NEHAZUGGY

Nemcsak minket zabálnak fel, hanem egymást is, ha úgy hozza a lapjárás

Vogronics András | Április 6, Szombat | 19:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Volt egy időszak, amikor olvastam a Hócipő című folyóiratot, és emlékszem, hogy az egyik oldalon mindig dátumszerűen fel volt tüntetve, hogy X napja nem tudjuk, hogy ki az a Kaya Ibrahim és Josip Tot. Közben persze kiderült egy és más, például az, hogy kik ezek az alakok: egy németországi török, illetve egy németországi horvát személy, akiknek több, tetemes köztartozást felhalmozó Fidesz-közeli (magyarországi) céget adtak el 1995-ben, illetve 1997-ben, vélhetően szándékos adócsalási célzattal. Az általuk felvásárolt cégek arra hivatkozva, hogy semmi közük a korábbi ügyletekhez, adósságaikat nem fizették meg, ezáltal több százmilliós köztartozást tüntettek el. Egyébként azóta sincs meg se a pénz, se a két stróman. Már akkor nagyon elemükben voltak a fideszes fiúk, a fiatal demokraták, akik így jutottak némi tőkéhez, ekkor kezdődtek el az első korrupció gyanúját felvető ügyleteik. Szó se róla, azóta tökélyre fejlesztették ezt a képességüket, és röpke 30 év alatt tulajdonképpen elloptak mindent, amit lehetett. Miért hoztam ezt ide?

Mert szerintem nyugodtan el lehetne indítani egy, a fent említetthez hasonló számlálót azzal kérdéssel, hogy vajon ki és miért adott kegyelmet K. Endrének? címmel, bár gyanítom, hogy ez is egyfelől az érdektelenség, másfelől a jogi útvesztők zegzugos mocsarában veszne el. Lapít a fehérhátú hím gorilla, és úgy tesz, mint akinek most éppen fogalma sincs semmiről, mint általában szokott ez történni vele, ha ég a ház. Ő ott sincs, nem foglalkozik sem nőügyekkel, sem üzleti ügyekkel, mégis valahogy minidig hozzá vezetnek a szálak. És nyilvánvalóan ő sosem volt vagyonos ember, és nem is lesz, ellenben 30 éve is különgéppel ment meccsre, és ezután is úgy fog. És ha ez sem elég, akkor meghosszabbítja Bicskéig, oszt’ jónapot. Mert ő megteheti, hogy szembeköpi ezt az országot, amin az egész famíliája élősködik, és amiből nagyobb részesedést vesznek ki, mint Bill Gates a Microsoftból. Jó buli ez, nem vitás, amikor egy magából kifordult megélhetési politikus úgy gondolja, hogy az ország és annak javai azok az ő gazdagodásának eszközei, nem pedig – kedvenc propaganda szavunkkal élve – a szuverén magyar társadalom közös tulajdona.

Szóval az Átlátszó közben kiderítette, hogy volt egy másodrendű vádlott a borzalmas bicskei ügyben, Kunstár Béla, aki a gyerekeket „orális szexre vette rá, fenekükhöz nyomta a péniszét (…) olyan is előfordult, hogy az otthon gárdonyi üdülőjében egy vele egy szobában lévő tizennégy éves fiúnak a takarója alá nyúlt, először a combját, majd a nemi szervét simogatta. A fiú ezt hagyta neki, mert hallotta, hogy a nevelő másokkal is csinált ilyet pénzért cserébe.” Ezért csak egy ejnyebejnyét kapott az ember, hát hiszen csak odanyomkodta a pöcsét a gyerekhez, nem hatolt beléjük. Az Átlátszó forrásai szerint a bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy az aktusok úgymond konszenzuálisak voltak (bár kérdéses, hogy egy ilyen alárendeltségi viszonyban, mint a nevelt-nevelő viszony lehet-e kölcsönös beleegyezésről beszélni), és azt sem kellő súllyal vette figyelembe az ítélet, hogy több alkalommal, több áldozattal szemben követett el bűncselekményt.

Rendes csávó, nem? De ez nem minden, itt nincs vége. Miután megúszta ennyivel a molesztálási ügyet, elkezdett cégeket gründolni olyan intézetis gyerekek nevére, akik épphogy elmúltak 18 évesek. A lényeg az, hogy volt egy cége ami hogy és hogy nem, valahogy Mészáros érdekkörébe került, és most is ott van. Vagyis egyáltalán nem elég K. Endréről meg az ő igazgató-főnökéről beszélni, mert nagyon úgy néz ki, hogy az egész Júdás uralta térség hemzseg az ilyen kétes alakoktól, akik nem csupán üzletileg kapcsolódnak valahogyan Júdás strómanjához, hanem helyileg is. Ez egy beltenyészet, bazdmg, ahol annyi a pedofil, mint égen a csillag. Úgyhogy nekem ne mondja senki azt, hogy ez az egész a véletlenek összjátéka volt, és, hogy ehhez semmi, de semmi köze a mi semmivel és senkivel nem foglakozó doktorminiszterelnökünknek. Úgy bűzlik ez az egész, mint egy három napos vízihulla, de persze a stratégia mit sem változott. Kuss. Kuss mindhalálig, és azon túl is.

Mint a Schadl nevű maffiózó, aki újra Armani-öltönyben hajtotta el a Telex riporterét, hogy ne kérdezősködjön, ne nyomassza, ne provokálja, ne érdeklődjön az egész társadalmat érintő bűncselekmény első számú gyanúsítottjától? Aki olyan kedélyesen cseverészett a másodrendű vádlott Völner Pállal, mintha semmi nem történt volna. Ja, és persze mindegyiknek közben amnéziája volt, vagy lett, mert nem ismerik a Tónit. A Tónit, akit egyébként még én is merek, ha máshonnan nem, a tévéből. Mondjuk én tényleg nem beszéltem még vele, de lehet, hogy jobban is jár így, mert engem nem intézne el egy kaján, cinikus vigyorral, az kurvaélet.

Ezek kannibálok, bassza meg. Ezek nemcsak minket zabálnak fel, hanem egymást is, ha úgy hozza a lapjárás. Bár gondolom, most már semmi akadálya annak, hogy megbeszéljék, hogyan és miképpen tovább, mert nincsen egyik sem a sitten. Ez ma Magyarország, és ez ma az ügyészség. Ahol minden flottul megy, ahol mindenben a lehető legtörvényesebben járnak el, és ahol különben sem lehet olyat csinálni, hogy valaki, például egy miniszter csak úgy kihúzogat neveket a nyomozati iratokból, ahogy azt a hajdobáló volt igazságügyi miniszterasszonyság újságolta két mosogatás között az ő bántalmazó férjének. Aki képes volt leülni Hajdú Péter kanapéjára, és könnymentesen sírva fakadni az önsajnálattól, és a ~~Rogán~~ saját hatása alá kerülve megrendülni azon, hogy 18 évig tulajdonképpen terrorban élt. Ez a hitvány, gyáva, jellemtelen nő volt az ország igazságügyminisztere. Aki vagy lojalitásból, vagy szimplán a zsarolhatósága miatt még mindig védi a mundér becsületét, és inkább beáldozza a három gyerekét, inkább egy szürreális bulvárprodukciós undormány keretében kiteregeti a családi szennyest, csúfot űz a bántalmazottakból, mint hogy gerincet növesztene és elmondaná a frankót. De persze egy NER-szolga Állami Számvevőszék elnökének oldalán bármit megtesz a nemzet asszonya ha kell, nem? Ennyi mocsok után nehogy már ő járjon pórul, és vissza kelljen kullognia a sofőrmentes életbe. A való világba, ahol nem ömlik a nyakába egy valag közpénz valami zsíros stróman hálószobáján keresztül.

Ezek a keresztény hazafiak? Ezek a díszmagyarba öltözött gazemberek? Szerintem ez a nő nem véletlenül lett kiszemelve, pontosan tudták, hogy zsarolható, hogy egy gyenge jellemű és befolyásolható senki, aki tökéletesen alkalmas arra, hogy a kirakatban dekázva hegedüljön, eljátssza a boldog családanyát és feleséget, miközben azt csinálja, amire Orbán és Rogán utasítja. Mert ha Orbán Viktor kéri fel a mademoiselle-t államtitkárnak, miniszternek, EP-listavezetőnek, bárminek, arra nem lehet nemet mondani. Nem a szart nem, Judit! Mindenre lehet nemet mondani, meg igent is, de az éremnek két oldala van. Az egyiken a becsület, a másikon a pénz. A választás a tied volt, szóval nem kell az ártatlan őzike tekintet és hárítás. Okádék banda, okádék emberek. Emberek? Egytől egyig senkik.

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!