NEHAZUGGY

Szuverén, családbarát, gyerekvédő, nyugdíjastámogató szabadságharcos

Tamás Róbert | Március 11, Hétfő | 10:34

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,552,800 forint, még hiányzik 447,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Talán még soha nem volt ennyire egyértelműen látványos Orbán Viktor régebbi mondása, hogy nem azt kell figyelni, amit mond ő a szájával, hanem azt, amit a mondáshoz képest, vagy éppen azzal homlokegyenest ellentétesen csinál. Ilyesmit elve nem mondana sem egy politikus (főként egy politikus nem), sem egy épeszű ember még akkor sem, ha történetesen hajlamos a hazudozásra. Aki pedig nem hajlamos, az többnyire nem is mond mást, mint amit csinál. A rajongók gondolhatják persze, hogy a politika ilyen, ez azokban a körökben normális, de attól még nem az. Az Orbán vezette – uralta – kormány a család és a gyermekek védelméről pofázik, lényegében erre építették fel a kommunikációjukat – nem a politikájukat, olyat ők nem szoktak csinálni. Csak beszélnek, de azt legalább sokat és hangosan -, aztán nem kiderül, hogy egy pedofil gazember bűnsegédje kapott elnöki kegyelmet? De. A benyújtott 1500-2000 kegyelmi kérvényből pont ennek az embernek a kérelme került be abba a 22 nevet tartalmazó körbe, akik pozitív választ kaptak a köztársaságnak az ő elnökétől. Tehát nem arról van szó, hogy átcsúszott a 2000 kegyelem között, hanem arról, hogy a 22 kérelemből nem tudták kiszűrni, hogy ha valakinek, ennek az elítéltnek nem jár kegyelem. Mégis megkapta, és nem ám a szabadlábra helyezés volt a tét – hiszen már eleve is házi őrizetben volt, ott töltötte a büntetése utolsó hónapjait -, hanem az, hogy mentesítsék az ítélet következményeitől, ami a szabadulása után várt volna rá. Tehát hogy továbbra is gyerekek között dolgozhasson. Ezzel nem azért van baj, mert az illető pedofil, ugyanis nem az. Hanem azért, mert annyira visszaél a neki kiszolgáltatott gyerekek helyzetével, ahogy tette akkor, amikor a pedofil ragadozó érdekében zsarolta, fenyegette, lefizette a bántalmazottakat, hogy ne valljanak a szörny ellen. Egyszerűbben fogalmazva: nem ő követte el az erőszakot, ő csak lefogta az áldozatot. A pártállam szerint tehát méltó az elnöki kegyelemre.

A mai napig nem lehet tudni, hogy ki volt a tápláléklánc csúcsán az az illető, aki keresztülvitte ezt az ügyet. Mert hogy nem Novák Katalinnak, nem is Varga Juditnak volt szívügye a gazember tisztára mosása, az az első perctől egyértelmű volt. Balog Zoltán azóta is folyamatosan menti a bőrét, egy pillanatig sem zavarja, hogy mekkora károkat okoz a saját egyházának minden olyan nappal, amikor hátsó földutakon menekül a sajtó elől. A menekülés persze még lehet fideszes berögzülés miniszter korából, de az a végtelen ostobaság, ami a szájából folyik kifelé, az bizony a sajátja. Hogy ő politikailag hibázott, de erkölcsileg nem. De bakker, éppen erkölcsileg buktál meg. Aki ezt nem érti, az szerintem menthetetlen. Az ne beszéljen erkölcsről senkinek, ne legyen senki lelki vezetője, mert maga is romlott, és még csak nem is hajlandó tudomásul venni. Valószínűleg még Balog sem a kiindulási pont ebben a történetben, de ő lehet a kapocs, az utolsó akadály, hogy kiderüljön, meddig, kihez vezetnek a szálak. Undorító egy történet ez az elejétől a végéig, és egy ilyen posványos rezsim ebben a helyzetben sem képes mást nyújtani, mint ami a lényege; a mocsárbűzt. A lakájmédia most azon dolgozik, hogy a saját szarukat másra kenjék, ennek érdekében mindenkit megvádolnak a pedofíliával, akiktől félnek. Gyomorforgató társaság. Hiába indulnak perek, azokból majd évek múltán lesz csak ítélet, addigra már semmi jelentősége nem lesz ennek az egésznek. És ezt ők nagyon jól tudják. Kivéve persze, ha valami csoda történik, megbukik a rezsim, és azok a propagandisták, akik most gátlástalanul karaktergyilkolnak, bíróság elé kerülnek, és súlyos büntetést kapnak, amitől már nem tudja őket megvédeni sem a gazdájuk, sem Polt Péter, sem Pintér Sándor. Ez a rettegés ott szűköl a lelkük mélyén, és bizony már működik a sarokba szorított patkány-effektus.

De nem csak ebben a mocskos ügyben érhető tetten a rezsim, és Orbán Viktor romlottsága, hanem számtalan egyéb bizonyítékát is adják a kétszínűségnek. Például azzal, hogy miközben az ország szuverenitásáról handabandáznak, engedik szabadon garázdálkodni Erdogan testőreit, és egy szó nélkül veszik tudomásul, hogy azok a testőrök összevernek egy magyar embert magyar földön. Ezek után egészen rémisztő belegondolni abba, hogy a Kínai Kommunista Párt rendőrei milyen felhatalmazást fognak kapni Magyarországon. Eleve sem érthető az, hogyan jut eszébe a magyar kormánynak beengedni az országba egy másik ország rendőrségét, és különféle jogokkal felruházni őket. Erre egyetlen magyarázat van szerintem, mégpedig az, hogy titokban – talán a hitelekért cserébe – alkut kötött Orbán a kínaiakkal, és már nem csak Putyin tartja a markában, hanem Kína is.

Közben úgy tűnik, Orbán Viktor nagy favoritja gyengül, ennek egyik jele volt az is, hogy végül az orosz kémbankot el kellett engedni. Pedig annak is hasonló lehetett a célja, ami a kínai rendőrség beengedésének; pozíciót foglalni az Európai Unióban, beférkőzni a két diktatúra elől elzárt közösségbe. Hogy ezt a kiskaput éppen a magyar kormány tárja sarkig, az külön szégyen erre az országra, és biztosak lehetünk abban, hogy mi fogjuk meginni a levét is. Közben azért Kína szárnyalása is megtörni látszik, de úgy fest, Orbánnak égető szüksége van egy erős szövetségesre. Ezért aztán most Donald Trump körül sündörög, hátha jut neki abból a hatalomból egy morzsa, amit reményei szerint Trump vissza tud majd szerezni. Ha ez mégsem következik be, annak súlyos ára lesz, a magyar-amerikai kapcsolatok a mostani mélypontról tovább fognak zuhanni. Erdogannal sem lehet felhőtlen a viszony, a legutóbbi mosolytalan találkozó ezt támasztja alá. A V4 országok Orbán ellen fordultak – pontosabban azok közül kettő, a szlovák elnök pedig úgy tesz, mint aki ott sem volt -, az Európai Unió összes tagállamának tele van a puttonya Orbánnal, mert világosan látják, hogy nem csak a saját országát árusítaná ki, hanem az egész uniós közösséget. Tetézi a bajokat, hogy a gazdaság csendesen a földbe állt, az államadósság az egekben, februárra sikerült elérni a hiánycél 70 százalékát, tehát ha tartani akarják, a maradék tíz hónapban 30 százalékon kell tartani, ami nyilván nem fog menni. Orbán nagyon egyértelműen utalgatott arra, hogy az mindig egy komoly beszélgetés Varga Mihállyal, hogy idén tudják-e fizetni a 13. havi nyugdíjakat, ami nem sok jót vetít előre a jövő évre. Ha ez mindig megbeszélés kérdése, akkor nem alanyi jogon jár, hanem adható és megvonható. Nem tudom, mit szólna ahhoz a létminimum alatt élő 900 ezer idős ember, ha elveszítenék ezt a pénzt is. Mert a svájci indexálás bevezetésének eltörlésével – nem, nem Gyurcsány törölte el, hanem Orbán – így is súlyos pénzektől estek el, sokan a nyomor szélén egyensúlyoznak. Családbarátilag. Remélhetőleg az Orbánra szavazó tömegeket megnyugtatja az a tudat, hogy Tiborcz, Mészáros, Rogán és még pár nagyon tehetséges vállalkozó milliárdos lett, Matolcsy Gyereke és baráti köre fürdik a jóban, Hatvanpuszta csillog, az Orbán-bányák és egyéb vállalkozások jól prosperálnak. Ezekért igazán nem nagy ár az ország elárulása és kiárusítása. Ugye?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!