NEHAZUGGY

A nemzeti szuverenitás örök dicsőségére

Szuverén, civilizált, veszélymentes jó reggelt kívánok magunknak! És mivel nem kerül semmibe, a túl- és teljhatalomtól kívül-belül eltorzult abszolút hatalom tulajdonosainak is. Meg még a formális politikai hatalommal nem rendelkező beszélő pénztárcának, minden büszke magyarok legmilliárdosabb példányának, a Lölő-jelenségnek is, aki immár azt is elmondhatja magáról, hogy egy utazási iroda is bekerült a világszínvonalon párját ritkító, nevére íratott cégportfólióba. Úgy tudom, büfé már eddig is volt a nevén, és mint mindannyian tudjuk, az mostanában nagy üzlet, bármit is gondol erről a magaskultúra. Nem kétlem, hogy kis nemzetünk legnagyobb közpénzüzletemberének minden egységnyi gyarapodása nagy öröm minden egyes bérből-fizetésből élő/megélni próbáló tisztességes magyar családnak Európa okleveles szegényházában. Minden családnak, amelynek se büféje, se utazási irodája, cserébe viszont ömlik az arcába tizennégy éve a saját pénzéből finanszírozott pártpropaganda. Megvédésről, jobban teljesítésről, sikerek hátán pöffeszkedő sikerekről, nemzeti büszkeségről, a magyar fajta páratlan különlegességéről, újabban pedig főleg és elsősorban a szuverenitásról.

Az egyik friss kedvencem e tárgykörben az a több mint 100 millió forintos állampárti propagandakampány, amely többek között az uniós támogatási programban megvalósuló, a nertársak által „történelminek” becézett pedagógus-béremelésről tájékoztatnák a lakosságot. Úgy értik, hogy minél szélesebb körben és minél közérthetőbben. Az emojiknál közérthetőbben szerintem nem nagyon lehetne, ámde nem is ez a lényeg, majd megoldja a Rogán-központ, hanem hogy fordítsuk le. Az Orbán-kormány uniós pénzből nyomat egy propaganda plakátkampányt, amelyben saját magukat dicsérik és magasztalják azért, hogy tizennégy évvel az első kétharmados eljövetelük után (!) sikerült uniós forrásból (!) némi hangulatjavító alamizsnát odavetni a tanároknak. Amit uniós források nélkül még most sem sikerült volna. Egyszerűen nem tudnak hibázni. A megszokott költekezési kampánylázban az nyilván fel sem merült, hogy ezt a százmilliót esetleg értelmes célra, esetleg éppen bérfejlesztésre is fel lehetett volna használni, nem. Hülyék is lennének. Hát hova vezetne, ha 14 év mulasztása után nem a saját mellkasukat döngetnék? Nem megfizetni kell a pedagógusokat, hanem a rothadó brüsszeli forrásokból plakátokra applikálni, hogy de jól meg vagytok fizetve, napszámosai a büszke és erős nemzetnek. Ahogy a dakota közmondások kézikönyvében írja: mégiscsak olcsóbb a propaganda, mint a béremelés. Legfeljebb az szorulna némi magyarázatra, hogy a lopási szándékon túlmenően kit céloznak ezzel a kampánnyal. Tekintve, hogy a tanárok nyomora eddig se érdekelt senkit, még őket magukat is csak nagyon visszafogottan.

Az ennél jelentéktelenebb magyarázatra szorulások közül a másik kedvencem az, amikor Rákay Fülöp Kálmán pártlapjában (a hódmezővásárhelyi Promenad24) több pénzt égettek el egy hét alatt Navracsics Tibor gyalázására, mint amennyit a fideszesek miniszterelnökének Facebookon terjesztett baromságaira. Jó, Fülöpkálmán megmagyarázta. Egyben kiadta az utasítást a szerepüket súlyosan félreértelmező kollégáinak, hogy azonnal állítsák le a Navracsics elleni „alpári támadásokat”. Hát nem kicsit vicces. Bezzeg ha Gyurcsány támadták volna alpári módon. Nekem mondjuk eddig se fért hozzá kétségem, hogy ezek egymást fogják felzabálni, ha eljön az idő, de azt nem vettem figyelembe, hogy mi van, ha ez az idő közelebb van, mint gondolnánk? Azt nem állítom, hogy bármi ilyesmi következik a Republikon Intézet kutatásából, amely szerint a biztos szavazók körében 6 százalékot esett az állampárt támogatottsága a fideszes pedofil kegyelmi botrány hatására, hát hiszen nem rémlik, hogy mostanában tartanának parlamenti választást Agyarországon. Ellenben az elég sokatmondó fejlemény, azaz csak lehet valami probléma a számokkal, ha Orbán Viktor hajlandó előbújni a függöny mögül március 15-én, és nemcsak hogy előbújik, de nem is megy le vidékre, mint megannyi ellenzéki politikus, hanem a fővárosban, a megszokott, bejáratott helyen, a Nemzeti Múzeum előtt mond ünnepi gyűlöletbeszédet. Remélhetőleg a pontosan akkorra szervezett Békemenet, no meg az obligát kordonok, fóliák és verőemberek takarásában és gyűrűjében. Ahogy bátor utcai harcosokhoz, szabadságharcosok méltó örököséhez illik. Nem tudom, hogy van ennek bármi köze Varga Judit volt férjének március 15-i zászlóbontásához, de érzésem szerint van neki. Ehhez is meg, sok egyébhez is.

Ám ameddig kiderül, hogy miképpen alakul az erődemonstráció lengyel bértapsolók nélkül, pusztán az őshonos békemenetelőkkel (és kínai rendőrökkel, miért is ne?), rögzítsük, hogy ahhoz hála a jóistennek nem kellettek se kordonok, se fóliák, se verőemberek, hogy Rogánnal a jobbján átguruljon őfelsége a romokban heverő tekintélyű Sándor-palota frissen beköltözött lakójához tegnap. A sajtó be is számolt erről a zéró hírértékű látogatásról, amiről elkészültek a kötelező propagandafotók, csak éppen az nem derült ki, hogy 1) miért éppen Rogán Bűnöző Antal kísérte el a főnököt a frissen munkába állt aláíróberendezéshez, 2) konkrétan miről pofáztak azon kívül, hogy a jövőben rendszeresen pofáznak egymással, 3) mikor áll elő valamilyen magyarázattal, netán bocsánatkéréssel a náci apjáról minden rendelkezésre álló bizonyíték alapján korábban hazugságokat terjesztő Sulyok nertárs, aki morálisan már azelőtt kompromittálódott, hogy elfoglalta volna a pozícióját? Nem vagyok naiv, nem olyan bonyolult ez. Sulyok megkapta az kamunikációs eligazítást és a Rogán-kottát a miheztartásról, ha betartja bevédik a seggét. És be fogja tartani, különben megnézheti magát. A maffia már csak ilyen.

Erről jut eszembe: kinek az embere K. Endre, ki gyakorolt nyomást Nováknál az érdekében (az életéért, vagyis az egyházi karrierjéért teperő Balog Zoltán püspökön kívül) és mi köze az Orbán-famíliának ehhez a mocskos, gennyes ügyhöz? +1: És hova tűnt Gulyás Gergely, Balog Zoltán feltétel nélküli tisztelője és barátja a református anyaszentegyház kötelékében? Miért kussol a kormány róla? Szeretnék emlékeztetni mindenkit arra, hogy Gulyást február 16-án láttuk utoljára azon az emlékezetes, a százezres influenszertüntetést megelőző szánalmas kormányinfón, ahol eléggé súlyos kijelentéseket tett, amelyek nem illeszkedtek harmonikusan abba a narratívába, hogy Balog nem a kormány ügye, hanem az egyház ügye. Aztán már február 17-én se láttuk a főnöke évértékelőjén, mindössze annyit tudunk, hogy február 25-én a Honvédkórházban megműtötték nem tudjuk mivel és miért. Azóta sincs se kép, se hang. Azt akarnám ezzel mondani, hogy ha esetleg Gulyás Gergely nem tér vissza a frontvonalba, vagy visszatér, de idővel kivonják a forgalomból, én nem leszek nagyon meglepve. Ha mégsem így lesz, akkor viszont a Balog-szál miatt érdemes lesz ütni-vágni, ha már a főnöke úgy gondolja, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legmélyebb erkölcsi válságával kapcsolatban neki nem kell magyarázatokat adnia arra, hogy mi történt, miért történt, egyáltalán hogy a faszba’ történhetett meg ez a gyalázat. Ilyen a teljhatalom: az egyébként is sérült jellemű egyén jellemét tovább torzítja. A felismerhetetlenségig.

Mielőtt az első hírek megérkeznének arról, hogy már az Egyesült Államokban rontja a levegőt, és a trumpista haverjainak osztja az észt, valamint lázas nyelvcsapkodásokkal készül arra, hogy holnap a közveszélyes futóbolondokat megszégyenítő ripacspojáca haverja nyakába boruljon és kitörje vele a világbékét, még álljon itt egy hír, szerintem a tegnapi nap és az egész idei év egyik legsúlyosabb fejleménye. Ami azzal kapcsolatos, hogy a pedofilbotrány kirobbanását követő sunnyogás időszakában, amikor a függöny rendkívül jó szolgálatot tett a korrupt miniszterelnökök leggyávább példányának, Pintérrel a Karmelita kolostorban fogadta a Kínai Népköztársaság közbiztonsági miniszterét. A találkozóról jó szokásuk szerint semmi érdemlegeset nem közöltek a nyilvánossággal. A Telex megkérdezte a rendőrminisztériumot, hogy miről állapodtak meg február 16-án, a válasz letaglózó: hamarosan kínai rendőrök is járőrözhetnek Magyarországon.

 „A két ország rendőrei a jövőben közösen láthatnak el járőrszolgálatot, ezzel is segítve a két ország állampolgárai és hatóságai közötti hatékonyabb kommunikációt, javítva a belbiztonságot és a közrendet.” A megállapodás célja „a két ország idegenforgalmi területei biztonságának javítása a turisztikai csúcsidőszakokban, és általában a nagyobb tömegeket vonzó események alkalmával.”

Hagytam időt magamnak is az emésztésre. Szerintem ennek az egyik olvasata rosszabb, mint a másik. Az első olvasat az, hogy Európa legbiztonságosabb, egyben legszuverénebbnek mondott országa valójában önerőből nem tudja biztosítani a belbiztonság és a közrend optimális szintjét. Sem. A második olvasat az, hogy a Pintér-féle rendőrség képtelen biztosítani kimondottan a kínai turisták biztonságérzetét. A harmadik olvasat pedig az, hogy szó nincs itt semmiféle turistákról, elsősorban a Magyarországon dolgozó kínaiak megfigyeléséről van szó, vagyis hogy Peking ellenőrizni akarja a saját akkumulátorültetvényein robotoló polgárait. Tehát egy agresszív, elnyomó, többek között a keresztényeket is durván üldöző kommunista diktatúra fegyveres alászolgáit idehozzák és felruházzák őket az erőszakszervezeteket megillető jogokkal. Hogy majd alkalomadtán, ha a helyzet úgy alakul, nyugodtan rugdossák le renitens magyar polgárok veséjét. Nem tudom, mi ennek a gyalázatnak a pontos megnevezése (hazaárulózni már rég nincs kedvem), de ha ez a szuverenitás, akkor teljesen felesleges volt kizavarni innen az utolsó orosz katonát. Rohadjak meg, ha akárcsak 5 éve el tudtam volna képzelni, hogy ide jutunk. Egyébként meg mi a bajom? Hát már most is övék a fél ország – mármint a kínai elvtársaké (a másik fele ugye a Lölő-Orbán-Tiborcz-kláné), már miért is ne járőrözhetnének a saját tulajdonukban a nagy magyar nemzeti szuverenitás örök dicsőségére? Hát persze hogy miért is ne.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább