NEHAZUGGY

Egy disznóólat nem lehet szmokingban kitakarítani

Vogronics András | Február 17, Szombat | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,614,500 forint, még hiányzik 385,500 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Óh te Isten, vedd le vállamról a terhet! Nem, én azt hiszem, nincs Isten! Legalábbis itt most nincs senki és semmi, aki vagy ami helyettünk cselekedne.

Szörnyek járnak köztünk? Nem! A szörnyek nem egyszerűen csak köztünk járnak, a szörnyek uralkodnak rajtunk. Mert hagyjuk. Igen, a legnagyobb szörny valóban a magyar állam, és a szörnyek most is tesületileg röhögnek rajtunk. És ha hagyjuk, akkor ezután is röhögni fognak rajtunk. Azt hiszem, ez most már tényleg az a helyzet, amikor nincs ideje az udvarias, békés demonstrálásnak. Ha nem lépünk most már a tettek mezejére, akkora ez ide megint kevés lesz. Ezek már nagyon régen átlépték azt a bizonyos vörös vonalat, és még mindig nem érzik a súlyát.

Mi a fenére vár ez a nép? Mit kíván most a magyar nemzet? Nem Novák, Varga, Balog a lényeg, ők csak feláldozható biodíszletei Júdás kegyetlen színházának. Júdás és az ő rendszere a lényeg. Azt kellene haladéktalanul meghekkelni és lekapcsolni az ország hálózatáról. Úgy érzem, a tegnapi tüntetés szervezői iránti legnagyobb tiszteletem mellett, hogy nem lesznek elegendőek a hangzatos szavak, nem fogja meghatni őket, hogy összeszedjük a szemetet, és békés jó éjszakát kívánunk nekik, el kell hajtani őket pontosan oda, ahova ők naponta kívánnak minket az őket mindenben kiszolgáló szolgahaddal együtt. Az összes propagandistával, miniszterrel, bátorokkal megélhetési és önkéntes kollaboránssal együtt.

Kellene már egy jó nagy tüzet rakni. Le kellene már dobni azt a bizonyos láncot, ami soha nem csillogott olyan szépen, mint a kard. És Isten! Adynak igaza volt.

Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:

Veréshez szokott fajta,

Cigány – népek langy szivű sihederje,

Verje csak, verje, verje.

Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:

Én magyarnak születtem.

Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,

Üssön csak, ostorozzon.

Ha van Isten, földtől a fényes égig

Rángasson minket végig.

Ne legyen egy fél percnyi békességünk,

Mert akkor végünk, végünk.

Ha ezek után, ami tegnap este a Hősök terén történt, megint cserben hagyjuk saját magunkat, akkor semminek nincs értelme. Egy disznóólat nem lehet szmokingban kitakarítani. Egy disznóólban szaros lesz az ember tetőtől talpig, de az a jó hír, hogy utána át lehet öltözni és meg lehet mosakodni.

Isten, ha mégis vagy! Mit szólsz a te földi képviselőid viselkedéséhez? Mit szólsz ahhoz, hogy egyesek gyerekeket rontanak meg, mások falaznak nekik, kitüntetik, mentegetik, mosdatják, futni hagyják őket, majd összezárnak és védik az irhájukat, nehogy valaki vásárra vigye azt. Isten, ha mégis vagy! Miért versz minket? Mikor áldasz már meg minket, mikor veszed le a vállunkról a terhet? Szerintem soha nem lesz ilyen. Mert nincs Isten. Mert ha lenne, ezt nem hagyná. Nem hagyná, hogy a nevében vagy rá hivatkozva mindenféle elvetemültek bármit megtegyenek kiszolgáltatott emberekkel, gyerekekkel, kiszolgáltatottakkal, rászorulókkal. Milyen Isten vagy te, hogy büntetlenül hagyod, hogy az uralkodóház és szorgalmas sleppje ezt művelje? Hol vagy? Merre vagy? Csak nem átengedted az ördögnek a terepet? Hagyod, hogy egy maréknyi szarházi vécépapírnak használja a Bibliát? Hogy a te házaidban, templomaidban szemforgató hamis papok hazudják szemen a falon túl uszított, szellemileg, lelkileg bántalmazott híveidet?

Ennek az egésznek nem csak az abuzálásról és pedofilokról kell szólnia, hanem azokról, akik ezeket védik, támogatják, bújtatják és a soraikban tudják. Az Álmunk vagy valóra válik, Vagy elveszünk egy szálig, De inkább halál, mint szolgaság.

Viszont ez nem elég. Ez nem lesz elég így. Így megint csak tüntikévé silányítják a szörnyek ezt a nemes kiállást. Ha engedjük, akkor megint lenyomják a torkunkon, és mi elhisszük nekik, hogy ennek semmi, de semmi értelme nincs, hogy ez csak egy gyenge csating volt, egy szellentés a réten, hogy ez csak egy felizgatott vadkan, aki most kanosan rohangál és vérben forgó szemekkel makkot keresgél. Így nem fog ez menni, ezen már nagyon régen túl vagyunk. Ők meg végképp mindenen túlvannak. A lázadás olyan, hogy minden lehetséges, csak egyvalami nem: a mindent a szemnek, semmit a kéznek attitűd. Jártam néhány alkalommal Párizsban, nem egyszer futottam bele tüntetésekbe, volt alkalmam megbizonyosodni arról, hogy milyen egy tüntetés, amit annak neveznek. Petárdák, füstbombák, dobok, hangszóróból üvöltő zene, és szónokok, akik üvöltöttek és sírtak. Emberi érzéseket, dühöt, kétségbeesést közvetítettek, és reményt adtak azoknak, akik ott voltak. Párizsban a népnek hatalma van. Ha valami nem tetszik nekik, akkor ott nincs bocsánat. Akkor ott nem szemetet szednek, hanem a rohamrendőrökkel csapnak össze, és felgyújtják a Champs-Élysées-t.

Az kifejezi a népakaratot, és a hatalmon lévők félnek is a néptől, mint a tűztől. Az a baj, attól tartok, hogy ameddig hajbókolunk és miniszterelnök urazunk, addig semmi nem fog változni. Elég volt! Isten üzeneted érkezett, ha vagy! Mire vársz? Itt az idő, most vagy soha!

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!

A címlapkép illusztráció.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!