NEHAZUGGY

Fecskék sántikálása a porban

Swan Edgar | Február 26, Hétfő | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,552,800 forint, még hiányzik 447,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Valami csodálatos, ahogy ész nélkül majdnem már elkezdett tavaszodni. Jönnek a cuki fecskék is, először Pesty László, aztán Magyar Péter, most pedig Szakács Árpád, csak úgy verdesnek a szárnyaikkal, hogy szinte felkavarják a pöcegödröt. De aztán mégsem. A Szakáccsal készült beszélgetésnek még csak a tizedik percéig jutottam el, de máris tudom, hogy minimum a Holdon nyaralt, mert a külföldön voltam, most tudtam meg ezt is, azt is már nem annyira áll meg a lábán, persze ha a Kim családot látogatta, akkor igen, amúgy interneten elég jól terjednek a hírek. De ez nem is fontos, nem is érdekes, amit a 10 perc leforgása alatt megtudtam, az pedig jottányit sem változtat azon a meggyőződésemen, hogy akiket a Fidesz beszippantott – vagy éppen véres könyöklések árán sikerült beverekedni magukat a belsőbb körökbe -, és akiket végül kiköpött, azok nem éppen alkalmasak példaképnek. És akkor most nagyon, de nagyon finoman fogalmaztam, nehogy belerongyoljak az csipkésebb lelkű olvasóink hímporos érzékenységébe, akik már egy csúnya szótól is súlyos traumákat élnek meg. Igaz ugyan, hogy nem pont az én káromkodásomtól kellene sokkot kapni, hanem minden egyébtől, ami ebben az országban történik, de hát ha ezen múlik, majd úriemberként beszélek. Legalábbis ma.

Van tehát nekünk ez a három fecskemadarunk, akik évek, akár évtizedek után megvilágosodás-közeli állapotba kerültek valamitől, és bátran, egyenes gerinccel, őszintén, a saját hibáikat is felismerve, azokkal szembenézve… ja, nem ide. Dermedten hallgatom Szakács Árpádot, aki tulajdonképpen belülről bomlasztotta a rendszert, Pesty Lászlót, aki hősiesen lapít és Magyar Pétert, aki még annál is hősiesebben beszél, csak éppen mindig úgy alakul, hogy nem mond semmit, azt is burkoltan. És nézem honfitársaimat, akik a Messiást látják benne, osztják, kommentálják a semmit, követik, csodálják, ünneplik. És közben ott van Hadházy Ákos, akik ugyanonnan jött, ahonnan Magyar Péter, de nem húzott le másfél évtizedet, mert megérte neki, és nem akkor tört rá a megvilágosodás, amikor kicsöppent a pixisből, hanem magától, régen, önként fordult a korrupt rezsimmel szembe, azóta is küzd ellene, ezrével szállítja a disznóságokat bizonyítékokkal alátámasztva. Elért valamit? Odaállt mellé a normális többség? Foglalkozik a média vele? Pontosabban persze nem vele kellene, hanem azokkal az ügyekkel, melyeket napról napra elénk tár. A legtöbb ügy ráadásul nem is volt titok, tudtunk, tudhattunk róla, legfeljebb nem volt dokumentumokkal alátámasztva. De mindegy is, mert ha alá van támasztva, akkor sem igazán mozdít meg senkit és semmit. Ezzel szemben 217 megosztást ért, hogy Magyar Péter napszemcsiben, közel életnagyságú kereszttel a nyakában elkamínózott az erdőben. Miért? Majd pedig megosztotta a Szakács interjút, miután ő a világon semmit nem mondott ezidáig, hivatkozik a másik (ex? jelenlegi?) fideszesre, aki szintén nem mondott semmi újat. És ebből lehet közösséget építeni, ennek hírértéke van, a hatvanpusztai uradalomnak nincs, a döglött egészségügyi rendszernek nincs, az oktatás helyzete is uncsi, de ez, a fecskék sántikálása a porban, ez aztán igen! Mindjárt itt a tavasz, csak nézni kell a földet, hátha kisüt a Nap. Vagy ilyesmi. Sőt, be kell nézni az alagútba, a kút mélyére, a gödör aljára, mert hátha igazak a hírek, és onnan kell várni a napfelkeltét. Unortodox illiberáliában talán úgy szokás.

Bedő Dávid, a Momentum politikusa megmondta a tutit:

Bedő arról is beszélt, tudja, hogy sokan rájuk, ellenzékiekre is dühösek. Felelősséget azonban csak akkor tudnak vállalni, ha cselekednek. Nem csak közvetlen elnökválasztást követelnek, hanem igazságot a bántalmazottaknak – mondta. Követelik, hogy a hatalom kérjen bocsánatot, és Orbán is kérjen bocsánatot. (HVG)

Vagy a politikus beszél zagyvaságokat, vagy a HVG ír hü… csacskaságokat, de hogy mi van? Azért nem csinál semmit az ellenzék, mert így nem kell felelősséget vállalni? Látom a háborgást, mert micsoda dolog az, hogy influenszerek hívására olyan sok ember mozdult meg, az ellenzéki pártok hívására meg alig valaki. És itt kezdődik a társadalom ostorozása, hogy nem is akarnak kormányváltást. Szerintem meg Bedő szavait össze kellene illeszteni az ellenzéki pártok hívó szavára meg nem jelent emberek számával, aztán nagy erőkkel azon kellene töprengeni, hogy egészen biztos-e az, hogy a társadalom a hibás, nem a pártok. Nem tudom, csak gondolom, hogy ez esetleg segíthetne megfejteni a rejtélyt.

Megoperálták Gulyás Gergelyt. Hogy mandulaműtétje volt, esetleg gerincbeültetéssel próbálkoztak, az nem derült ki a közleményből, csupán annyi, hogy teljes a siker, és ameddig lábadozik ő, addig valaki majd helyettesíti. Jó azért ezt tudni, mert már majdnem nem tudtam aludni izgalmamban, hogy ki fogja helyettesíteni. Így most megnyugodtam erősen. Kemény lehetett szegénynek az elmúlt 1-1,5 év, mire kapott időpontot a háziorvoshoz, aztán a szakorvosokhoz, mire lett diagnosztikai vizsgálat, műtéti időpont és ami vele jár mostanában egy betegség esetén. Azt meg csak remélni lehet, hogy vitte a gyógyszert, kötszert, vécépapírt és van valaki, aki naponta visz be neki kaját, és közben még fertőzést sem kap. Amúgy jobbulást kívánok! Az egészségügynek.

Mindenki másnak pedig jó ébredezést, szép napot! Mi szokás szerint hamarosan ismét itt vagyunk az első beszólással.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!