb meggátlására. Erre vannak már jól-rosszul működő gyakorlatok (Törökország, Tunézia, Líbia, folyamatban az Egyiptommal és Marokkóval folyó tárgyalások).

e) Nemet kell mondani az iszlám radikalizmusra! Mind a legális (betelepedés vagy vendégmunkás státusz), mind az illegális migráció esetében az eddigieknél sokkal körültekintőbben kell vizsgálni, hogy az adott személyek nem tartoznak-e az iszlám radikális szárnyához, csoportjaihoz. Egyetlen olyan személyt sem szabad beengedni az EU-ba, akiről kiderül, hogy nem békés szándékkal érkezne. A már bent lévő, békétlenséget szító, az iszlám kizárólagosságát hirdető, s azt megvalósítani akaró sejk, imám vagy egyszerű muszlim „hívőnek” nincs helye az Európai Unióban. Akkor sem, ha be akar ide vándorolni, s akkor sem, ha itt született. A vallásszabadság humánus és demokratikus eszméjére sem jogi, sem erkölcsi értelemben nem hivatkozhat az, aki saját világnézetét vagy „vallását” kötelezővé akarja tenni mások, sőt „mindenki” számára, illetve az erőszaktól sem riad vissza, hogy ezen célját elérje. Európa számos országában jogi értelemben is be van tiltva a náci eszmék, a fajgyűlölet stb. terjesztése, néhány helyen a kommunista ideológia, ezek jelképeinek használata. Ilyen törvényeket kell hozni az EU-ban a radikális iszlám elleni hatékony küzdelem érdekében: kitoloncolás vagy börtön járjon a vallásszabadság vagy bármelyik békés világnézet, ideológia ellen uszítóknak, támadóknak! Akkor is, ha ezt a mecset szószékéről hirdetik.

II. Természetesen a demográfiai mutatókat nemcsak bevándorlással, hanem az őshonos lakosság gyermekvállalási hajlandóságának ösztönzésével is lehet javítani. Még sincs olyan uniós ország, ahol az őshonos lakosság természetes szaporulata elérné a két gyermekes átlagot. Sőt!

A népesség természetes reprodukciójához szükséges teljes termékenységi arányszám 2,1 gyermek/nő. Az elmúlt öt évben egyetlen európai uniós ország sem érte el ezt a szintet. Az EU-átlag 2011-ben 1,54, 2020-ban 1,51, 2023-ban 1,38 volt, s ez az adat már tartalmazza a bevándorlók itt született gyermekeinek számát is. Bár konkrét adatok nem állnak rendelkezésre, de egyértelmű, hogy a legtöbb gyermeket a bevándorolt muszlimok és az őshonosnak tekinthető cigányok vállalják. Ha az ő népességszaporulatukat kivennénk a statisztikákból, minden bizonnyal 1.0 körüli számot kapnánk, ami azt jelenti, hogy az őshonos „fehér” népesség termékenységi arányszáma kétségbeejtően alacsony.

Az Eurostat legfrissebb adatai alapján az elmúlt 10 évben a legmagasabb termékenységi rátát 2023-ban Bulgáriában regisztrálták, 1,81 gyermek/nő értékkel, míg Franciaországban 2022-ben 1,79, Romániában 1,71 volt az eredmény. A legalacsonyabb termékenységi rátákat pedig Máltán (1,06), Spanyolországban (1,12) és Litvániában (1,18) regisztrálták. A nyugat-európai számokba bele kell érteni az Unió kelet-európai tagállamaiból érkező áttelepültek ott született gyermekeit is.

Az elmúlt tíz évben Magyarország és az Európai Unió teljes termékenységi arányszámai (TTA) az Eurostat adatai szerint:

A magyar kormányzat – mint tudjuk – komoly erőfeszítéseket tett az elmúlt évtizedben a születések számának növelésére (számos támogatást, kedvezményt adott a gyermeket vállalóknak, illetve a határon túli részekről is igyekezett növelni a lakosságszámot), sikerült is valamivel az EU átlaga fölé kerülni, ám a népességcsökkenés megállítása, pláne növelése az illúziók világába tartozik. A nyugat- és dél-európai országok a számottevő bevándorlással sem voltak képesek megállítani a népességcsökkenésüket, annak lassítása azonban elemi érdekük, így nem véletlenül tűrik meg még az illegális migrációt is.

(Folytatása következik.)

Butola Zoltán

Pákozd, 2025. márciusában

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább