NEHAZUGGY

Mint egy szélsőségesen silány maffiakrimi nyakon öntve az Armageddonnal

Jó reggelt, verőfényt, vidám vasárnapot mindenkinek! Nem kellett szerintem egy csúnyán elbukott fideszes miniszter volt férje belemondja az arcunkba, hogy tudjuk, vagy legalább sejtsük: morális, politikai és gazdasági válság van Magyarországon. (Aki nem tudja, netán nem is érdekli, ne kérje ki  magának, nem a nevében beszélek.) Amely mély és összetett válság önmagában sem egy örömhír, de nemzeti mázzal leöntött Moszkvától szuverén korruptjaink exportálják bőszen határon túlra is a saját erkölcsi-ideológiai bomlástermékeiket kamionszámra.  Például a saját honfitársainak százmilliárdos közbeszerzésekkel elszámolni nem tudó és nem is hajlandó hisztérikus, kerozinégető repülőbajnokról az elmúlt két napban kevés szó esett a sajtóban, pedig. Szijjártó miniszter sem esett ki a szórásból: ő március idusának tiszteletére a határon túl kampányolt és a főnökéhez igen hasonló ünnepi uszítás keretében árulózta az ellenséggé lefokozott politikai ellenfeleit. Majd ízléstelen propagandavideóban adta büszkén a hívei tudtára, hogy semmi szégyenérzet nincs benne se, amikor az a feladat, hogy a saját kormánya által elkövetett legnagyobb bűnökkel vádolja meg a másik oldalt.

Szijjártó ünnepi árulózása is csak egy apró példa, egy apró csepp abban a végtelen és feneketlen erkölcsi mocsárban, ahol – ahogy volt szerencsénk és szerencsétlenségünk látni – a világ legtermészetesebb dolga, hogy letépik a kokárdádat – mert hazaáruló büdöslibsi ne viselje a kokárdát -, hogy leköpnek, lökdösnek, lekurváznak, és talán még a zászlórúddal is neked esnek. Ha kérdeznél, vagy tükröt tartanál annak a miniszterelnöknek, annak az uralkodóosztálynak, aki és amelyik a március 15-i állami, közpénzből finanszírozott megemlékezésen pártgyűlést tart, leárulózza az ország másik felét és ellenük uszítja a híveit. Félreértés ne essék, nem most szálltam le a falvédőről, nem a NER 14. évében akarom a meglepetés és a rácsodálkozás kíséretében eltartani a kisujjamat, hogy másfél évtizede – ahogy az év minden egyes napján, úgy – a nemzeti ünnepen se lehet magyar, aki nem fideszes, hogy a nemzeti ünnepeink évről évre arról szólnak, hogy a teljhatalom birtokosának viszket a tenyere és habzik a szája, fenyegetőzik, elégtételt akar vanni, ráadásul egy ideje úgy illegeti magát idétlenül, a legalávalóbb módon a béke pártján, hogy közben háborús tüzet okád minden pórusán.

Nem eltartott kisujjal, hanem egyre inkább megviselten azt kell mondanom, hogy nem lehet ezt megszokni, nem lehet ebbe beletörődni, nem lehet szó nélkül elviselni. Azért az a totális züllésnél, a teljes antropológiai lealjasodásnál is lejjebb van, amikor a saját pénzén több mint tíz éve szisztematikusan zsibbasztott, infantilizált, propagandával zabáltatott nép nekiáll ütlegelni a tanárokat. A nyakán taposó autokrata védelmében. A nemzeti ünnepen. Aki miközben arról hörög a mimagyarok fülébe, hogy pusztán azért, mert magyarnak születtek, különlegesebbek és értékesebbek másoknál, minden szavával megerőszakolja az igazságot, a valóságot, megerőszakolja a történelmet, kisajátítja a nyelvüket, felégeti a hidakat magyar és magyar között, földbe tapossa a nemzeti minimumokat és békét hazudva szítja a polgárháborús indulatokat. Hogy ő mindenáron, bármi áron túlélje azt a mély morális, politikai, gazdasági válságot, amit ő maga idézett elő.

Azt hazudja, hogy Brüsszel pontosan ugyanolyan elnyomó birodalom, mint amilyen mondjuk az Osztrák-Magyar Monarchia volt, vagy a Szovjetunió volt, vagy amilyen elnyomó birodalom ma az a putyini Oroszország, ahol csak az a kérdés 80 vagy 87 százalékkal választják meg válogatott trükkök és csalások árán újra meg újra a háborús agresszort, miközben Magyarország népszavazás útján csatlakozott az EU-hoz (és félve mondom, de talán ma is érvényes lenne az a népszavazás, ami az EU-hoz való csatlakozásról szólna). Vagy azt állítani, hogy a törökök foga belénk tört, mintha a 150 éves török hódoltság meg se történt volna, vagy mintha a véreskezű török autokrata verőemberei ma nem magyar emberek veséjét rúgnák le Magyarország területén a hatóságok és a szuverén Orbán-kormány gyáva félrenézése mellett. Annyira rápörögni a 2022 áprilisában bevált hazug, torz, hányingert keltő békenarratívára, hogy már semmi más ne számítson, mintha az EP-választásnak valóban az lenne a tétje, hogy béke lesz vagy háború, mintha a világbéke azon múlna, hogy a Fidesz hány mandátumot szerez az EP-ben, még a fideszesekre nézve is megalázó. Különösen úgy, hogy közben az 1848-as békés, vértelen magyar forradalom kapcsán semmit nem mond arról, hogy mi történt, amikor válaszul megérkezett a császári retorzió és a cári intervenció, amikor a magyar nemzet fegyvert ragadott és honvédő háborúba kezdett. Ahogyan több mint két éve honvédő háborút folytat a szomszédban az ukrán nép is a valóban birodalomként viselkedő Moszkvával szemben. Szóval erről egy büdös, tetves szót nem szólni, viszont helytartótanácsot emlegetni Brüsszellel kapcsolatban, az ízléstelenség, romlottság, az aljasság olyan mélysége, hogy csak óvatosan érdemes belenézni.

Mert az egésznek mégis csak az a lényege, hogy 14 éve minden az övék, minden aszerint történik, ahogy ők akarják, ahogy nekik jó, megkapták zsinórban négy alkalommal a teljeskörű felhatalmazást, hogy egy kicsivel jobb hellyé tegyék ez a nyomorult országot, és ennyire futja. Március 15-én is hazudni kell, megtagadni, lehányni a történelmi tényeket, az igazságot és az egyébként is permanens módon uszuló vérszomjas fundamentalistákkal megtámasztva, kirekesztő, agresszív párteseménnyé zülleszteni a nemzeti ünnepet. Határon innen és túl.

Nincs más lehetőség a kivénhedt, rekedt hangon óbégató, önmaga legócskább lózungjait hosszú évek óta mechanikusan ismételgető ember számára, mint nekirongyolni Brüsszelnek, élet-halál kérdéssé tenni Brüsszel elfoglalását, ami egy büdös nagy nonszensz, az árulásban összemosni a nem létező, haláltusáját vívó magyar baloldalt az Európai Unióval, mindent a világ szélsőjobbosainak előretörésére feltenni azért, hogy addig se kelljen szólni a felelősségről. Arról, hogy tavaly miért a magyar infláció volt a legmagasabb az EU-ban, hogy miért ette meg az infláció a tisztességesen keccsölő magyarok bérét,  hogy miért a magyarok fogyasztása a második legkisebb a hanyatló EU-ban, hogy miért lőtt ki az űrbe az államadósság, hogy miért hosszabbították meg Schwechatig a költségvetési hiányt, hogy miért ez az állítólag lángoktól ölelt, ámde mindenki által irigyelt földi paradicsom fordítja a legkevesebbet az egészségügyre az egész EU-ban, miközben a kormány saját magára két kézzel szórja a pénzt, és a kontraszelektált agrárminiszter közben miért Kenyában ad át március 15-én mintafarmot (!!!), „hogy a forradalom és szabadságharc emléknapján (…) az élelmiszer-önrendelkezést, a szabadságot így e téren is közösen ünnepeljük”. Olyan abszurd lett ez az ország, mint egy Zsé kategóriás maffiakrimi nyakon öntve az Armageddonnal. Európa szegényházának főmaffiózója a megoldatlan, dilettáns módon félrekezelt, bűnösen elcseszett, szándékosan okozott problémák halmaza elől menekülve totális háborút hirdetett Brüsszel ellen. Ez a program.

Azért, mert kéne mondani valamit arról is, mert a társadalomnak joga van tudni, hogy ki a felelős azért, kinek a megrendelésére, kinek a nyomásgyakorlására történhetett meg az a gyalázat, hogy Magyarországon, a családvédelem fellegvárában, a gyermekvédelem Mekkájában egy nemzetikonzervatív jelmezbe öltözött párt embere kegyelmet adott egy pedofil bűnsegédjének? Kinek az embere és protezsáltja K. Endre? Hogyan lehet az, hogy szégyenteljes bukása ellenére élete végéig 5 milliós nyugdíjjal kitömött, lemond(at)ása után egy évig még a TEK által őrzött ötgyermekes családanya eltűnt, mint szürke szamár a ködben, elérhetetlen, bujkál és nem hajlandó egy közérdekű, súlyos kérdésre választ adni? És Gulyás Gergelyt sem lehet a kormányinfón –  az egyedüli helyen, ahol elvileg még lehet kérdezni, már akinek lehet – kérdezni, mert elvileg lábadozik a műtétje után. Tök életszerű. Abban bíznak, hogy majd amikor áprilisban előkerül (ha egyáltalán), addig még kevésbé lesz téma, mert úgyis elfelejti a Rogán által molylepkének nézett társadalom, belefárad, és különben is ott a másik szekértáborba tartozó nem is magyar, őt kell utálni. Ha rajtuk múlik, ez lesz az idők végezetéig.

Magyarázza el valaki, aki sokkal bölcsebb nálam, hogy ha Magyar Péter vagy a háromlábú asztal vagy az óriáskaktusz vagy bárki és bármi, aki emberek tömegeit ki tudja zökkenteni az apátiájukból, és el tudja vinni az urnákhoz a fennálló berendezkedés ellen szavazni, esetleg tényleg meg tudja karcolni, majd esetleg lebontani azt a mesterségesen fenntartott, egymásra vicsorgó szekértáborokra épülő monstrumot, ahol csak az a magyar, aki fideszes, ahol közpénzeket felzabáló orbánista álcivil szervezetek a köz pénzén agyrohasztó, primitív plakátokkal mérgezik az életünket, hogy ne a valódi problémákkal foglalkozzunk, hanem egymást gyűlöljük engesztelhetetlenül, akkor azzal kinek milyen visszafordíthatatlan kárt okoz? Négynegyeddel nyer a Fidesz? Széthullik a széthullott ellenzék? Mi baj lehet még azon túl, ami már van? Köszi.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább