NEHAZUGGY

Megmozdulnak az emberek, ha látják értelmét

Tamás Róbert | Április 11, Csütörtök | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! A művészeknek is, akik most az Index cikke szerint fel vannak háborodva – vagyis nem mindegyik, de Varga Miklós például erősen -, mert ő ahhoz nem járult hozzá, hogy felhasználják a dalát olyan politikai rendezvényen, amivel ő nem ért egyet. Én nem vagyok jogász, de szerintem nem kell ehhez külön engedély. A dal onnantól kezdve, hogy megjelent, lényegében árucikk. Aki felhasználja, az fizet érte jogdíjat, azt meg nem hiszem, hogy szükséges a felhasználáshoz Varga Miklós engedélye. Kérdezze meg esetleg a bálványát, amikor a Roxette nótával kampányoltak, ők kértek-e engedélyt. Amennyire tudom, még jogdíjat se fizettek, már akkor is szerettek lopni. Most pedig nem is politikai kampányban lett felhasználva Varga Miklós dala, hanem egy tömegrendezvényen. Ha egy falusi lagzin, búcsún hangzik el a nóta, azért is engedélyt szokás kérni? Milyen érzékeny lett a művész úr mostanában.

Ameddig a zenészvilág háborog, a politika sokadik vonalában valami egészen vicces vitaőrület kezd kibontakozni. Nem biztos, hogy minden részlet benne van, de valami olyan volt, hogy Magyar Péter kihívta vitára Orbán Viktort és Gyurcsány Ferencet. A kihívást el is fogadta… Deutsch Tamás. Mindjárt tovább is dobta a lasztit, minden háborúpárti és dollárbaloldali listavezetővel kész ő vitázni. Ezen a ponton az ember azt gondolná – vagy hát én azt gondoltam -, hogy azért Deutsch Tamás már az a szint, ahová nem feltétlenül akar lehajolni az ember, ám tévedtem. Márki-Zay Péter és Vona Gábor bejelentkeztek, hogy ők vitáznának. Nem is tudtam, hogy ők indulnak az EP választáson, és mindjárt listavezetőként. De hát oda se neki, biztosan nagyon izgi lesz. Javaslom, kérjék fel vitavezetőnek Schiffer Andrást, és akkor mindenki boldog lesz, aki nézi. Engem mondjuk pont nem érdekel, de az meg az én bajom, nem másé.

Igaz, arra sem lettem volna különösebben kíváncsi, hogy miként üzenget egymásnak Magyar Péter és az ellenzéki pártok – a fideszes üzengetés természetesen elkerülhetetlen, arra fel voltam készülve -, ráadásul az értelmét sem érem fel a gyenge agyammal. Komolyan, mit remélnek ettől? Amelyik szavazó át akar menni akár Magyartól valamelyik párthoz, akár fordított irányú mozgást tervez, arra amúgy sem lesz hatással egymás gyepálása. Ahogy arra sem, aki nem akar átmenni innen oda, sem onnan ide. Akkor meg miért nem tudja mindenki végezni a maga dolgát? Dobrev Klárát külön fájlalom, szerintem vitathatatlanul tehetséges politikus, mi a bánatért kell belemenni ilyen iszapbirkózásba? Több szavazója lesz attól a DK-nak, a Momentumnak vagy bárki másnak, ha támadják Magyart? Eddig nem volt, két hónappal ezelőttig nem volt, mégsem sikerült átütni az üvegplafont, a DK megrekedt, ahogy a többi párt is. Nem lehetne tudomásul venni, hogy aki oda akart menni, az már ott van, aki nem akart eddig, az ezután sem akar? Ennél már csak Kunhalmi Ágnes üzengetése viccesebb:

Magyar Péter tegnap azt mondta, tiszteletben kell tartani a baloldalt. Én is tiszteletben tartom az ő nyilvánosságban vívott harcát a jobboldalon.

Egy dolgot azonban tisztán látni kell: legkésőbb 2026-ban a jelenlegi választójogi törvény miatt koalíciós kényszer lesz, és ezt, ha valaki, akkor Magyar Péter úr is tudja.

Az “oszd meg és uralkodj” politikája miatt Orbánnal szemben több mint 2,5 millió szavazót összehozni nem egyszerű feladat. Egy biztos: Orbán még mindig hátradőlve kávézik, mert a Fidesz tábora továbbra is egységes és lényegében meg sem érintette az, ami történik.

Én is tiszteletben tartom azokat a liberálisokat, kiábrándult pártnélkülieket és a kiábrándult jobboldali demokratákat is, akik ma érdeklődve figyelik Magyar Pétert. Viszont szeretném leszögezni, hogy bárminemű koalíció a következő országgyűlési választásokra számomra csak azokkal képzelhető el, akik világossá teszik: egy Orbán nélküli Fidesszel sem hajlandóak együttműködni.

Egy baloldali, szociáldemokrata pedig nem tud és nem is akar jobboldali kormányzást, hanem marad a bal, balközép oldalon, a szolidaritás, az igazságosság és a társadalmi különbségek radikális csökkentése oldalán.

(Facebook/Kunhalmi Ágnes)

Az a jó a többpártrendszerben – ami nálunk már régóta nincsen -, hogy mindenki a saját ideológiája alapján választhat magának pártot. Én csak azt nem értem pontosan, hogy miből gondolja Kunhalmi Ágnes, hogy az MSZP lesz olyan helyzetben 2026-ban, hogy felmerüljön a gondolat, pláne a lehetőség a velük való koalícióra. Egy (nagyon jóindulatú becsléssel) 4 százalékos párt a jelenlegi tudásunk szerint be sem kerül a parlamentbe. Vagy addig történni fog valami csoda? Mert szerintem nem fog történni. Ha csak nem lesz képes gyökeresen megújulni a párt, megy a kukába a többi mellé. Nem lenne nagy baj, ha azok, akik politikából – és a mi adónkból – élnek évtizedek óta, legalább elgondolkodnának azon, hogy minek van realitása és minek nincs. Az MSZP már régen nem vezető párt, jelenleg a totális pusztulás ellen küzd. Talán ezen kellene inkább eltöprengeni sürgősen, mert mindennek oka van, ennek a leépülésnek is. Ha továbbra is vérszegény sajtótájékoztatókkal akarják kibekkelni a túlélést, az szerintem nem fog menni. Dolgozni kellene. Sürgősen és sokat. Azt persze nem lehet most tudni, hogy Magyar Péter mennyi szavazót tud ténylegesen magához vonzani, lájkokkal nem nagyon lehet bekerülni a parlamentbe, de szerintem az EP választáson ki fog derülni, ki mit gondol komolyan, és mennyire. Ha maradnak az előzetes becslések, tehát pártként megkapja Magyar azt a támogatottságot, amit most megelőlegeznek neki a szavazók, akkor kb. háromszor akkora csoportról beszélünk, mint amit Kunhalmi maga mögött tudhat. Ezzel kellene foglalkozni szerintem, a baloldali, szociáldemokrata, jobboldali és bizonytalan pedig majd eldönti, hová teszi le a bizalom voksát. Szeretném felhívni az ellenzéki pártok figyelmét arra, hogy bár ők még most is azért sírdogálnak, mert a buta szavazók csak a fotelból politizálnak, lusták megemelni a seggüket, ők ezért nem tudták még leverni Orbánt, az elmúlt hetek ékesen bizonyították, hogy ez nem igaz. Megmozdulnak az emberek, ha látják értelmét.

Végezetül az a friss hír, hogy jelenleg Joe Biden áll nyerésre Donald Trumppal szemben. Ami Orbánnak nem annyira jó hír, mondjuk nekünk sem, mert jobb lett volna nem beleugatni az amerikai választásokba, helyette célszerű lett volna a mindenkori adminisztrációval normális viszonyt kialakítani, de hát nem én vagyok a magyar miniszterelnök, mindenki nagy szerencséjére. Azon azonban eltöprengtem, hogy egy akkora országban eléggé gáz, hogy két olyan jelölt közül óhajtanak választani, akik azért már nincsenek erejük teljében, és most nagyon visszafogottan fogalmaztam. Okos kollégám jellemezte frappánsan a helyzetet: hát igen. az egyik már nem tudja, mikor volt francia elnök Mitterand, a másik azt sem tudja, ki volt Mitterand. Katasztrófa. Ellenben elalszik állva, eltéved, vagy legurul a repülő lépcsőjéről. Hát így valahogy.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy máskor is szoktuk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!