NEHAZUGGY

Majd az unokái imába foglalják a nevét. Mert más nemigen fogja

Verőfényt, szebb napokat és emelkedett jó reggelt kívánok! Május 9-e van. Ez konkrétan az a kilencedike, amikor két évvel ezelőtt nem tört ki a béke, pedig! Ferenc pápa egy interjúban arról beszélt 2022 májusának elején, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki a közelmúltban (az akkori közelmúltban) magánkihallgatáson járt nála, azt mondta neki: Oroszország azt tervezi, hogy május 9-ére, a győzelem napjára befejezi a háborút. Az mindegy is, hogy a Fidesz jól értesült, Moszkvában bennfentes (?) miniszterelnöke a moszkvai háborús agresszorhoz igazodva időnként katonai hadműveletnek nevezi a háborút, hanem hogy mivel kampányolna most csakafidesz, ha nem lenne háború?

Azt például erősen kétlem, hogy a Nagy Márton gazdasági és zseniminiszter dilettáns, propagandisztikus és hurráoptimista tenyérjóslataira rácáfoló, a tavalyi évhez képest több mint 10, de az előző hónaphoz képest is 3 százalékkal visszaesett márciusi ipari termeléssel.

Vagy azzal, hogy miközben Magyarország hivatalosan is az Európai Unió második legszegényebb országa, a háborús veszélyhelyzet ürügyén a rendeleti kormányzás intézményével visszaélő teljhatalmú bujkáló bajnok miniszterelnök fizetése már 6,3 millió forint. Rögzítsük a precíz tényt, amivel nehéz lenne kampányolni: Orbán úgy uralkodik tizennégy éve az Európai Unió második legszegényebb országán (amely nem volt mindig a második legszegényebb), hogy a többi európai ország átlagbéréhez és az országok vezetőinek fizetéséhez viszonyítva ő a legjobban kereső miniszterelnök. Ehhez képest is erős, hogy a vagyonnyilatkozata szerint a templom egeréhez sokkal közelebb áll, mint a Zuckenbergnél is okosabb, milliárdos gázszerelőjéhez. Nincs olyan nap, hogy a saját nem létező sikereivel önkívületi állapotban mellet döngető, a saját combos kudarcait menetrend szerint mások nyakába varró kormány ne tenne tanúbizonyságot arról, hogy nem elég, hogy lopnak, csalnak, hazudnak, de kormányozni se tudnak. Mert szerintem senkit nem érdekelne, hogy hány millió forintot szavaztat meg magának a politikai hatalom mindenáron megtartásán kívül semmihez nem értő miniszterelnök, ha közben működne a kóceráj, az állam képes és hajlandó lenne tisztességesen ellátni a feladatait, az állami szolgáltatásokhoz való hozzájutás nem luxus vagy szerencse kérdése lenne, hanem alapvetés, ha nem ez az állandó mutogatás menne, hogy éppen mikor milyen ellenségek fenekedése miatt nem lehet bért emelni a közoktatásban, a felsőoktatásban, miért kell 14 éve már csak egy kicsit összeszorítani a nadrágszíjat, ameddig minden jó lesz.

De nem elsősorban az említett pápa fülébe sugdosás miatt jelentős ez a nap, hanem mert minden évben május 9-én ünnepeljük az Európa-napot, amely az európai békét (!!!!) és egységet (!!!!) állítja reflektorfénybe. Ez a nap a történelmi jelentőségű Schuman-nyilatkozat évfordulója. Aki nem talál ezen a napon semmi ünnepelnivalót, ahogy valószínűleg Magyarország uniós csatlakozásának 20. évfordulóját se érezte szóra érdemesnek, ezúttal se vegye magára a nem megfelelő méretű inget. Mindenki más viszont talán jó érzésekkel gondol arra, hogy 1950. május 9-én Robert Schuman francia külügyminiszter egy új politikai együttműködést vázolt fel Európa számára annak érdekében, hogy a kontinens országai között soha többé ne robbanjon ki háború. Ez volt az Európai Szén- és Acélközösség, amelynek létrehozására vonatkozó Schuman-nyilatkozatot tekintjük az Európai Unió kialakulásához vezető út kezdetének. Aminek a perverz, aktuális olvasata az, hogy ha 1951-ben Franciaország, az NSZK, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia nem hozza létre e tagállamok területén az acél- és szénkészletek kezelését célzó nemzetközi szervezetet, akkor ma nem lenne Európai Unió se, vagyis az Orbán-féle csakafidesznek nem lenne mit elfoglalni a belga főváros képében, és Gulyás Gergely száján se könyökölhetne ki a saját karikatúrája. Például amikor azt mondja, hogy Magyarország tesz szívességet az Európai Uniónak azzal, hogy ellátja a soros uniós elnökséget, mert így egy olyan ország biztosít korrekt, kiegyensúlyozott közvetítő szerepet, ahol a normalitás még irányadó, ahol a józan észnek többsége van.

A Gulyás által említett normalitásról megint eszembe jut (bár Gulyás fröcsögése nélkül is folyton eszembe jut) a Fidesz-féle normalitás, amibe simán belefér, hogy éppen a pápalátogatásra hivatkozva adnak kegyelmet pedofil bűnözők bűnsegédeinek. Rohadtul normális, hogy mai napig nincs magyarázat arra, hogy ez hogy történhetett meg. Viszont ők, normálisék óbégatnak magukból kikelve – szintén Gulyás -, hogy nem ők, hanem a baloldal került sokkal mélyebbre, mint eddig bármikor volt, például azért is, mert Magyar Péter Mészáros Lőrinc embere volt, aki a baloldal szerint amúgy elfogadhatatlan szereplője a magyar gazdaságnak. Hogy mi van? Már azon kívül, hogy a gerincműtét mellékhatás gyanánt megtámadja az agyat. Nagy a kísértés, hogy ne hozzam ide a normalitásnak ama manifesztációját is, amelyet a Dunai Mónika-show keretében adtak elő, amikor két nap leforgása alatt előbb támogatták, majd kifaroltak a nevezett női princípium mögül. Nem vagyok jogász, nem érdekel, hogy netán hülyét csináltak Mónikából, hogy túlreagálta a nyilvánosság, de ha már megint borzolni akarták a kedélyeket jódolgukban ahelyett, hogy ÉRDEMBEN megreformálnák a gyermekvédelmi rendszert, feltenném az egyetlen fontos kérdést, amit ennek az ügynek a kapcsán szerintem érdemes feltenni: a 21. század harmadik évtizedének derekán, nem kellene valamit rohadtul átgondolni azzal kapcsolatban, hogy a gyónási titoktartás bizony a legsúlyosabb bűnökre is érvényes, tehát akár a tömeggyilkosságra vagy a pedofíliára is? Nem lehetne legalább valami párbeszédet indítani arról, hogy súlyos bűncselekmények esetén a gyónási titok védelme miért képezi a jogrendszer részét, és vajon jól van ez így? Valószínűleg nem lehet. Ahol a normalitás egyebek mellett azt is jelenti, hogy az életvégi döntésekről sem lehet párbeszédet folytatni, nemhogy népszavazást kiírni, ott kussolni lehet és tudomásul venni.

De elkanyarodtam az Európa-naptól, amit az Orbán-kormány több mint szimbolikusan és önmagán túlmutatóan a fideszes propagandamédiában a hatvanas éveket idéző propagandacikkeket író Kínai Kommunista Párt főtitkárával, a Kínai Népköztársaság elnökével ünnepel, ezért szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani a Refresher Magyarország bő negyed órás kiváló, hiánypótló, tanulságos brüsszeli riportját; a belga fővárosban helyieket kérdeztek azzal kapcsolatban, hogy mi a véleményünk arról, hogy a magyar kormány szerint meg kell állítani Brüsszelt, hogy mit gondolnak mindarról, amit a magyar kormány propagál Magyarországon. Fantasztikus, mellbevágó, elgondolkodtató élmény minden szempontból, érdemes kattintani.

Tehát Európa-nap az Európai Unió második legszegényebb országában, amely a régióban is látványosan és durván alulteljesít, ahol cserébe Hatvanpusztán kacsalábon forog az Orbán-uradalom; ahol a miniszterelnök elsőszülött leszármazottja a nyilvánossá tett Instagram-oldalán reklámozza a közpénzből milliárdos ura szállodabirodalmát; ahol az após-miniszterelnök sokmilliós, inflációt követő fizetése már hatossal kezdődik; miközben az ország a moszkvai háborús (atom)energia csecsén lóg, mert a miniszterelnök elszabotálta a háborús agresszortól való függetlenedést, ma-holnap pedig az eddigiek mellett újabb számos együttműködési megállapodás aláírása révén remélhetőleg révbe ér az örök és megbonthatatlan kínai gyarmati státuszunk is. Bárcsak vicces lenne, bárcsak túlzás lenne. Illetve bárcsak lenne bármi pragmatizmus abban a totális behódolásban és hajbókolásban, amit az Orbán-kormány Kína-politikáját jellemzi. Brüsszelben borogatják az asztalt (amikor éppen nem a folyósón kávéznak), nagyhatalmú Hszi Csin-pingeknek gazsulálnak és a szőnyeg szélén bokáznak, párás szemmel szarják össze magukat, hogy milyen fontos, világpolitikai tényező lett Felcsút.

Tegnap véletlenül írtam egy fél cikket arról, hogy az egyrészt-másrészt maszatolás helyett világosan kellene látni, hogy ez nem egy kölcsönös megtérüléssel járó gyümölcsöző gazdasági-kereskedelmi kapcsolat, hanem elsősorban ideológiai bunkósbot és egy újabb totális függőség, aminek semmi köze a magyar nemzet érdekeihez. A Nyugattal önsorsrontó ideológiai háborúban álló, az uniós forrásokhoz a korrupció és az illiberális jogállampusztítás miatt hozzá nem férő, gazdaságilag lepusztult orbáni Magyarország nem több, mint nyomorult ugródeszka Kínának az Európai Unió piacára való belépéshez. Pont. Ez a történet nem Magyarország, hanem Kína érdekeiről szól. Több mint szimbolikus, hogy az európai béke és egység napján a kínai kommunista főtitkár Budapestről, Orbán jobbján állva küld majd hadüzenetet a német autógyártóknak, miután Belgrádban már beszólt a NATO-nak. Szerintem hosszú távon történelmi bűnként lesz majd értékelhető, hogy ahelyett, hogy az uniós források lehívásához szükséges feltételeket teljesítette volna, ahelyett, hogy a nyugati szövetségeseivel együttműködött volna, az Orbán-maffia kínai hitelekért, a se győzni, se veszíteni nem tudó Orbán illuzórikus világhatalmi ambícióinak remélt valóra váltása miatt befeküdt Kína környezetpusztító gazdasági törekvéseinek. Majd az unokái imába foglalják a nevét. Mert más nemigen fogja.

Mindazonáltal – mert nem akarok visszaélni senkinek a türelmével -, remélem, hogy a főtitkár elvtársnak ízlett a tegnapi díszvacsora, nem venném a lelkemre, ha a magyar nép nagy barátja nem lelte volna örömét a mangalicával megküldött tavaszi töltött káposztában (előétel), a kakaslevesben, a Kedvessy-módra készült borjúsültben (főétel) és a világhírű Gundel-palacsintában (desszert). Egyszersmind rohadtul le vagyok nyűgözve attól, hogy már nemcsak a Fidesz miniszterelnöke, de a kínai elnök és a kínai sajtó is mimagyarok nevében beszél. Örülök, hogy helyettünk is tudják, hogy

• a magyarok szerint nagy jelentősége van Hszi Csin-ping elnök magyarországi látogatásának,
• a magyarok azt várják, hogy a látogatás elmélyíti a két ország közötti, már hagyományosnak számító barátságot és a kölcsönös politikai bizalmat, és új fejezet nyílik a két ország baráti együttműködésében,
• Magyarország és Kína gyümölcsöző eredményeket ért el az Övezet és Út közös építésében, és a magyar nép nagyon várja, hogy részt vehessen további Övezet és Út projektekben.

Az nem kifejezés, elvtársak, az izgalomtól egyik lábunkról a másikra állunk. Miközben azt meg a szerb sajtóból tudjuk (via), hogy Oroszország és Kína másik európai csatlósa, Vucic szerb államelnök szerint Orbán megígérte, hogy 2026-ig befejezi a Budapest-Belgrád rá eső részét. Ha már soha a büdös életben nem térül meg, legalább legyen befejezve. Egyelőre nincs több mondanivalóm, örülök, hogy még Európához tartozunk, nem biztos, hogy ez mindig így lesz. Köszönöm a figyelmet, minden másról máshol, máskor.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább