NEHAZUGGY

Ennyire nem lehet semmibe venni a társadalmi megrökönyödést

Kulturált jó reggelt, dezinformációktól mentes vidám vasárnapot, szép és még sok szép tavaszt kívánok mindenkinek! A huszonhárom évvel ezelőtt hivatalban lévő első és felejthetetlen Orbán-kormánynak köszönhetően február 25-e a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja Magyarországon. Amivel semmi baj nincs, ellenkezőleg: nagyon is helyénvaló, hogy a történelem legelvetemültebb gazembereinek, népirtóinak, diktátorainak mocskos ideológiái nevében halálba küldött ártatlan áldozatokról megemlékezzünk. Lehetőleg azzal a szándékkal és céllal, hogy tanuljunk a történelem legsötétebb fejezeteiből, és tegyünk meg mindent azért, hogy azok ne ismétlődhessenek meg.

Mindazonáltal kissé árnyalja az egyébként nagyon is indokolt megrendültségemet (becslések, levéltári kutatások alapján mintegy 100 millióra tehető a kommunizmus áldozatainak száma világszerte), hogy ha összevetem ennek az emléknapnak az apropóját azzal például, hogy Magyarország kormánya volt az egyetlen, amelyik Ukrajna orosz lerohanásának második évfordulója alkalmából (ami tegnap volt) bojkottálta, meghekkelte, megakadályozta, megfúrta, blokkolta azt a közös uniós nyilatkozatot/állásfoglalást, amely elítéli a két éve tartó vérengzést, pusztítást, terrort, öldöklést, és szolidaritást vállal az áldozattal.

Mielőtt teátrálisan gyászba borulnak ma az elvtársak és igyekeznek a kommunizmus áldozataira való emlékezés jegyében mindenkit fröcsögve összekommunistázni, aki nem fideszes (mert hátha akkor elfelejtjük, hogy még mindig nincs válasz arra, hogy miért adott kegyelmet a Fidesz államelnöke egy pedofil szörnyeteg bűnsegédjének), emlékeztetnék az apropóra: a kommunistákkal szembeni kiállása miatt 1947. február 25-én a megszálló szovjet katonai hatóságok jogtalanul letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. A politikus nyolc évet töltött fogságban, először a Gulagon, majd az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében.

A sokadik hatványra emeli az orbánizmussal szembeni megvetésemet, hogy miközben a Fidesz Schmidt Terror Máriával karöltve 23 éve minden február 25-én joggal szörnyülködik azon, hogy a kommunisták kiiktatták a nekik ellenszegülőket, kiépítették a totális egypárti diktatúrát, semmibe vették az emberi szabadságjogokat és közel 50 éven át emberek millióit éheztették, zárták kényszermunkatáborokba, börtönbe, vallatták, kínozták, üldözték, megbélyegezték, testileg és lelkileg megnyomorították és/majd/vagy egyszerűen kivégezték, valójában ők maguk is konszolidálták az állampárti berendezkedést. A kommunizmus bűnei fölötti megütközés szellemében Magyarország kormánya abban is különutas az Európai Unióban, hogy egyetlen emberi gondolatot nem volt képes kipréselni magából Alexej Navalnij, a szovjet birodalmi lázálmokat kergető, háborús agresszor Vlagyimir Putyin ellenfelének halálhírére. Akit a moszkvai despota és rezsimje az elmúlt években – nagy elődei hagyományait követve, természetesen – minden lehetséges módon meghurcolt, megkínzott, meg is mérgezett, elsorvasztott és aki Oroszország egyik legszigorúbban őrzött börtönében, az északi sarkkör közelében lelte halálát február 16-án. Világ szégyene, hogy még az Oroszországgal nyíltan és szégyentelenül szimpatizáló nem EU-tag Szerbia is szinte azonnal reagált, még az illiberális magyar államvezetéssel szimpatizáló Robert Fico szlovák miniszterelnök is megszólalt, egyedül Orbán és Szijjártó kussolt, mint szar a gazban. Németh Zsolt két napos fáziskéséssel kinyögött görénységéért állításáért, miszerint a Fidesz nem tartja feladatának, hogy más országok börtönviszonyait megjavítsa, én kérek elnézést.

Vagyis csak azt akarom mondani, hogy szép lenne, ha ezek után ma kicsit visszafogottabban kommunistáznának a nertársak. Nyilván nem azt várta senki, hogy a tegnapi, az oroszok által lerohant Ukrajnával szolidaritást vállaló budapesti demonstráción Bayer Zsolt vigye a Ruszkik, haza transzparenst, de a Kreml pórázának végéről, ilyen szégyellnivaló, aljas viselkedés mellett és után harsányan kommunistázni igazán hiteltelen, hazug és undorító. Igaz, ez a kérdés nem tegnap dőlt el. Azok után, hogy az orosz történelemtankönyvekben fellelhető történelemhamisítás, azaz 1956 magyar hőseinek szemen köpése kapcsán még vitát sem voltak hajlandóak nyitni Moszkvával, nemhogy kikérték volna maguknak, és berendelték volna az orosz nagykövetet, azok után, hogy maga a NER milliárdos történész ideológusa, Schmidt Mária 1956 leghírhedtebb feketeöves meghamisítója (akinek „a fasizmus, a nácizmus és a kommunizmus egyaránt baloldali (…) ideológia”), tulajdonképpen semmi rendkívüli nem történt. Az lett volna a rendkívüli, ha nem így történik.

Akiknek a sokszínűségről a hányás jut eszükbe és azt óbégatják évek óta, hogy Brüsszel az új Moszkva, de aztán valamiért mégsem Moszkvát, hanem Brüsszelt akarják elfoglalni, azoktól ez a normális ügymenet. Például valamiért az oroszországi keresztényüldözésről sincs mondanivalójuk. Mert ha nem lehet ráfogni a liberális globalista sorosistákra, hogy ők bántják a keresztényeket, akkor nem hepciáskodnak, nem kapnak hisztérikusan a szívükhöz, ha Putyin és az ő háborús pátriárkája üldözi a keresztényeket, akkor a kölcsönös tisztelet talaján állva behúzzák fülüket-farkukat, akkor nem akarnak beleokoskodni más országok belügyeibe. Olyankor a keresztényüldözés is más országok belügye.

Ami az egyebeket illeti. Miközben a fideszes állam 2020 óta nem indította akkora eladósodással az évet, mint idén, miközben csak januárban több mint 2000 milliárdos adósságnövekedést hoztak tető alá, ami azt jelenti, hogy egy magyarra átlagosan öt és félmillió forintnyi költségvetési adósság jut, ömlesztik a pofánkba a sikerpropagandát. Két napja Szijjártó a kínai BYD gigaberuházásából olvasta ki, hogy Magyarország fogja diktálni egy technológiai világforradalom tempóját, tegnap meg a főnöke licitált rá azzal, hogy a magyar gazdaságtörténet egyik legfontosabb beruházása érkezik Magyarországra. Az összes gazdasági mutató, az életszínvonal, a valóság az ellenkezőjét bizonyítja, ezek meg közben nem bírják fokozni a felsőfokot. Egy rohadt élhető országot kéne valahogy összefércelni  két pedofilbotrány között, ami nem diktálja a tempót, nem a legeslegelső az elsők között, nem a leghatalmasabb, nem a legfontosabb, hanem egyszerűen működik. A tömegközlekedéstől az iskolákig, a kórházaktól a gyermekotthonokig. Ehelyett mi van? Erőszakos iparosítás, kínai gyarmati státusz, olcsó külföldi munkaerő, elbutulás, lecsúszás, propaganda és cirkusz a kenyér helyett.

Ámde. Amíg próbálom megfejteni, hogy az ellenzéki pártok vajon végiggondolták-e, hogy ha a tartalomgyártók által megmozgatott 150 ezres tömeg helyett a mára a Kossuth térre meghirdetett ellenzéki demonstráción rajtuk kívül nem lesznek többen néhány száz embernél, akkor azért ki lesz a hibás, és annak milyen üzenete lesz -, nem szeretném megkerülni a legfontosabbat. Ami szintén kapcsolódik az ellenzéki pártokhoz. Akik nem tudom, hogy végiggondolták-e, hogy a közvetlen elnökválasztással kapcsolatos felvetésük mennyire időszerű és értelmes úgy, hogy ebben sem egységesek és nem mellékeltek arcot, konkrét személyt, aki szerintük méltó lehetne a teljesen lejáratódott államelnöki pozíció tekintélyének visszaállítására, viszont abban majdnem biztos vagyok, hogy ha nem képesek egységesen, következetesen egy irányba kommunikálva asztalon tartani ezt a bődületes nagy, elnöki kegyelemként eufemizált pedofilbotrányt, akkor a Rogán-központ győztesen fog kijönni ebből is. Ennek már látszanak a jelei, ami egészen elképesztő, ha figyelembe vesszük, hogy a társadalom mai napig nem tudja, hogy mi történt. Szerintem ez nem pénzkérdés, ez politikai alkalmasság kérdése. Kideríteni, kitaposni a kormányból, hogyan történhetett meg ez a gyalázat, kinek állt érdekében K. Endrének kegyelmet adni, ki gyakorolt nyomást Novákra és Kocsis Máté miért fosik felhívni a bukott elnökasszonyt és magyarázatot követelni tőle, ha tudja a telefonszámát?

Mert amíg ezekre a súlyos kérdésekre nincs válasz, de Orbán már játssza a kemény, erőskezű, ellentmondást nem tűrő, miszlikbe aprító átvilágító ellenőr szerepét, aki egy borzasztó morális kérdést próbál jogászkodással elmaszatolni, és közben az ellenzéki szereplők egymást fúrják, gyepálják, és egymást akarják legyőzni, addig nagyon is reális a veszélye annak, hogy a Fidesz pedofilbotrányából a Fidesz fog jól kijönni. Az meg tényleg mindennek a legalja lesz. Szerintem ezért nem az a kérdés, hogy Orbán az első magyar pedofilbarát miniszterelnökként vonul-e be a történelembe, ahogy Gyurcsány Ferenc jósolta tegnapi évértékelő beszédében, hanem hogy az ellenzék képes-e egy ekkora horderejű, ennyire súlyos társadalmi problémát nem elengedni, az asztalon tartani, professzionális politikai válaszokat adni rá, illetve a kormányt arra kényszeríteni, hogy minden kérdésre válaszoljon, amire láthatóan nem hajlandó. Ez itt az egyetlen igazán fontos kérdés. Hogy ezt így ennyivel nem lehet elintézni, ennyire nem lehet semmibe venni a társadalmi megrökönyödést. Aki azt hiszi – márpedig láthatóan azt hiszi -, hogy a gyermekvédelem tragédiájának felszámolásához és a kedélyek lecsillapításához elég rendpártilag jogászkodni, és néhány ponton átfércelni a Btk.-t, az a saját kölkein kívül senki másnak a gyerekét nem fogja megvédeni. Hiába fóliázta le az ég alját is, hiába rontott rá a melegekre, hiába buktatta meg a női princípiumait és hiába nyomja a propagandát kormányzás helyett, ahogy 2010 óta teszi.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább